Három esztendeje már nem Chevrolet a Corvette. Amikor a GM “amerikanizálta” a Daewoo-t, úgy ítélték meg, hogy nem veszi ki magát túl jól, ha az USA sportautóikonját össze lehet keverni a koreai tömegmodellekkel, úgyhogy meglépték, amit Bob Lutz egyébként már a 80-as évek közepén elkezdett emlegetni: önálló márkává tették a Corvette-et. A 2004-ben Frankfurtban bemutatott hatodik generációból Európában eddig ötezer példányt adtak el, amivel kontinensünkön messze a legnagyobb számban előforduló Corvette. A gyors, jól irányítható hadihajóról elnevezett típus az egyik, ha nem a legjobb ár-érték arányú szupersportkocsi: napestig böngészhetnénk az autókatalógusokat 20 millió forintért 400 lóerő feletti teljesítményt és több mint fél évszázad tapasztalatát egybesűrítő lapos sportautó után.
Evolúció kívül és belül egyaránt
Külsőt, belsőt, műszaki tartalmat egyaránt érintenek az idei módosítások. Új kék és vörös fényezést kevertek ki, de sláger lehet a trendi fehér is. Az elöl 18, hátul 19 colos új dupla ötküllős felnik csillogó ezüstös, vagy fegyverszürke színben kaphatók, s megjelent egy még sportosabb, polírozott felületű ötküllős is a kínálatban. A küszöbre új, Corvette-feliratot hordozó aluplakett került, mert – a tervező elmondása szerint – a kikászálódó utasok itt mindig szétrúgták a fényezést. A sportautótól szokatlanul kényelmes, mégis inspirálóan paszentos utastérben módosították a műanyag burkolatok elhelyezését, s egy mindent betakaró bőrcsomag is választható. Kiválóan átláthatók a nagy, kerek műszerek, hibátlan fogású a kormánykerék, jó helyen a váltókar, tágas a pedálsor, azaz minden adott a zavartalan, lendületes autózáshoz. Nagy tempónál megfizethetetlen könnyebbséget jelent a sofőr elé vetített “head up display” (HUD), amely kétféle, közútra és versenypályára kialakított üzemmódban használható, a választás függvényében más-más adatok jelennek meg a rohamtempóban közelítő eseményhorizonton.
Mind az automatikus, mind a manuális sebességváltót módosították. A fülekkel is vezérelhető önműködő gyorsabban reagál kézi módban, szoftverét pedig úgy alakították, hogy felismeri a különbséget békés krúzolás és agresszív, mindenre elszánt vezetési stílus között, ennek megfelelően simábban illetve határozottabban pakolja a fokozatokat. Így született meg minden idők leggyorsabb, 0-ról 100 km/órára 4,4 másodperc alatt repítő automata Corvette-je. A manuálisnál a váltóutakat rövidítették le, amivel közvetlenebb, pontosabb lett a kapcsolás.
A motor sem maradt érintetlen. Az 6,2 literes, LS3-as kódjelű V8-as legnagyobb teljesítménye 437 lóerő, nyomatéka 575 Nm. A hátul négy kipufogóvégen át lélegző nyolchengeres hihetetlenül ruganyos. 140-es tempónál percenként kb. 2000 fordulatot tesz a főtengely. Egy apró bokamozdulat a jobb lábbal, az automata kettőt visszakapcsol, s az autó úgy kezd rohanni, hogy a digitális sebességmérő alig tud lépést tartani a számokkal!
Az elöl-hátul acélból kovácsolt, kettős keresztlengőkaros felfüggesztésekkel eddig sem volt gond, elképesztő az alacsony és széles kocsi útfekvése. A visszajelzések alapján a fogasléces kormányműben több alkatrészt is áthangoltak, ami közvetlenebbé és informatívabbá tette a kormányzást. A nyilvánvalóan nem evilági menettulajdonságokon kívül a Corvette egyik nehezen felülmúlható tulajdonsága a motorhang. A V8-asok tónusát ezren ezerféleképpen jellemezték már, de nincs rá tökéletes hasonlat. A szintetikus szubbasszusok, a mechanikus csattogás és a tágra nyílt leömlőhangok keveréke a fordulatszám függvényében folyamatosan változik, nemcsak füllel, hanem összes testrésszel érzékelhető módon. Leírhatatlan! A Corvette nem véletlenül lett legenda. Őszinte, brutális, mégis kifinomult, pontos, idegsejteket táncoltatóan szórakoztató élmény, tökéletes gyógyszer kedélybetegségre.
