A 208-as tesztautóban az 1,6-os dízel 92 lóerőre „butított” változata szolgált (létezik 115 lóerővel is). Az e-HDi típusjel a prímán működő start-stop rendszerre, a váltósegédre és az alacsony gördülési ellenállású köpenyekre utal. Az automatika lassításkor már 20 km/óránál „lelövi” a motort, nem várja meg, míg megállunk. Az újraindítás azonnali, számottevő vibrációtól mentes – jelenleg ez a piac legkifinomultabb rendszere!
Városban megszokást igényel a váltó hosszú áttételezése, a negyediket például csak 60 km/órától érdemes kapcsolni. A motor- és a szélzaj 130-nál sem zavaró, ilyenkor 2500-as fordulaton dolgozik a motor. A 92 lovas Peugeot 10,9 másodperc alatt van százon, előzési rugalmassága a 230 Nm-es nyomatéknak hála megfelelő, a tesztfogyasztás 5,1 l/100 km.
Az aprócska, kis átmérőjű kormány nekem speciel furcsa, a második sor kissé szűkös, inkább gyerekeknek ajánlható. Ellenben a 285 literes raktér kellően tágas, ráadásul a padlóborítás alatt teljes értékű pótkerék lapul. A pulton lévő fényes, fekete műanyag napos időben tükröződik a szélvédőben, zavarva a kilátást. A 208-as általános minőségérzete jó, de a nyikorgó vezetőülés és a néha önálló életet élő gyári riasztó nem illik a képbe.
A kasszánál 4,16 millió forintot kérnek ezért a kivitelért, pont annyit, mint az 1.4 e-HDi-ért (68 LE). Az áregyezőséget az indokolja, hogy a gyengébb 1,4-eshez szériatartozékként robotizált 2TR-váltót kínálnak. Egy jó tanács: aki csak kicsit is szeret vezetni, válassza az 1,6-os, kézi váltós Peugeot 208-ast.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért