Mint minden elvakult autórajongó, akinek vér helyett benzin áramlik az ereiben, jómagam is kedvelem a nagy teljesítményű sportkocsikat. Sőt, egyenesen rajongok az olyan utcai raliautókért, mint a Mitsubishi Lancer EVO vagy a Subaru Impreza WRX STi. Nemrég mindkettő vendégeskedett nálunk. Töredelmesen bevallom, akkor mégis úgy éreztem, hogy egy hét pontosan elég volt belőlük – ezért most biztosan sokan megköveznének. Félre ne értsék, ebben az árkategóriában keresve sem találhatnánk jobb hétvégi örömautót! Ahhoz viszont már nem vagyok elég mazochista, hogy állandóra bevállaljam valamelyiket. Ezek a lelket is kirázzák az emberből. Nincs mit tenni, öregszem… Van azonban fény az alagút végén! A Mazda6 MPS hasonló recept alapján készül (összkerékhajtású, turbómotoros japán sportlimuzin), de a szakácsok csipetnyivel kevesebb fűszert használtak az ételhez. Így szélesebb körben fogyasztható, ráadásul igényesebb tálalás és kiszolgálás párosul hozzá.

Mindennapi viselet

Mindez annyit jelent, hogy viszonylag komfortos és nagyvonalúan felszerelt autó az MPS. A komplett vezetéstámogató arzenál, a hat légzsák, a xenon fényszórók, a légkondicionáló, a navigációs rendszer, a hét hangszórós Bose audioberendezés, a hatlemezes CD-váltó, a motoros mozgatású sportos vezetőülés, az ülésfűtés, a sebességtartó automatika és a bőrkárpitozás mind belefér a 9,4 milliós vételárba. Mi kellhet még? Igaz, a futómű hangolása feszes, de korántsem kőkemény. Az úthibák fele mintha rejtve maradna a Lancerhez vagy az Imprezához képest, a kisebbeket ügyesen rugózza ki a kocsi. Szóval a mindennapok során is jól használható, nem igényel különösebb kompromisszumot. Ugyanakkor vezetési élményért sem kell a szomszédba menni! Szinte úgy támadhatjuk a kanyarokat, mint vérszomjas gepárd az áldozatát. A Mazda csekély oldaldőléssel fordul. Ebben a feszesebb rugók, a keményebb lengéscsillapítók és a 215/45 R 18-as abroncsok ugyanúgy részt vállalnak, mint a karosszéria 50 százalékkal megnövelt torziós merevsége. Persze, a főszerepet az intelligens összkerékhajtásra osztották. Tulajdonképpen a gázpedállal lehet kormányozni a kocsit. Normál üzemmódban a forgatónyomaték javarészt az első kerekekre koncentrálódik, ezért szűkebb fordulóban – egy szemvillanásnyi ideig – alulkormányzott a kocsi. Ha viszont nem vagyunk szívbajosak és tovább tapossuk a jobb oldali pedált, az

elektronikusan vezérelt Haldex-kuplung villámgyorsan hátra csoportosítja a hajtóerőt (maximum a felét). Így aztán a kocsi fara finoman megindul és visszatereli az orrát az ívre. Miután a különféle jeladóktól érkező információk alapján a szerkezet észlelte az agresszívabb vezetési stílust, s így átkapcsolt sportos üzemmódba, már úgy fordul az MPS, mintha sínen húznák. Síkos útfelületen a stabilitásprogram rögzíti az 50:50 százalékos nyomatékelosztást. A menetstabilizáló rendszernek nem sok dolga akad, s a vakmerő pilóták akár ki is kapcsolhatják. A kormányozás közvetlen (ütközéstől ütközésig 2,6 fordulat) és érzékletes, a megnövelt teljesítményű fékrendszer ellentmondást nem tűrően lassítja a kocsit, a hatfokozatú sebességváltó pedig kellően rövid utakon és precízen kapcsolható. Az ülések oldaltartása azért lehetne határozottabb.

Nem kérkedik

Ha megvennék egy Mazda6 MPS-t, az első utam egy tuningműhelybe vezetne, hogy felszereljenek rá egy valamirevaló kipufogórendszert. Első ránézésre ugyan impozánsak a hátsó lökhárítóba integrált krómozott csövek, de vizsgáljuk csak meg alaposabban a dolgot: nevetségesen vékony kipufogócsövek bujkálnak bennük! Nekem kicsit “sufnituning” érzésem volt, és a lelkesítő hangzást is hiányoltam a kocsiból. Igazából nem is olyan felvágós az MPS, hogy minden járókelő felkapja rá a fejét – legalább nem lesz annyi irigyünk. A látványosabb kötények, a töltőlevegő-hűtő légzőcsöve miatt megemelt motorháztető, a 18 colos könnyűfém keréktárcsák, a küszöbtoldatok és a decens hátsó spoiler ugyan

sportosabbnak mutatják az autót, mindazonáltal nem tükrözik hűen a képességeit. Merthogy izgalomban nincs hiány! A 2,3 literes, közvetlen benzinbefecskendezéses motort turbófeltöltő és töltőlevegő-hűtő izmosítja: 260 lóerőnek és 380 Nm-es forgatónyomatéknak parancsolhat a pilóta. Már egészen alacsony fordulatról betyárosan húz a négyhengeres, s végig tartja ezt a kedvező tulajdonságát, csak közvetlenül a piros mező közelében fárad el kicsit. A gázreakciók azonnaliak, mindössze leheletfinom turbólyukat érezni. Sportlimuzinhoz méltók a Mazda6 menetteljesítményei, 6,6 másodpercre van szüksége, hogy százra gyorsuljon, harmadik fokozatban 4,5 szekundum alatt ugrik 50-ről 100 km/órára, csúcssebessége pedig 240 km/óra. A teszt alatt mért 12,1 literes átlagfogyasztás elfogadható, de a drága 98-as oktánszámú benzint igényli a motor. Bármennyire is hasonló a felépítése, a Mazda6 MPS mégsem a Lancer EVO és az Impreza WRX STi közvetlen vetélytársa, inkább a Ford Mondeo ST-től és az Opel Vectra OPC-től csábíthat el vásárlókat. Előbbinél olcsóbb, utóbbinál drágább, de mindkettőnél nagyobb élményt nyújt és jobban felszerelt.