Kompakt egyterűjéhez kétféle teljesítményszinttel (110 és 143 LE) kínálja 1998 cm3-es turbódízel motorját a Mazda. A buszlimuzinokat vásárló családosok körében a kigyúrt izomzatnál általában fontosabb, hogy a vételár ne terhelje meg túlzottan a családi költségvetést. E tekintetben pedig abszolút előnyt élvez a zsengébb változat. Kiváltképp azért, mert a legalacsonyabb, CE felszereltséghez is választható, míg erősebb párja csak a pazar GT specifikációtól érhető el. Így aztán az árversenyt – nem kevesebb, mint 1,1 millió forinttal – az előbbi nyeri!
Takaréklángon
A tekintélyes megtakarítás nem jelenti azt, hogy a 110 lóerős gázolajos miatt kompromisszumot kellene kötni. Igaz, a százas sprinten 2,5 másodperc, a csúcssebesség terén pedig 18 km/óra a hátránya, mégsem érezni lomhának az autót. Rövid habozást követően, már 1500-as fordulattól megfelelően gyorsít az autó, városban erőlködés nélkül, kényelmesen lépést tarthatunk a forgalommal. Hamar fel lehet kapcsolni, s ezután szerencsére ritkán akad dolgunk a hatfokozatú sebességváltóval. Nem mintha a szerkezetet bármiféle kritika érhetné, de a 310 Nm-es forgatónyomatéknak köszönhetően csupán a szűkebb kanyarok előtt, vagy erősebb emelkedőnél kell visszaváltani. Országúton nem okozhat
gondot az előzés, míg autópályán tartósan 150 km/óra körüli utazótempót tarthatunk. A hevesebb vérmérsékletű vezetőknek sem okoz csalódást a motor, mindazonáltal érdemes számolni azzal is, hogy a piros mező közelében alábbhagy a lelkesedés. A közvetlen áttételezésű, kellő mennyiségű visszajelzést biztosító kormányzás, valamint a futómű is partner a lendületes autózásban. Hangolása feszes, így az elöl MacPherson, hátul több lengőkaros felfüggesztések csak a kisebb úthibákat képesek fölényesen kivasalni. Cserében viszont az úttartás jó, s az egyterű sokáig semlegesen fordul a kanyarban – a Mazda5 menetdinamikai jellemzői a legjobbak között említhetők a kategóriában.
Sok a hét
Nem csak dekoratív, hanem könnyen áttekinthető, logikus felépítésű is a műszerfal, maga az utastér pedig egyszerre praktikus és rugalmasan variálható. Összesen 45 pakolóhelyet számolhatunk, tehát kétségkívül találunk helyet az összes apróságnak. Felhajtható asztalkák, szemüvegtok és 10 pohártartó teszi komfortosabbá életünket a fedélzeten. Erős túlzás azonban hétülésesként aposztrofálni a Mazdát, inkább csak 4+2 és 1/2 üléses a kocsi. A középső sorban nevetségesen apró „sámli” hajtható ki a bal oldali fotel ülőlapja alól. Mivel pedig 150 centiméteres magasságig kötelező a gyerekülés használata, gyakorlatilag mindez értelmét veszti. Legfeljebb végszükség esetén nyomoríthatunk oda valakit. Hasznosabb a jobb szélső ülésből – hasonló módon – elővarázsolni a tárolódobozt és kartámaszként használni a támlát. Ellenben jól megtermett utasok is elférnek a másik két helyen, ugyanis az ülések 27
centiméter hosszan csúsztathatók előre-hátra, a háttámla pedig több ponton rögzíthető. Leghátra, a padlóból kihajtogatható szükségülésekre lehetőség szerint tinédzsereket ültessünk, felnőtteknek ugyanis szűkös a lábtér és kénytelenek felhúzott térddel utazni. Ám a hátsó tolóajtóknak (egyedül a Mazda rendelkezik ilyennel a kategóriában) köszönhetően legalább nem körülményes, szűk parkolóhelyen is kényelmes a ki- és beszállás. Szinte magától értetődő, hogy egyetlen mozdulattal a padlóba „döngölhetjük” a hátsó üléseket és a középső támlákat: egyszóval pofonegyszerűen bővíthető a csomagtartó, a padló pedig teljesen sík marad.
Mérlegelés
