Hárommillió eladott példány nem csekélység! Ennyivel büszkélkedhet a Mazda a B2500, melyet többek között elnyűhetetlenségéért és tartós megbízhatóságáért kedveltek a vevők. A helyébe lépő új modell, a BT-50 (BT, mint Best Truck, azaz legjobb teherautó) karosszériája hosszabb (+70 mm), ajtónyílása (+30 mm) és platófala (+60 mm) magasabb lett, a minőségi hatást befolyásoló illesztési hézagait pedig csökkentették. A formaterv modernebb az eddiginél, az új orrkiképzésen egységet alkot a márkaemblémát széles krómlécen csillogtató hűtőmaszk, a lökhárító és a nagy lámpaegyüttes. A haszonjárművekre jellemző különálló lökhárítót hiába keresnénk rajta, az is összeolvadt a többi domborulattal, mintegy jelezve, hogy ez a típus is többet mozog majd parkolóházban, mint fatuskók és kősziklák között.

Csendes, rendes

Elődjéhez hasonlóan háromféle karosszériával kapható a BT-50. A legrövidebb a szigorúan kétszemélyes Regular fülke, a közepes hosszúságú Freestyle már kínál a hátranyíló ajtón át elérhető második sori szükségülést, amely inkább fedett csomagtartóként használható kényelmesen, végül a Double Cab már teljes értékű ötszemélyes, négyajtós kocsi. Persze, minél hosszabb a fülke, annál rövidebb a plató.  A járműjellegből adódóan magas a kocsi alja, ami nem könnyíti meg a beszállást, és odabenn meglehetősen alacsony üléspozíciót diktál, de amúgy kényelmes az elhelyezkedés. Sajnos, a semmire se jó, de be- és kiszálláskor a nadrágot garantáltan összekoszoló „fellépő” divatjának a BT-50 tervezői sem tudtak ellenállni.

Ezt azonban könnyen megbocsátjuk, látva a berendezést. Sportos hangulatot keltő műszeregység, fémes hatású középrész és a kesztyűtartó fölül kihúzható nagy, 10 kg teherbírású polc jelzi a típus elmozdulását a mezőgazdasági kisteherautótól az életmódjármű felé. Az új, nagyobb ülések jól megtámasztják a testet, a klímaberendezés teljesítőképessége nőtt, a zajszint pedig csakugyan csökkent a korábbihoz képest.

Egyenmotor

Mindegyik változatba ugyanaz az új, közös nyomócsöves, változó turbógeometriájú, 2,5 literes motor kerül – minek is variálni? 143 lóereje fürgén mozgatja az autót, és megfelelő az alacsony fordulatszámon kifejtett nyomaték is. Az ötfokozatú sebességváltót öröm kezelni, pontos a vezetése és olajozottan simák a kapcsolásai. Egy ilyen mestermunka mellett nem is értem, hogyan ragadhattak le az „esernyő” kézifék mellett, amelynek csak hátránya van: “faroltatásra” alkalmatlan, ütközéskor egyenesen a vezető térdét célozza, és az utas számára elérhetetlen. Nagyszerű viszont, hogy igazi, külön karral kapcsolható összkerékhajtás és felező van a BT-50-ben: igazi terepjáró ez! A Regular és a Freestyle egyébként kapható 4×2-es kivitelben is.

Iszapbirkózó

Szokás szerint ismét a menetpróba útvonalának összeállításából próbálok következtetni arra, hogy milyen felhasználási területre szánta járművét a gyár. Nos, volt benne változatosan ívelő tengerparti út, ahol nagyon kellemes meglepetés ért: a BT-50 nem pickup-szerűen teherautós, kanyarban nehézkes, besokallás esetén életveszélyes menettulajdonságokat mutat, hanem szinte úgy viselkedik, mint egy személyautó. Nagyon jó a kormányérzés, egyértelműek a visszajelzések, kiegyensúlyozott az ívmeneti viselkedés, így hamarosan kialakul a teljes bizalom, melynek birtokában élvezettel nyivákoltatjuk a gumikat. Tisztességes fék teszi teljessé a biztonságérzetet. Forgalmas területen, városban az ugrós motor és a nagy tükör könnyíti meg mozgásunkat.

Később szerepelt rossz, keskeny kis aszfaltút is a hegyekben, ahol az derült ki, ami várható volt: a BT-50 nem bánja, hanem kimondottan szereti az ilyesmit, simára rugózik mindent, s közben meg sem zörren rajta semmi. Ez, kérem, össze van rakva!

Végül a tereppálya (képeink nem ott készültek). Kicsi, szűk a terület, abszolút visszaforduló kanyarokkal, tempóról szó sem lehet, viszont tele van mély iszapgödrökkel, amelyekben a géptetőig zúdul fel a barna lé. Durva hepehupák, itt-ott sziklás kimászás a teknőből, meg akad néhány farönk is keresztben. Igaz, az itt ügyködő két autón más gumi van, de a szervezők esküsznek rá, hogy a szériaabroncsokkal is szépen teljesít a kocsi, kipróbálták. Szóval: terepváltó felezőbe, egyes fokozat, finom gáz – a részlegesen önzáró differenciállal segítve úgy megyünk keresztül mindenen, mint annak a rendje –, vagyis Zoom-Zoom, sőt zümm-zümm!