Szinte minden mai autónak létezik elődje, őse, kinek hogy tetszik, de az itáliai tradíciók kilógnak e sorból. A 75 esztendős Maseratinál van idősebb, patinásabb márka, de lenyűgözőbb aligha! A legújabb tálalásban is összetéveszthetetlen vonalak, az embléma puszta varázsa, a kézzel megmunkált finom bőr illata és a Ferrari 360 Modenából származtatott V8-as motor önmagáért beszél. A keménytetős, 2+2 üléses Coupé és a már nyolcadik kiadásában tündöklő kétszemélyes Spyder közös bázisra épül, a teljesen elektromos tetőmechanikájú kabrió tengelytávja azonban rövidebb. A két gép sziluettje, a cápafejszerű aggresszív orr és a négy kipufogócsonkot magában foglaló hátsó traktus szinte azonos, csakúgy, mint az utasterek pazar miliője, valamint az öblös szívómotor és a hátsókerék-hajtás által garantált vezetési kánaán.
Cégér
Az Italdesign-Giugiaro formastúdió művészei által megálmodott modellduó (a Quattroporte ruhája a Pininfarina-műhely munkáját dicséri) túlzások nélkül bizsergető hangulatot áraszt. A vezetőhely aurája abszolút egyedi, olyannyira, hogy a nem mindennapi exkluzivitással tálalt 390 lóerőt nem is illő csak úgy, “maflán” lepadlózni. A kurta menetpróbán mindkét típussal autózhattam néhány kilométert, ami természetesen csak felületes információkkal látott el, ám a Spyder és a Coupé egy-két tulajdonsága már a futó kaland után is egyértelművé vált. Hogy a Ferrari 360 Modenából átvett és átdolgozott V8-as atmoszferikus egység erőkészlete mire képes, azt úgyis elárulják a műszaki adatok, megbizonyosodni róluk szinte lehetetlen. Egy azonban fix: a tolóerő mennyei hangorkán aláfestésével hozott zavarba. Gáz-fék, gáz-fék – elvileg olcsó játék, de most másról volt szó. A sprinttudással harmonizálva a Brembo fékrendszer lassítási szavatossága sem hétköznapi, visszaváltásnál pedig a magas fordulatszám melletti őrületes motorfék nem blokkolja a kerekeket.
Szintén zenész
Apropo, sebességváltás! A Maserati és a Ferrari modellek hazai értékesítéséért felelős S.P.Q.R. Warm Up képviselet által biztosított masinák mindegyike szekvenciálisan is kapcsolható automata sebességváltós (Cambiocorsa) típus volt. A négy különböző menükaraktert (automata, normál, sportos, téli) felvonultató szerkezet működése – mint minden hasonlóé – kicsit szemben áll a vezetői ösztönökkel, de mivel okos (adaptív = alkalmazkodó) és ügyes (a visszakapcsolásoknál a kiválasztott programtól függően gázfröccsöt ad), rövid idő alatt hozzá lehet szokni. Különben is, miért ne lehetne hozzászokni egy ilyen autóhoz? Már a rövidke menetpróba izgalma is olyan emlékeket ébresztett bennem, mint amikor kisiskolásként először vettem a kezembe szexlapot, a folytatásról nem is beszélve…
Pályafutás
A Maserati egykor a versenypályák ördöge volt, kétszer nyertek Indy 500-at, 1957-ben pedig Juan-Manuel Fangióval Formula-1-es világbajnokságot, így néhány kör erejéig a Coupé Cambiocorsa is megérdemelt egy próbát a Hungaroringen. A Cambiocorsa elnevezés verseny-sebességváltót jelent, amely a Ferrari félautomata, F-1-es váltójának utcai leszármazottja. A kormány mögött elhelyezett fülekkel lehet sebességet váltani, a jobb oldalival fel, a bal oldalival lefelé, természetesen egyesével – azaz szekvenciálisan. Sportfokozatban a váltások gyorsak, a fülek azonban nem forognak együtt a kormánnyal, így kanyar közben meglehetősen körülményes fokozatot váltani. Hmm… A kormányzás viszont zseniális: tiszta, pontos, mintha egy speciális eszközzel rajzolnánk az ívet, tökéletes visszajelzéssel szolgál a kerekek helyzetéről. Persze, 390 lóerőt már gázzal is lehet kormányozni, ráadásul a motor elöl, váltó hátul elrendezésnek köszönhetően a Coupé szinte tökéletes tengelyenkénti súlyelosztással rendelkezik (52-48%). Kikapcsolt menetstabilizálóval kanyarból kigyorsítva bármikor enyhe túlkormányozottságba vihető, de remekül érezni a határt, amikor a fizika törvényei már ellenünk fordulnának. A féket viszonylag keményen kell taposni, de az ABS-szel asszisztált lassulás méltó egy sportautóhoz. Az 1,6 tonnás Coupé vezetése tulajdonképpen a pályán sem ördöngösség, mert egy utcai autóhoz képest elenyésző az oldaldőlése és jóval feszesebb a futóműve, a pályaautózás hajszolásának legfeljebb a csekély oldaltartású ülőpárna szab határt. Aki amúgy “kagylóülésre” vágyik, az benevezhet a Trofeo Maseratiba, melyben a Coupé versenyváltozatával száguldozhat Európa versenypályáin a tehetősebb Maserati-rajongók ellen
