A Giugiaro designstúdió közreműködésével készült előző generáció sikerei ugyan nem maradtak el, a most debütált friss modell vonalait azonban már Pinifarina és csapata rajzolta meg. A kategórián belül kiemelkedőnek számító 4,5 méteres hosszúság amellett, hogy tágas belsőt rejt, elegendő felület ahhoz, hogy a tervezők kiélhessék szenvedélyüket. A márka arculatát megőrizve, de leginkább szögletes formákkal sikerült a jelenkor ízléséhez igazítani a dél-koreai autó karakterét. A hármas osztású, krómozott első hűtőrács ugyan hordoz magában némi seatos utánérzést, a kocsitest mégis egyedi. Az oldalanként közös bura alá helyezett első lámpatestek szakítottak az elődre jellemző kissé bárgyú kinézettel, s az ék alakú oldalnézet fontos részleteként fokozzák a külső sportosságát. A kupészerűen lebukó tetővonal még dinamikusabb megjelenést eredményez, amit a mélyen a hátsó lámpák alá nyúló csomagtartófedél is hangsúlyoz.
Tág határok
A belső tér mérete és kialakítása szintén a kategória felső határait feszegeti. A világos, kellemes tapintású kárpitból nemcsak az ülésekre, hanem az ajtók belső borítására is jutott, a felhasznált műanyagok pedig kellőképpen puhák. Az ülések párnázottsága kemény, mégis kényelmes, az ülőlap hosszú, a háttámla alakja pedig tökéletesen személyre szabható. Említésre méltóan nagy a hátsó sorban utazók lábtere, a 60/40 arányban osztható háttámla pedig hosszú tárgyak szállítására is képessé teszi az autót. Nem hagy kívánnivalót maga után az összeszerelés minősége sem – a kárpitok illesztése pontos, az ajtók csukódása csendes, s rossz minőségű útburkolaton sem hallatszik zavaró zörej az utastérben.
Az egymást ölelő hármas műszeregység kifejezetten szép, a klíma vezérlésére hivatott LCD-kijelzőhöz hasonlóan minden információ leolvasható róla. A kormány átmérője jól eltalált, fogása pedig amellett, hogy kissé sportos, megbízható, „nagyvas” érzését kelti a vezetőben. Kiemelendő még, hogy annyi pakolórekesz és zseb áll rendelkezésünkre, ami egy kisáruraktárnak is előnyére válna.
Bevált technika
A régebbi Opelekből származó műszaki alap ugyan nem a legfejlettebb technikát képviseli, de a környezetvédelmi elvárásoknak könnyedén megfelel és kedvező fogyasztással kecsegtet. Bár a motorpaletta 1,6-os, kisebbik tagja nem túl dinamikus, erőlködés nélkül indítja meg a nagy kocsitestet. A nagyobbik, 1,8-as, dupla vezérműtengelyes erőforrás némi élményautózásra is lehetőséget adna, ha a sebességváltó nem rontaná le az összhatást. Alacsony fordulaton ez a motor is erőtlennek tűnik kissé, de pörgetve kicsalható az ereje, ekkor azonban már zavaró hanggal tudatja, hogy képességei határán van. A váltókar megvezetése pontatlan, a fokozatok kapcsolásakor pedig akkora utat jár be, hogy külön kilométer-számlálót érdemelne, ezért ésszerűbb választásnak tűnhet a négyfokozatú, automatikus ZF váltómű. Negatívumként még a fék említhető, ami olyan érzést kelt, mintha a fékbetétek még nem lennének „bevasalva”. Fékezésnél határozatlan a nyomáspont, s a meglepően gyenge fékhatásért is erősen kell taposnunk a pedált.
Úton marad
A futómű meredeken eltér az eddigi Daewoo-kétól. A testes autótól az ember hintázást, imbolygást és kezelhetetlenséget várna, ám ehelyett feszes rugózást, kifejezetten jó menetkomfortot és pompás kanyarvételi képességeket kapunk. Erősebb fordulónál sem kell alattomos viselkedésre számítanunk. Túl nagy sebességgel vett kanyarban korrigálható alulkormányozottság jelzi, hogy a fizika továbbra sem becsapható, ahhoz pedig, hogy a hátsó részt akarjuk oldalirányba megindítani, legalábbis nedves aszfaltra és erős kitartásra van szükség. A megerősített, masszív utascella torziós szilárdsága ellenére nem lett túlsúlyos. A passzív védelem mellett már az alapmodellben is ABS, két első légzsák és ötpontos biztonsági öv óvja a bent ülőket.
Az európai gyártóknak ideje felkötniük a fehérneműt, ha lépést akarnak tartani az egyre erősödő távol-keleti vetélytársakkal. A Daewoo újdonsága – néhány megszokható hibától eltekintve – teljes értékű használati autó lehet a család számára. A praktikus és tágas belső nem csupán városban hasznos, hosszú távon pedig a kisebbik motor 187 km/h végsebessége is bőven elegendő a gyors célba jutáshoz. A döntő érv persze mégis a pénztárcánk környékén keresendő, hiszen 3,2 millió forintért már holnap kényelmesen elterpeszkedhetünk az új Nubirában.
