Mivel a KTM-teszt szombaton reggel kezdődött, mi is az említett tünetekkel küszködve érkeztünk a Tököli Repülőtérre. A péntek este folyományaként enyhe fejfájás és komoly motivációhiány nehezítette dolgunkat, de csak addig, míg le nem parkoltunk a KTM kamionja mellé. A szikrázó napsütés és a vakító narancssárga dekoráció egy csapásra kiverte az álmot a szemünkből, a felsorakoztatott gépek látványa pedig azonnal beindította a boldogsághormon termelését. Fél tízkor már nyoma sem volt a kedvetlenségnek – a fotóst a remek fények varázsolták el, engem pedig a duruzsoló KTM-ek hoztak lázba.
Géppark
Bemelegítésként körbesétáltam a glédába állított aszfaltos gépeket, s hagytam, hogy zsibbadt tagjaim vérellátása elérje az optimális mértéket. Közben eltűnődtem, hogy az utcai motorok szegmensében néhány éve még újoncnak számító KTM miként zárkózhatott fel ilyen gyorsasággal a japán vetélytársak mellé. Az idei felhozatal egyszerűen észbontó – a motorok túlnyomó többsége vagy kategóriateremtő, vagy kategóriaelső, az akár egységesnek is mondható arculat pedig agresszívebb, mint bármely másik márka esetében. 2007-ben az új 690-es Supermoto, a SuperDuke R és a befecskendezős (EFI) 990 Adventure hivatott bővíteni a vásárlók körét, de finomítottak az eddig forgalmazott modelleken is.
Gyógyhatású készítmény
Elsőként a két éve piacra dobott Superduke alacsony hasmagasságú, együléses változata felé vettem az irányt. Narancssárga csőváza és fekete idomzata a jól bevált 999 cm3-es, 75 fokos hengerszögű V2-est öleli körbe, így a Gerald Kiska tervezte „R” változat 120 lóerőt tudhat magáénak. Az elődmodellénél négy literrel öblösebb üzemanyagtartály és a deréktámaszos nyereg tökéletesen körülfogja a pilótát, a túlságosan is
Superduke R vaskosra sikerült oldalelemek miatt azonban meglepően nagyot kell terpeszteni, ami hosszú távon nem feltétlenül ideális. Persze, amikor a streetfighter nyers hangú erőforrása először megszólal, már senkit sem érdekelnek az efféle részletek – jöhet a gyógyulás! Ahogy az aggregát melegszik, úgy jön tűzbe a pilóta, s bizony vigyázni kell, nehogy túladagolássá fajuljon a dolog. Ez a SuperDuke-nál könnyen előfordulhat, már csak azért is, mert kizárólag a végleteket ismeri. Alacsony fordulaton szenved, „be-bedadog”, pörgetve azonban versenyló módjára zihál és ágaskodik, s akárcsak egy utcai harcossal, nehéz elbánni vele. A képzelt szakvélemény szerint megvásárlásával biztosított az állandó vigyorgás, mellékhatásként azonban a családközpontúság hiánya, felsőbbrendűségi komplexus és súlyos sebességfüggőség alakulhat ki. Fontos továbbá, hogy nem tb-támogatott gyógyszer, így 3 730 000 forintot kóstál.
Homeopátia
Másodikként jöhetett a szürke hétköznapokba fulladó alkalmazottak mindennapos orvossága: a városban, terepen és autópályán egyaránt
690 SM beve(t)hető, 2 305 000 forintos KTM 690 SM. Az együtt megtett körök alapján kijelenhető, hogy korántsem olyan erős medicina, mint a Superduke R, így az érzékenyebb páciensek is élhetnek vele, de az LC4 640 helyébe lépő masinához könnyen hozzászokik a szervezet, s olyan szimptómák jelentkezhetnek, mint a mániás keresztben csúszkálás, az egykerekezési kényszer, vagy a felsőtest, legfőképpen a hát izmosodása. A Keihin karburátor táplálta 654 cm3-es, egyhengeres erőforrás hatfokozatú váltón, illetve antihopping (pattogásgátlós) kuplungon keresztül juttatja 63 lóerejét a hátsó kerékre, méghozzá igencsak egyenletesen, hiszen a négyütemű blokk nyomatékgörbéjét elsősorban a könnyű kezelhetőséghez igazították. Ha mégis hibáznánk az adagolással, nem kell kétségbe esnünk, az ellenszérum ugyanis szó szerint kéznél van – a fékkar meghúzására Brembo féknyergek aktiválódnak!
Boszorkányság
Meg nem erősített információk szerint egy titkos mattighofeni laborban zavart tekintetű tudósok hatalmas üstökben készítenekellenállhatatlan tudatmódosítókat. Legutóbb az LC8-as csővázhoz és a 98 lóerős,
990 Adventure EFI hengerenként négyszelepes, vízhűtéses V2-es motorhoz „keverték hozzá” az elektronikus befecskendezést. Előbb hatalmas füst keletkezett, majd a kondérból előpattant a 2003-ban bemutatott Adventure legújabb változata, melyet most újságírókon és versenyzőkön próbáltak ki a gyáriak. A vizsgálat során önkívületi állapotba került alanyok egytől egyig átütő teljesítményről, széles tartományban állítható futóműről és hihetetlen kezelhetőségről motyogtak, s legtöbbjük az ételről is lemondott egy újabb kör kedvéért. Az Adventure alkalmazása különös odafigyelést igényel, mert előfordulhat, hogy reggel bevesszük, s estére azon kapjuk magunkat, hogy lakóhelyünktől több száz kilométernyire, valami hegyi ösvényen kalandozunk éppen, és nemhogy hazamenni, de leszállni sincs kedvünk. Sajnos azonban az ABS-szel megspékelt 990 Adventure EFI még egyedülálló képességei ellenére sem mondható olcsónak – 3 580 000 forintot kell leszurkolnunk érte.
Lesz még!
Legnagyobb bánatunkra a firkászoknak csak egynapos kúrát írtak fel a KTM dokijai, így vasárnap már a nagyközönség vehette birtokba a pályát és a motorokat. Mint minden évben, idén is hatalmas volt az érdeklődés – több mint százötvenen pattantak nyeregbe és legalább kétszer ennyien kísérték figyelemmel a próbálkozókat. Legközelebb ősszel, a terepes KTM-ek hétvégéjén gyűlhetnek össze a „betegek”, s akárcsak most, akkor is garantált lesz a felépülés!
