Itália a divat és a stílus hazája. Az autózásban is. Manapság pedig divat rafinált tetőszerkezeteket fabrikálni, remekül variálható utastereket tervezni és nagyon-nagyon szép autókat rajzolni. A Stilo Multi Wagon is e filozófia és trend jegyében született.
A szépség relatív
Az olasz formatervezők nemes hagyománya, hogy elkényeztetnek bennünket. Kétség sem férhet hozzá, hogy az ő műhelyeikben készülnek a legszebb autók. S nem is kell most a Lamborghinire vagy a Ferrarira gondolnunk, elég csak a sokkal hétköznapibb Alfát említenünk. A Stilo azért nem egészen ehhez a vérvonalhoz tartozik, a Fiatok mostanság kicsit megcsúnyultak. Van ugyan olyan szög, ahonnan nézve az autó hozza az olasz négykerekűek lendületességét, ám összességében nem a szépségéért szeretjük a Multi Wagont. Talán az a nyilvánvaló törekvés ennek az oka, hogy a Fiat szeretné, ha végre lenne még egy aduásza a Punto mellett. Így kicsit németesre sikeredett a karosszéria: az olasz autóktól több játékosságot, finom részleteket szoktunk meg és várunk is el. Az utastérben ugyanez a helyzet: az Alfák lelkesítő sportosságának és a Multipla meghökkentő újszerűségének nyoma sincs a Stilóban. S ha már a Multiplánál tartunk, a Fiat nagyszerű buszlimuzinja kisebb külső méretek mellett szinte minden tekintetben lepipálja a Stilo Multi Wagont, megkérdőjelezve ezzel az olaszok új kombijának létjogosultságát.
Lego – nagyban
A Lego népszerű gyerekjáték, dánul azt jelenti, hogy játsszunk. A Stilo Multi Wagonban is van terünk építkezni és átalakítani mindent, ami csak mozgatható. Kezdjük az elején: a vezető ülése például meghökkentően tág határok között állítható, a baj csak az vele, hogy kicsi az oldaltartása. A Stilóban egyébként igazán olaszosan ül az ember: ha ez az üléshelyzet az olaszoknak kényelmes, akkor nekik feltűnően rövid a lábuk és nagyon hosszú a karjuk, azaz kicsit olyanok, mint neandervölgyi őseink. Ezzel együtt nem kell sajnálnunk a Stilo vezetőjét, nincs rossz dolga. Ha akar, ki is szállhat és beülhet maga mögé, egyenként tologathatja előre-hátra az osztott hátsó ülés két részét (csak a leggazdagabb változatban széria, a többiben 100 ezerbe kerül), sőt, még a háttámla dőlésszögét is külön-külön szabályozhatja. A jobb hátsó ülésen ülve kis asztalkát húzhat ki maga elé, és úgy általában örülhet annak, hogy nagy a hely körülötte. Annak ellenére az, hogy a fejteret nyilván csökkenti az üvegtetőt (Sky Window fedőnevű szerkezet, minden változatban 280 ezer forintos felárért) mozgató mechanizmus, amit a tetőkárpitba rejtettek. Maga az üvegtető egyébként tényleg ablak az égre, sokkal jobb megoldás, mint a Peugeot 307 SW rögzített kupolája. A részenként és fokozatosan nyitható tető nemcsak fényt, hanem levegőt is enged az utastérbe. Emellett nem elhanyagolható, hogy miután elhúztuk, derékig ki is állhatunk az autóból, ha menet közben rovarokat akarunk fogyasztani. A Stilo Multi Wagon leghátsó része is tágas. A csomagtérajtó ablaka külön is felhajtható – ennek gyakorlati haszna ugyan marginális, de végül is 45 ezer forintot megérhet. A nagy csapóajtó mögött öblös a tér, a dupla fenekű térben könnyű elrejteni és aztán jól elfelejteni az apróbb útiholmit. Mivel a Multi Wagon nagyon jól variálható, a csomagtartó alakja és mérete is az aktuális igényekre szabható – ehhez csak szolidáris, kompromisszumképes utastársak kellenek.
Keresztelő
A Stilo felszereltségi szintjeinek elnevezése (aktuális, aktív és dinamikus) talán nem a legszerencsésebb, de nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy már az alapmodellekben (3,79 millió) is van két légzsák, első elektromos ablakok és tükrök, szervokormány, valamint központi zár. A 200 ezerrel többe kerülő Active-ban már benne van a klíma és a két oldallégzsák (csak ezek miatt is megéri ezt venni), illetve az autórádió. A Dynamic kivitelért további 300 ezret kell leszurkolni, és ehhez kapunk még CD-lejátszót, mozgatható hátsó üléseket, függönylégzsákot és sok hasznos apróságot. Mindez az 1,6-os benzinmotorral szerelt változatokra vonatkozik, az 1,9 literes dízelmotor alapkivitelben nem is kapható. Az Active 4,99, a Dynamic 5,29 millióba kerül, a felár tehát elég borsos, éppen egymillió forint. Mégis hajlunk arra, hogy a dízelt kiáltsuk ki jobbnak.
Az autó, mint befektetés
Első hallásra valóban soknak tűnhet a turbódízel egymilliós felára a kis benzineshez képest. Ha ugyanis utánaszámolunk, körülbelül háromszor körbe kell autózni a Földet, amíg a kedvezőbb fogyasztás révén a gázolajos motor behozza árhátrányát. Ne feledjük azonban, hogy az étvágya mellett a dízelmotoros autó értékvesztése is szerényebb, s így a JTD-emblémás kocsik már nyerő helyzetben vannak. Főleg azért, mert ez a motor sokkal jobban illik a Multi Wagon utazóautós, cipekedős, Föld körüli jellegéhez. Az 1,6-os alapmotor kissé erőtlen ehhez a nagy vashoz. Teljesen más a jellege, mint a nyomatékos dízelnek: erősen pörgetni kell, hogy értékelhető dinamizmust mutasson fel, ilyenkor azonban zajos, szomjas, valamint fárasztó a sok és gyakori kapcsolgatás is. A JTD masina belevaló darab: nagyobb teljesítménye és sokkal nagyobb nyomatéka egyaránt kisebb fordulaton rendelkezésre áll, s mivel a váltó áttételezése is kellemesen hosszú, a Multi Wagon ezzel a motorral nyugodtabban, stresszmentesebben vezethető. Sőt, a dízelmotoros Stilo a maga egymázsás súlytöbblete ellenére jobban megy benzines társánál: nagyobb a végsebessége, jobban gyorsul, sokkal rugalmasabb és legalább 30-35 százalékkal takarékosabb. Aki tehát eldöntötte, hogy Stilo Multi Wagont vesz, az válassza a dízelt. Aki még csak ott tart, hogy a márkában biztos, az viszont sétáljon el a szalonban a Multipláig, barátkozzon kicsit a formavilágával, aztán nyugodtan írja alá a szerződést. Persze csak a JTD-motoros változatra.
