Koreai agyömlés

Akármennyi is van még hátra az idei esztendőből, szerintem az év legfeltűnőbb tesztautója címet máris nyugodt szívvel odaítélhetjük a Hyundai Velosternek! Amerre csak jártunk, nyíltak a csipák, forogtak a fejek, tátva maradtak a szájak, a szomszéd kocsiban pedig az üvegre tapadó és hevesen gesztikuláló gyerekek arról faggatták apjukat, hogy ez a sárga verda, ez mi ez? Az „autóhomárságtól” mereven elzárkózó családfok arcán meg többnyire kiütközött a tanácstalanság, mert halványlila gőzük sem volt róla.

Mozgalmas a műszerfal is. Gazdag a felszereltség, de a kemény, kopogós műanyag és a sok kályhaezüst levon az értékéből

Szegény gyerekek, ha tudnák, hogy az autós kártyában nem tartozik éppenséggel a nyertes lapok közé a Veloster… Már amennyiben lóerőre, gyorsulásra vagy végsebességre játszanak. Ha ugyanis az ajtók száma a döntő, akkor a többi sportkocsihoz képest egészen jól áll a Hyundai, hiszen a bal oldali eggyel szemben a jobbján kettő van neki!

Így a hagyományos kupéknál a következő szempontok szerint praktikusabb az aszimmetrikus koreai: például a gyúrás után kényelmesen be lehet hajítani a sporttáskát hátra, vagy a barátnővel nem kapunk hajba azon, hogy melyikünk szálljon ki, amikor a cimborák bemásznának a második üléssorba, esetleg a kelleténél korábban (mondjuk 19 évesen, négy hónapnyi ismeretség után) besikerült csemetét kényelmesen beköthetjük a gyerekülésbe hátra.

A hatásvadászatban nem ismer határt!

Habár a felnőttek is alaposan megbámulják, s láthatóan tetszik is nekik a Veloster, véleményem szerint legfeljebb áttételesen számítanak célcsoportnak. Őszintén szólva nehéz egy „öngondoskodó, keresőképes” nagykorút a volán mögé képzelni. Egyrészt azért, mert akármilyen praktikus is sport(os)kocsinak a 2+1 ajtós Hyundai, eléggé nyilvánvaló, hogy első számú családi autónak korántsem ideális – a mi kis magyar valóságshow-nkban pedig csak egy szűk réteg engedheti meg magának, hogy több drága négykerekűt is tartson. Másrészt pedig azért, mert a veszettül lendületes és dögös alapformát sikerült annyi hatásvadász, borzalmasan túljátszott részlettel megbolondítani, hogy emiatt az egész autó komolytalanná válik.

Aszimmetria tárva-nyitva. Hátul is van mit nézni, CRX-es a szélvédő

Valójában ez a fiatal suhancok sportos verdája lehet. Leginkább azt tudom elképzelni, hogy a számunkra utópisztikus jóléti társadalmakban a büszke szülők megveszik érettségi ajándéknak, vagy éppenséggel a friss jogosítványt szerző lurkónak a Velostert. Ezzel aztán lehet rajoskodni, gizdázni a haverok előtt, feltolni egy halom beállított képet a fácséra és begyűjteni a csilliárdnyi lájkot. Ha pedig elég mélynövésű a baráti kör, akár négyen is elgurulhatnak a diszkóba – vagy tudom is én, hova szoktak járni a mai fiatalok.

Az agresszív fellépés csak ígéret marad?

Ami még fontosabb, az ősök viszonylag nyugodtan alhatnak, a gyerek nem fogja kinyírni magát az első kanyarban. A Veloster ugyanis egyelőre kizárólag 1,6 literes, benzines szívómotorral kapható. 140 lóerőjével pedig a Hyundai épphogy teljesíti azokat a kritériumokat, amelyek alapján sportosnak lehet nevezni: hajszállal 10 másodperc alatt gyorsul százra és 200 km/óra feletti csúcssebességre képes. A négyhengeres lelkesen reagál a gázadásra, de hiába a közvetlen befecskendezés és a változó szelepvezérlés (mindkét oldalon), alulról vonakodva pörög fel. Kezdetben kissé nyomatékszegény és rugalmatlan a kocsi, igazán 3500-tól az üveghangig érzi magát elemében. Úgyhogy a tempózás érdekében kíméletlenül nyüstölni kell a motort, no és nyakra-főre használni a hatfokozatú, pontosan megvezetett és kellően rövid utakon, de picit karcosan kapcsolható sebességváltót.

A fejteret leszámítva tulajdonképpen jól elférni

Lendületből azért egészen jót lehet autózni a Velosterrel! A kormányzás közvetlen, ahogy az irányváltások is, csak jó lenne némi visszajelzést kapni az út és az első kerekek kapcsolatáról. Stabilan fordul a kanyarokban, viselkedése biztonságosan alulkormányzott, ami gázelvétellel egyszerűen korrigálható, durvább esetben pedig úgyis beavatkozik a széria (kikapcsolható) menetstabilizáló rendszer.

Az 1,6-os nem elég huncut, de később turbóval feltöltve is lesz

A Hyundai-kereskedésekben legkevesebb hatmillió forintot kell leszurkolni a Velosterért, így még nagyvonalú alapfelszereltségével együtt is hozzávetőleg 900 ezerrel jutányosabb vétel fő vetélytársánál, a 122 turbólóerős VW Scirocco 1.4 TSI-nél.

Sportosan feszes, de nem betonkemény a futómű. A csatolt lengőkaros hátsó hajlamos elpattogni a keresztbordákról

TETSZETT
2+1 ajtó
sport(os)kocsinak egészen praktikus
jó alapfelszereltség

NEM TETSZETT
harsány, túljátszott design
átlagos menetteljesítmények
nem elég nívós utastér

ÖSSZEGZÉS
Figyelemfelkeltésre és ezen keresztül a márkaismertség (ha nem is image) építésére telitalálat a Veloster. Az angol „boyracer” kifejezésnél azonban kevés dolog írja le jobban, hogy kinek is való…

Hyundai Veloster 1.6 GDI
Összlökettérfogat: 1591 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 103 kW (140 LE) 6300/min
Max. forgatónyomaték: 167 Nm 4850/min
Hossz./szél./mag.: 4220/1790/1399 mm
Tengelytáv: 2650 mm
Saját tömeg/teherbírás: 1180/520 kg
Csomagtér: 320/1015 l
Üzemanyagtank: 50 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,8 s
Maximális sebesség: 201 km/h
Város/országút/vegyes: 8,1/5,3/6,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 148 g/km
A modell alapára: 5 999 000 Ft
A tesztelt modell ára: 7 199 000 Ft