A valóságshow-k, tehetségkutatók és főzőműsorok kiirthatatlan sokasága is azt bizonyítja, hogy a felkapott fogyasztói termékek piaca telíthetetlennek tűnő fekete lyuk. Ahol elfér egy egyterű, ott kettőnek, ötnek, tíznek is jut hely: öt év leforgása alatt kétszeresére duzzadt az európai újautópiac leginkább heterogén szegmense, amelyben a Suzuki Wagon R+-tól kezdve a Citroen Berlingón át a Toyota Corolla Versóig mindenféle alkattal és személyiséggel találkozhatunk – kicsi, kompakt, modul. Ebben a színes kavalkádban kötelező gyakorlat tehát a részvétel, különösen egy olyan, két lábbal a földön álló, a vevőelégedettségi felmérések tanúsága szerint Európa-szerte vállalható márkának, mint a Volkswagen-konszernen belül a névadó eredeti népautószerepét magára öltő cseheknek.
Szenvedélyes hivatalnok
A Škoda hosszan kivárt a Roomsterrel, 29 hónapot vett igénybe az autó fejlesztése. Nem is tűnik elkapkodottnak a jármű. A márkaarculatba illeszkedő, de plasztikusabb hűtőmaszk, az új Octavia fényszórórajzát tovább finomító reflektorok, illetve a merész hátsó lámpatest egy ismert, mégis újszerű márkáról tanúskodnak. A csehek negyedik önálló modellsora fiatalos és vidám, olyan bohókás részleteket vállal, amelyek eddig elképzelhetetlenek lettek volna. Közép- és kelet-európai gyökereit persze nem tagadhatja le, sziluettjében és belső kialakításában vonalzó és pálca diktálta németes rend uralkodik, de tagadhatatlanul szívderítőbb jelenség, mint a gyár bármelyik eddigi modellje. Ezt először is a „komoly” autókra egyáltalán nem jellemző dupla övvonalnak köszönheti. A magasra emelt orrhoz igazodó első üléssor mögött tenyérnyit zuhan az üvegfelület alsó éle, jobb kilátást biztosítva a legvalószínűbb hátsó utasok: a kisgyermekek számára. Az elülső oldalüveget ugyanakkor felülről is beszűkítette a tervezőgárda, ami az alsó lekerekítéssel együtt az újkori Saab tanulmányautókat idézi, s ezzel maradéktalanul megfelel a gyár által meghatározott kettős személyiség koncepciójának: a Roomster legyen praktikus és szellős az utasok, ugyanakkor dinamikus és élménydús a vezető számára.
Egyszerű és jó
Mivel mind a kategóriához, mind a márkához az előbbi áll közelebb, kezdjük az ismerkedést azzal. Habár a téglalap forma és a nem látható kilincs tolóajtót ígér – a praktikum pedig azt követelne –, a Roomster hátsó üléssorát hagyományos szárnyas ajtón át közelíthetjük meg. Kevésbé tradicionális maga az üléspad, amelyet kettő és fél utasra szabtak. Az ennek megfelelő arányban osztva ledönthető háttámlák mellett a két szélső, teljes értékű fotel 150 milliméteren tologatható előre-hátra. Emellett mindhárom szegmens előrebuktatható, sőt, ki is szerelhető a helyéről, vagy ha úgy kívánjuk, a szélsők beljebb költöztethetők 11-11 centivel. Mindez a végeredményt tekintve teljesen megfelel például az Opel Meriva megoldásának, kivitelezésében azonban a jóval egyszerűbb (és gyártástechnológiailag vélhetően olcsóbb) nyílt sínes, kombi-furgonos utat követi. Teljesen sík padlóhoz vagy a komfortos beljebb csusszanáshoz szerelni, emelni kell, viszont minden könnyedén, egyértelműen, átláthatóan működik. A két szintre behelyezhető, kemény kalaptartóval fedett csomagtartó ugyanilyen őszinte: teljesen síkokkal határolt, a kerékdobok melletti zugokat praktikus polcokkal tagolták, az üreg legkisebb szélessége pedig meghaladja az egy métert. Haszonjárműveknél szokás az ennyire pedáns térgazdálkodás, amit a Roomster igényes kárpitozással, kihajtható akasztófülekkel és 12 voltos aljzattal spékel meg.
Autóból van
A Roomster térkomponense tehát rendben van, de hogyan számol el a beígért vezetési élményel? A süllyesztett ajtókivágás és a hegyes keret miatt a vártnál körülményesebben megközelíthető első traktusban a megszokott, mégis pozitívabb Škoda-környezetbe csöppenünk. A szellősebben elrendezett kezelőszervek ergonómiája kiváló, és bár úton-útfélen ugyanazokkal a szerelvényekkel találkozunk, mint a Fabiában, annak praktikus egyszerűségével szemben itt ötletesség és nagyvonalúság is vegyült a megvalósításba. A fejtér értelemszerűen kiváló, az ülések tömése átlagos VW-komfortot nyújt, a dupla kesztyűtartó, a pohártartók és a tágas ajtózsebek ipari mennyiségű kacatot nyelnek el. A kompakt egyterűek térkínálata persze sokszor csalóka, hiszen a méretosztály diktálta motorok olykor nehézkesen birkóznak meg a könnyen túlzásba vihető terheléssel. A Škoda kellemes csalódást okoz ezen a téren. Egyrészt a három dízel- és három benzinmotorból álló paletta az ésszerűség határain belül kifejezetten izmos darabokat is tartalmaz, másrészt a tesztflottából szándékosan kimazsolázott legharmatosabb hajtóművek – az 1,2 literes benzines és az 1,4-es dízel – nem várt agilitással mozgatták a magas karosszériát. A kipróbáltakhoz hasonló előszériás autók esetében ugyan soha nem lehetünk biztosak a valós motorteljesítményben, nem tűnik ámításnak a tisztes húzóerő, nem utolsósorban a kifejezetten rövidre áttételezett váltó ismeretében. Ami viszont igazán meglepő, hogy az autópályán haladva csak a fordulatszámmérő tanúskodik a négyezer körüli főtengelyfordulatról, a szél-, út- és motorzaj egyaránt távol marad az utascellától. Az ötfokozatú sebességváltó precízen kapcsolható, elhelyezése és működtetése problémamentes használatot ígér. Pontosan ennyit – és nem többet – biztosít az elöl a Fabiából, hátul az első generációs Octaviából származó felfüggesztés: országúton viszonylag csekély oldaldőléssel és különösebb rosszindulatú imbolygás nélkül vezethető az Octavia kombinál is nagyobb tengelytávú autó.
Fogadunk rá
Hazájában e hónap eleje óta kapható, Magyarországra a nyár végén jut el a Škoda sikervárományosa. Érdekes és értékes alternatíva lehet azok számára, akik a jelenlegi választékból eddig képzeletben próbálták meg összeállítani a számukra ideális kompakt egyterűt. A pontos felszereltségében ismeretlen alapmodell ára 3,0, a legkisebb dízelé 3,5 millió forint körül várható. A gazdag extralista többek között (a legnagyobb benzinmotorhoz társítható) hatfokozatú Tiptronic váltót, kanyarkövető halogén fényszórót, keréknyomásmérőt, kétféle navigációs rendszert, valamint gigantikus üvegtetőt tartalmaz – ha valaki hisz az életmódautókban, a Roomsteren igazán nem fog múlni a boldogsága.
