Ma már a szemünk sem rebben, ha egy kisautóból 200 lóerőt préselnek ki, pedig évtizedekkel ezelőtt még a fele is elég volt, hogy zsebrakétát faragjon a legkisebb Fordból. Azóta már nem a Fiesta a legkisebb a kínálatban, akkorára mégsem nőtt, hogy ennyi erő elvesszen benne. Az eredeti ST mindenkit meglepett az örömfaktorral, amit a motor-futómű-kormányzás hármasa és a rezonátorral testközelivé tett hangzás jelentett, ezt a csomagot gondolták tovább a típus 40. születésnapja alkalmából.
Bár túltöltéssel a 182 lóerős kivitel is képes 200 lóerő leadására, a megpiszkált 1,6-os, turbós benzines már stabilan tudja a megnövelt teljesítményt 5700 helyett 6000-es fordulaton, túltöltéssel pedig 215 lóerőre képes. Nyomatékleadása is megváltozott, a korábbi 240 Nm helyett 290-et tud, az 1600-5000 közötti tartomány helyett 2500-4000 között. A végáttételt is rövidebbre vették, 0-ról 0,2 másodperccel hamarabb éri a 100 km/órát. Ennyivel még nem végeztek, áttervezték a 15 milliméterrel leültetett ST-futóművet, a stabilizátorrudak és a lengéscsillapítók átméretezésével javítottak az útfekvésén, az áttétel lerövidítésével és a kormánycsukló átalakításával pedig közvetlenebb lett az irányíthatóság és javult a visszajelzés középállásnál. A változtatások talán nem is lennének szembetűnőek, ha nem hangolták volna össze az egészet, és szokásuk szerint nem hozták volna ki a legtöbbet a konstrukcióból éppen a modellciklus végére. Mert a Fiestának ebben a formájában már nem sok van hátra a piacon. Kora érezhető az utastérben, ahol az extravagáns dizájn tartja a frontot és tereli el a figyelmet az apró központi kijelzőről, vagy a sokgombos kezelőfelületről. Utóbbi nem feltétlenül hátrány a frissebb Fordok lassú érintőképernyőjével szemben, a menü felépítése, vagy a műszeregység kijelzője azonban előnyére változott az utóbbi időben.
Mindez azonban másodlagos, hiszen az utastérben a félelmetes oldaltartású Recaro üléseké, az ST sportkormányé, a fémpedáloké és az ezüst-piros váltógombé a főszerep. Miután beindítottuk a motort, csak rájuk koncentrálunk, hiszen már az üléspozíció is sokat sejtető, kár, hogy egy bizonyos dőlésszög után billegni kezd a nagyszerű sportülés. Minden kéznél van, a messzire nyúló műszerfal ellenére sem „veszünk el” a Fiestában, sőt, ezúttal a kettéosztott A-oszlop sem nehezíti a kilátást. Gázadásra rögtön felpörög a motor a 2000-es tartományba, ahonnan őserővel indul meg az alig 1,2 tonnás autó. Elképesztő, de még a leszabályozás környékén is van benne szufla, amit nem fél használni. A mesterségesen felerősített motorhang is kellemes tónusban szól, egyre dinamikusabb vezetési stílusra hangolva a vezetőt, aki azon kapja magát, hogy mindig a szükségesnél jobban pörgeti az ST200-ast. A váltásra figyelmeztető nyíl 1500-as fordulaton tartaná a mutatót, 70-nél bőven hatodikat kér, ami azt jelenti, hogy 90-es tempónál 2200-at, 130-nál viszont már 3200-at forog a főtengely, ez a rövidebb végáttétel ára. A kettő között viszont olyan jót autózhatunk, amilyet a zsúfolt városi forgalom csak ritkán enged meg. Titka a rugalmasságban rejlik, gyorsan ugrik kis tempóra is, már azelőtt vigyorgunk, hogy utolértünk volna valakit a dugóban vagy villant volna a traffipax. A rövid úton járó, néha kissé pontatlan váltóval öröm a kapcsolgatás, turbómotortól szokatlanul erős a motorfék, hajtás közben úgy érezzük, az egész autó kívánja a száguldást. A nagyobb gázadásra ficánkolni kezdő kormány figyelmet igényel, a futómű viszont tapad, fordul, minimálisan alulkormányzott, inkább a háta tör ki, cserében betonkemény, nem csak úthibákon üt, az M0-áson is zötyögősen fut. Mégsem válik pattogóssá a felfüggesztés, kifejezetten rossz, javítgatott aszfalton is becsületesen kapaszkodik. Kezes viselkedése és masszív felépítése a Minivel is összehasonlítható élményt ad.
Kompromisszumot persze a Fordnál is vállalnunk kell. Az ST200-as felára 1 100 000 Ft, választási lehetőség nincs, csak szürkében, grafitszürke, 17 colos könnyűfém felnikkel, háromajtós karosszériával vihetjük haza, az extralistát apróságokkal fokozhatjuk. Lehet, hogy a teljesítménynövelésen kívül minden apró finomításon átesett „sima” ST jobb vétel, abban biztosak lehetünk, hogy az évfordulós széria túlélői klasszikussá érnek.
Tetszett
• gokartszerű élmény
• harmónikus hangolás
• eltalált hanghatás
Nem tetszett
• magas ár és kevés variációs lehetőség
Összegzés
Bevált és sikeres konstrukcióhoz nyúlt hozzá a Ford, de az eredmény önmagáért beszél, méltó a legjobb sportos Fiesta címre az ST200-as. A nagyobb tudás sajnos borsos felárat jelent, ami egy kifutó modellnél még akkor is nagy bátorság, ha a csúcsmodell egyszer igazi ritkaság lesz.
Ford Fiesta ST200
Összlökettérfogat: 1596 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 147 kW (200 LE) 6000/perc
Max. forgatónyomaték: 290 Nm 2500-4000/perc
Hossz./szél./mag.: 3982/1709/1456 mm
Tengelytáv: 2489 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1447/1447 mm
Fordulókör: 11,2 m
Saját tömeg/teherbírás: 1163/412 kg
Csomagtér: 276-960 l
Üzemanyagtank: 48 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 6,7 s
Max. sebesség: 230 km/h
Város/országút/vegyes: 8,2/4,9/6,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 8,5 l/100km
CO2-kibocsátás: 140 g/km
A modell alapára: 7 390 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
