Ha túltettük magunkat azon, hogy az utcán az 500-asok volánja mögül a nagyitól a szomszéd tinédzseren keresztül bárki visszaintegethet, érdemes alaposan megfigyelnünk az elképesztően tetszetős designt. A formát illetően változatlan maradt az alapkoncepció, a régi modell is annyira egyszerű volt, mint egy „darab kő”, ennek szellemében a mostani 500-ast sem játszották túl, legalábbis ami a megjelenését illeti. A letisztult és a sallangmentes jelzőkkel nem lehet megfelelően érzékeltetni, mennyire jól sikerült az olasz mini. Apropó, Mini! A Cooper óta talán ez a leginkább eltalált retro stílusú autó. Visszaadja mindazt az életérzést, amit 1957-től kezdődően átélhettek az 500-ast választók, az pedig már csak hab a tortán, hogy a múlt jelenné válásával az autó valódi fiatalító elixírként hathat ránk. Úgy tűnik, az olasz gyártó megint maradandót alkotott, de erre térjünk vissza inkább fél évszázad múlva…
Ne csak kívülről!
Az 500-as egészen egyszerűen „pofás” jószág, de nem csupán elölről és hátulról mutatós. Beülve tovább fokozódik a „designbomba” hatása. A kormány, az ülések huzata, a műszerfal kialakítása mind-mind olyan része az autónak, amivel nem tudunk betelni. Igazi harmóniát sikerült elérnie a Fiatnak, de nemcsak a külső-belső összehatást tekintve, hanem a régi és az új modell szemszögéből is. A jó fogású kormány közepén trónol a Fiat új emblémája, az agyrész köré integrálták a rádió és az egyéb multimédiás egységek kezelőgombjait, a bőrbevonatú volán varrása kifejezetten igényes, szép munka. A műszerfal kijelzői azonban kissé kuszára sikeredtek, egyetlen kerek órarész van, a külső peremén a sebesség, míg eggyel beljebb, szintén kör alakban a fordulatszámmérő kapott helyet. A műszeregység közepére a folyadékkristályos fedélzeti számítógép kijelzőjét telepítették. A középkonzol kapcsolói logikus elrendezésűek, a szellőzés és a rádió kezelése is egyértelmű, egyedül a ködlámpa gombja került – az eddigi Fiat modellekhez képest – kissé szokatlan helyre: az indexkar végéről „átvándorolt” a hőfokszabályozó panel alá.
A műszerfal széltében végigfut egy középső betét, melynek színét a metálfényezés és a felszereltség függvényében variálhatjuk. A csontfehér középkonzoli betét a világos kormánnyal és kapcsolókkal például roppant stílusos egységet alkot. A fejtámlák tányérszerű formája is aranyos, viszont a magasságuk csak szűk keretek között állítható. Az ülések kényelme és oldaltartása az alapszintű elvárások kielégítéséhez passzol, a rövidke tesztút vége felé már jelentkezett némi derékfájás. A hátsó férőhelyekre való beszállás nem igényel különösebb akrobatikus mutatványt, csak az első ülés oldalán lévő kart kell meghúzni, és máris szabad az út. A kétszemélyes ülőpad rövid távon alkalmas lehet alacsonyabb felnőtteknek is, a váll- és lábtér elfogadható méretű, azonban a fejtér meglehetősen szűkös 160 cm-es magasság felett. Termet alapján azonban nem érdemes megválogatni az 500-as utasait, még a hátra ültetett langaléták is boldogan húzzák össze nyakukat, hogy az „újászületett legendával” kocsikázhassanak…
Igényre szabva
Az autó potenciális vásárlóközönségének sokszínűségével szemben a motorpaletta jól leszűkíthető, hiszen mindössze három tagból áll. Az alapmodellt egy igen szolid teljesítményű, 69 lóerős, 1,2-es benzines hajtja. Aki nem szeretne kompromisszumot kötni a dinamika terén, az igényeinek megfelelően választhatja az 1,3-as gázolajost (75 LE), vagy az általunk is kipróbált 1,4-es benzinest. A 100 lóerős aggregát korábban már bizonyított a Panda 100HP-ben (AM 2007/2.), ahol meglepő agresszivitással látta el feladatát. Az 500-ban valahogy elveszítette komiszságát a száztagú ménes, sportosságról csak a műszerfali Sport gomb megnyomásakor beszélhetünk, de a beígért élénkebb gázreakció igencsak elmarad a várttól. Emiatt nemcsak a rosszul beállított, érzéketlen gázpedál a ludas – vagy magas fordulatszámon autózunk, vagy „fuldoklással” küszködünk –, hanem a tetemes légellenállási együttható (0,325 Cw) is. A mostani Panda-sorozat „tömbös” kialakítása és +45 kg-os önsúlya ellenére is majd’ 1 másodpercet ver az 500-asra, s a végsebessége is nagyobb. Az autó vezetése a gázpedál fura beállítását leszámítva nem okoz különösebb fejtörést. A jelenlegi Fiat-paletta talán legpontosabb hatfokozatú váltójához volt szerencsénk. Könnyen kapcsolható mindegyik fokozat, a váltó kulisszaútjai nem túl hosszúak, a futómű pedig a 16 colos kerekek ellenére is ideális hétköznapi használatra. A Fiat 500-as megvásárlásával kacérkodóknak – legyen szó fiatalokról vagy idősebbekről – azonban van egy rossz hírünk: a hazai forgalmazás legkorábban csak a jövő év elején indul be!
