Nekem bejön a korábbi álmatag formavilágnak búcsút intő, sokkal vagányabb új i10-es. Megújultak a lámpák, agresszívebb az ütköző kialakítása, új a hűtőrács kiosztása, a ködlámpafészkek, szóval a pöttöm is megkapta a Hyundai aktuális egyenarcát.
Az oldalvonal nem, a hátsó pedig csak minimális mértékben változott – más a lámpa és szolidan átrajzolták a lökhárítót. Belül a külsőnél jóval visszafogottabb átalakításokat hajtottak végre: új az analóg kijelzők grafikája, kék a háttérvilágítás, digitális az üzemanyag-szintjelző, a rádió pedig immár a kormányküllőkbe integrált gombokkal is vezérelhető.
Meglepetés: kívül kicsi, belül nagy
Az i10-esre pillantva semmi jóra nem számítanánk belül, pedig a 3585 mm-es hosszhoz képest meglepetés a kabin mérete. Az autóba egyszerre akár négy átlagos termetű felnőtt is befészkelheti magát, csak a termetesebbeknek lehet széltében szűk az utastér. A fej- és a lábtér a kategóriában jónak számít, a sofőr azonban moroghat a csak magasságában állítható kormány és a nem elég mélyre leengedhető ülés miatt. Rekeszek és pohártartók is jutottak bőven a kabinba, a rádió alatti fióknál nemcsak 12 voltos aljzat, hanem USB-, AUX- és iPod csatlakozó is helyet kapott. Utóbbi szériatartozék, ahogy a 2 DIN méretű, MP3-lejátszós, négy hangszórós CD-rádió is. Dicséretes, hogy ezt egy 2,39 milliós autónál alapáron kínálják! Az már kevésbé örvendetes viszont, hogy a bokamagasságban lévő hangszórók ereje finoman szólva is gyenge, a menet közbeni erős motorzaj miatt a tempó függvényében állandóan hangosítani kell a rádiót.
A hátsó támlák osztva dönthetők, ahogy az ülőlapok is, így könnyű sík padlójú rakteret nyerni. A csomagtartó 225 literes, ám 925 literesre növelhető. A hátsó fedél nagy, a berakodást nem nehezítik benyúló karosszériaelemek – speciel egy 93x93x25 centiméteres doboz gond nélkül befért az i10-esbe. A merev kalaptartó felületén kialakított mélyedésekbe nyugodtan pakolhatunk kisebb tárgyakat, az utasülés alatt fiókot, a fejtámlájánál pedig horgot helyeztek el, amire akár háromkilós szatyor is akasztható. Nem praktikus, hogy a kalaptartó a csomagtérajtó nyitásakor nem emelkedik fel, kézzel kell felbillenteni, ha pedig elfelejtjük lehajtani, akkor tolatáskor azzal szembesülünk, hogy eltakarja a hátsó szélvédőt… A terhelhetőség 425 kiló, arra azért ügyeljünk, hogy megpakolva bizony szépen leül az autó hátulja, s bizony könnyen felfeküdhet a járdaszegélyre.
Megy ez, csak bátran nyomni kell neki!
Nekem néha már-már vicces a Hyundai–Kia testvérpáros modelljeinek harca, a Hyundai elvileg a prémiumkategória, a Kia pedig az olcsóbb tömegmodell szerepében feszít – legalábbis Dél-Koreában így propagálják a dolgot. A lényeg, hogy az i10-eshez nem kínálják a Picantóban lévő 1,0 literes háromhengerest, mely pont olyan erős, mint a Hyundai négyhengeres 1,1-ese. Megéri két eltérő konstrukciójú, de azonos teljesítményű (69 LE) motort gyártani? Kétlem… Az tény, hogy a hangja szolidabb, közel sem olyan kerregős, mint a Kia egyliterese, viszont elég falánk az 1,1-es. A megtett kilométerek körülbelül 40%-át autópályán teljesítettem az i10-essel, de a 6,7 l/100 km-es fogyasztás még így is mellbevágó.
Egyébként nem megy rosszul a Hyundai, a 69 lóerő és a 99 Nm-es nyomaték dacára kihúzatva kifejezetten nyomulós arcát mutatja az autó. A száguldásnak nem is az erőhiány, sokkal inkább a jókora lárma szab gátat, a megengedett autópálya-tempónál jelentkező 4000-es fordulatszámon beszűrődő motorzaj már-már szinte elnyomja az egymás mellett ülők beszélgetését. 130 körül nemcsak a ricsaj, hanem a kormányon és a visszapillantó tükörlapokon jelentkező szolid remegés is jelzi, hogy e tempó felett már nem árt vigyázni. A jó megvezetésű ötfokozatú váltó könnyen kapcsolható, a fékek elfogadhatóan lassítják a csöppséget. Az i10-es oldalszélre érzékeny, de szerencsére ez inkább a magas építésmód, mintsem a dülöngélős futómű rovására írható. A kellemes hangolású futómű a 14 colos kerekekkel – rajtuk 165/65-ös gumikkal – még nagyobb úthibákon áthajtva sem bizonyult kényelmetlennek, miközben kanyarban nincs ijesztő mértékű sodródás vagy hirtelen oldaldőlési hajlam.
Idegesítő jelenség azonban, hogy az 1,1-es aggregát hidegen erős alapjárati ingadozásba kezd (500 és 1100/perc között ugrál), pillanatnyi erőtlenség lesz úrrá rajta, a gázpedálra taposva pedig nem igazán reagál a kocsi – a végeredmény szinte garantáltan lefulladás lesz. Az ok, hogy az aggregátnak hidegen is teljesítenie kell az Euro-5-ös szabványt, ezért a motorvezérlés „kímélő” üzemmódban dolgozik közvetlenül az indítás után. Szerencsére utóbbi rángatás néhány méter után elmúlik. Az i10-es egyetlen korrektül felszerelt, Comfort AC változatban kapható, széria többek között a dupla légzsák, a klíma, a rádió és az elektromos ablakmozgatás is. A frissítés során a hazai kínálatból nemcsak az extralista tűnt el, hanem kikerült a repertoárból a korábbi 1,2-es benzines és az 1,1-es dízelmotor is. A kicsinosított i10-es a „kell vagy sem” kategória kiskirályának is tekinthető, ami nem biztos, hogy célravezető felállás 2011-ben.
TETSZETT
formai megújulás
ár-érték arány
kabinméret, variálhatóság
NEM TETSZETT
lefulladási hajlam
fogyasztás
izzasztó műanyag kormány
ÖSSZEGZÉS
Egy tetszetős városi minivel állunk szemben, melynek árérték aránya figyelemre méltó. Kompromisszumot kell azonban kötni a felszereltség terén – az egyetlen rendelhető extra a metálfényezés… Az ötéves garancia nagyvonalú, a típus értékvesztése pedig csekély.
Hyundai i10 1.1i
Összlökettérfogat: 1086 cm3
Hengerek/szelepek: S4/12
Max. teljesítmény: 51 kW (69 LE) 5500/min
Max. forgatónyomaték: 99 Nm 4500/min
Hossz./szél./mag.: 3585/1595/1540 mm
Tengelytáv: 2380 mm
Fordulókör: 9,5 m
Saját tömeg/teherbírás: 980/425 kg
Csomagtér: 225/925 l
Üzemanyagtank: 35 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 15,0 s
Maximális sebesség: 156 km/h
Fogyasztás város/országút: 5,8/4,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 110 g/km
A modell ára: 2 399 000 Ft