Tovább bővült a kisgyermekes családok, taxisok számára kimondottan ideális új autótípusok választéka. A Kia is beszállt a kompakt 5+2 személyes Mazda5, Opel Zafira, Renault Grand Scénic és Volkswagen Touran között zajló egyterűversenybe. Az igazából III., Európában azonban a II. Carens-generáció – kezelhetőségében is – korrekt belső térrel, korszerű műszaki tartalommal és erős közepesnek értékelhető részletmegoldásokkal próbálja növelni a sikeréhes dél-koreai márka ázsióját – s egyúttal az eladásait. A rövid ismerkedés után kijelenthető, az autóval lényegében nincs semmi baj.

Túlzás

Jövőbeni pozícióit azonban valószínűleg rontja majd néhány feltűnő hiányossága. Nincs sok és főleg nagy hibája, de azért akad, elsősorban szűkebb környezetünkben, a kelet-közép-európai régióban élő autósok szemszögéből nézve. Először is borítékolható, hogy mifelénk a 2,0 literes benzines és dízel erőforrás elijeszti a célközönség jó részét attól, hogy a Carens miatt betérjen egy Kia-kereskedésbe. Jóllehet, egyik egység sem varázsol sportkocsit a Carensből, mi több, a benzinessel a rugalmassága legfeljebb jó átlagos, ám a márka fejlesztőinek és marketingeseinek a kisebb lökettérfogatú, ezért olcsóbban adható motorokról sem szabadott volna megfeledkezniük. A könnyebb értékesíthetőségen túl még két okkal támogatható a szerényebb motorizáltság. Egyrészt a Kiának a 110 lóerős teljesítményszegmensben van egy jó 1,6-os benzinese és egy még jobb 1,5-ös dízele, sőt egyes piacokra a 2.0 CRDi 16V motort is szállítja 115 lóerővel. Másrészt a vezetéspróba tapasztalataiból kiindulva minden bizonnyal ezek is képesek lennének megbirkózni a 4,54 méteres, életszerű körülmények között 1,8-2 tonna gördülő tömegű járművel.

Nüanszok

Érthetetlen, hogy a hétüléses verziónál miért nincs kalaptartó. Ehhez nincs mit hozzáfűzni… Ízlés dolga továbbá, mindazonáltal az alapvetően tetszetős vezetői környezetből kissé kilógnak a szimpla bajuszkapcsolók, a fantáziátlan fő műszeregység és a korai 80-as évek kvarcóráit idéző fedélzeti műszer. Az utóbbi mellé biggyesztett, matricahatású, az utas biztonsági övének becsatolására figyelmeztető „PASSENGER” felirat pedig egyenesen bóvli. Ezen apróságok pótlása, cseréje egészen biztosan sokkal többet hozna a konyhára, mint amennyibe kerülne. Ha pedig eleve igényesebb részletekkel és kisebb motorokkal lépett volna színre a Carens II, még kevesebb wont, dollárt és eurót kellett volna költeni.

Alapos

A meghatározó formai és műszaki megoldások terén viszont láthatóan odafigyelt a Carens konstruktőrcsapata. Igaz, a jármű kategóriájának jellegéből fakadó esetlenség, kövérség az ezt ellensúlyozandó krómcsík ellenére oldalnézetből tetten érhető, elöl és hátul viszont a ma divatos élek dominálnak – meg a tenyérnyi méretű Kia-embléma. Belül a kritizált nüanszokat leszámítva trendinek, ízlésesnek hat minden. Az ergonómiára sem lehet sok panasz, bár a volán tengelyirányú állíthatóságának hiánya és az első ülések rövid lapja miatt elmarad a tökéletestől.

Ettől függetlenül az elöl MacPherson, hátul több lengőkaros futómű, a 140 lóerős 2.0 CRDi 16V motorhoz járó hatfokozatú, kézi kapcsolású váltó, a kormányzás, a fékezés, a manőverezőképesség és az iránytartás miatt igazán nincs mit szégyellnie a Kia Carens II alkotóinak. Ezt az összeállítást nagyon jó vezetni, kellemes dinamikával megy, akár országúton, akár városban, akár autópályán halad – utóbbi esetben 140 km/óra felett egyedül a szélzaj zavaró. Más a helyzet a benzinessel, amelyhez alapáron ötfokozatú manuális váltó jár, de a sajtóteszten csak négyfokozatú automatikus váltóval lehetett kipróbálni. Szóval a változó szelepvezérléses 2.0 16V automatával a megfontolt előrejutást szeretőknek ajánlható, mégpedig azért, mert a négy fokozat mindegyike hosszú, így kis gázadásra szerény gyorsulással reagál az autó. Önmagában a kézi fokozatválasztást is lehetővé tevő erőátviteli egységgel nincs probléma, a nyomatékos dízellel például egészen jó párost alkot.

Nem kicsi

S vajon mit tud a Carens, mint kompakt egyterű? Öt- vagy hétüléses kivitelben is választható, előbbi konfiguráció csomagtere 430 literes, rendelkezik kalaptartóval, viszont tologatható hátsó üléssorral nem. 1/3:2/3 osztású támláit előrehajtva sík padló, valamint a tetőig mérve összesen 2,1 m3-es, teherautónyi csomagtér keletkezik. A “hetesben” ezzel szemben az összes ülés használatakor 74 literes (!) a csomagtér, s 415 liter, ha a plusz két széktámla ledöntött állapotban helyezkedik el. Bő arasznyi távolságon belül tologatható a középső, ugyancsak 1/3:2/3 osztású üléssor, s mindent előredöntve a maximális poggyásztér az ötöséhez hasonló méretűre tágítható. Ámde a nagy kérdésre, miszerint elfér-e hét „szabványos” felnőtt a Carensben, a válasz: ha muszáj, igen.

Az új Carens a régihez képest így is sokat lépett előre. Ha csak a hétüléses ellenlábasait vesszük figyelembe, igencsak dobogóközeli helyzetbe kerülhet az európai értékesítési ranglistán. Legalábbis tőlünk nyugatra, merthogy korszerű, erős és részecskeszűrős a dízelmotorja, amihez gazdagabb felszereltség esetén kétzónás klímaautomatika és ESP is jár. Persze, ha mindez nálunk is baráti árral párosulna, biztosan sokan ötölnének-hatolnának egy „hetes” Carens II megvásárlásán.