Egyre érettebb a Kia új formanyelvezete, az egyes stílusjegyeket – például a hatszög­letű hűtőmaszkot – a Vengán is konzekvensen alkalmazzák

Kompakt külméretek, praktikus belső, vonzó vételár. Nagyjából ezek azok a szempontok, amelyek alapján családi egyterűt választanak, mostanra azonban a megnyerő külső is felzárkózott ehhez a „fogathoz”. Ugyan nem feltétlenül tesztautónk színe áll a legjobban a Vengának, de meg kell hagyni, a Kovács Miklós vezette designercsapat jó munkát végzett. A tompa orrú miniegyterűt megnézik az utcán, szinte ugyanolyan figyelemfelkeltő, mint a Soul. A 4068 mm hosszú modell külsejét nemcsak az A-oszlopig felnyúló hatalmas fényszórók határozzák meg, hanem a gigászi, 2615 mm-es tengelytáv is, hiszen a karosszéria túlnyúlásai egészen minimálisak, a kerekeket teljesen kitolták a karosszéria sarkaiba. Ezzel a lépéssel jelentősen növelni tudják a hátsó lábteret, s így kategóriájának élmezőnyébe tartozik a Venga.

Nem túl izgalmas a vezetői környezet, ráadásul mindenütt kemény műanyagokkal találkozunk

A magas üléspozíció jó rálátást biztosít a forgalomra, de az első oszlopok sokat takarnak

A kis Kia meghazudtolja saját külméreteit  
A modell a hosszával egyáltalán nem emelkedik ki vetélytársai közül, ennek ellenére remek helykihasználásának köszönhetően az egyik legtágasabb. Egyedül a vállszélességnél érezni, hogy nem egy nagy autóban ülünk, egyébként a fejnek és a lábaknak jutó hely akkora, hogy egy 190 cm magasságú utas sem érzi magát kalitkába zárva. Ahogy a legtöbb egyterűnél, úgy a Vengában is sínen mozgathatjuk a hátsó üléssort, változtatva ezzel a csomagtér és a lábtér arányát.

Az ülésekre nem lehet panaszunk, még oldalirányban is tartanak

A hátsó üléssor sínen mozgatható

Az állítható dőlésszögű hátsó háttámla viszont nem túl gyakori, pedig hosszú utakon nagyon jó, ha egy kicsit hátrébb billenthetjük az ülést. A dolog „szépséghibája”, hogy a kart nem az oldallapon, hanem a háttámlán helyezték el, ez pedig az ülésből csak nehézkesen érhető el.

Alaphelyzetben 440 literes a Venga csomagtartója, ami az üléseket lehajtva 1253 literesre nő

A csomagtartó az utastérhez hasonlóan bőséges, hiszen alaphelyzetben is 440 literes (a mozgatható csomagtérpadlóval rendelt modelleknél ez 314-440 liter között változhat). A bővítés roppant egyszerű, egyetlen karhúzással ledönthetjük a 60:40 arányban osztott üléseket, ám a Cee’d kombival ellentétben az ülőlapokat nem kell előrehajtanunk ahhoz, hogy sík legyen a felület. Így összesen 1253 liternyire bővíthető a poggyásztér.
Ha már az ügyességnél tartunk, meg kell említeni, hogy tárolórekeszből szép számmal van az utastérben, a két első ülés között két pohártartót és egy mély, szabályos alakú üreget találunk. Ahogy beülünk, rögvest helyet találunk a kisebb tárgyaknak, legyen szó kulcscsomóról, telefonról, pénztárcáról. Szintén üdvözlendő, hogy az USB-, AUX- és iPod-csatlakozó alapáras tartozék, több gyártó is példát vehetne erről. Azonban a praktikus részletek sem tudják feledtetni, hogy a belső tér a külső designhoz képest már kevésbé fantáziadús, noha a Kia azt hangoztatja, hogy az olasz és távol-keleti lakberendezési kultúrából merítettek ihletet. Nincs semmi komoly probléma, hiszen ergonómiai „defektről” szó sincs, csupán több eredetiséget és jobb anyagminőséget várnánk. A „félbőr” ülések mellett meglehetősen kontrasztosak a kemény, fekete anyagok és az egyszerű műszerfali órák. Vajon miért nem tudták legalább a Cee’d színvonalát elérni? Érthetetlen, hiszen ha műszakilag szoros a rokonság, akkor átvehettek volna a beltérből is néhány elemet. A vezetőülésből nézve mégis kellemes a sofőr helyzete: az üléspozíció magas, könnyedén figyelemmel követhetjük a forgalmat. A kilátás viszont nem körpanorámás, a vaskos első oszlop jókora részt kitakar.
Bár a 17,4 szekundumos százas gyorsulási adat és a 157 km/órás végsebesség szinte rémisztőnek hangzik, mégsem olyan hervadt az 1,4 literes dízelmotorral a Venga, mint ahogyan azt a számok sugallják. 75 lóerőjét szépen be lehet osztani, s városban erőlködés nélkül tarthatjuk vele a forgalom ritmusát. Bágyadtsága 2000-3000 fordulat között megszűnik, de ennél jobban amúgy sem érdemes forgatni a kis motort, mert csak a hangja nő. Igen, a vibrálás és a kelepelés zavaró módón szűrődik be az utastérbe, a „hangnem” még üzemi hőmérsékleten is tolakodó. A hangszigetelésről ugyanakkor mindent elmond, hogy a gépháztető aljára semmilyen anyag nem került, a motorháztető lemeze pedig nem képes távol tartani a nemkívánatos zajokat. Ezek után azt gondoltam, ha már erejével és kulturáltságával nem, legalább takarékosságával brillírozik a Kia, de tévedtem: a vegyes használat során elért 6,8 literes fogyasztás bizony lehetett volna kevesebb is, a gyári adat szerint ennél két literrel kevesebbel be kellene érnie. A 100 ezer Ft-os EcoDynamics csomag start-stop rendszerével és alacsony gördülési ellenállású abroncsaival pedig még kevesebbel.
A jó étvágy elsősorban annak köszönhető, hogy amíg városban 6,0 liter alatt könnyedén el lehet vele járni, addig autópályán, állandó 130 km/óránál 3000-es fordulaton dolgozik a motor, így pedig 8,0 litert sem szégyell magához venni. A hatodik fokozat nagyon jól jönne, mert a szélzaj és a motor búgása hosszú úton fárasztó. Az ötfokozatú sebességváltóra egyéb panaszunk nem lehet, eléggé pontos szerkezet. Így aztán kifejezetten jó vezetni a Vengát, hiszen a kormány szervorásegítése ideális, s az elöl-hátul tárcsás fékrendszer kitűnően lassítja az autót. A probléma a rugózással van: a futómű egyszerűen nem tudja elnyelni a gödröket és keresztbordákat. Amíg az első sorban ez még csak kicsit zavaró, addig a hátsó ülésen már sokkal inkább bosszankodásra ad okot.

A dízeles verzió alapára igen kedvező, 3 799 000 Ft. A minden földi jóval ellátott tesztautónk ára viszont már ötmillió Ft felett van

Az alap jó, de a dízelmotor felára nagy
A 3 799 000 Ft-ért hazavihető dízeles modell az egyik legolcsóbb gázolajos miniegyterű, még akkor is, ha a kötelezőnek mondható klímacsomaggal 300 ezer Ft-tal feljebb kúszik az ára. A 90 lóerős, 1,4 literes benzinesért azonban félmillió Ft-tal kevesebbet kérnek (3 299 000 Ft), ami szinte teljesen lehetetlen helyzetbe hozza a hangos és átlagos dinamikájú dízelt, még ha fogyasztása (a gyári adatok szerint) 100 kilométerenként 1,4 literrel kevesebb is a benzinesénél. A Venga tehát összességében jó kis autó, de igazából semmi olyat nem tud, ami a konkurensek fölé emelné és igazán emlékezetessé tenné. Így erre a Kiára tökéletesen igaz, hogy leginkább az ár-érték arány és a nagy biztonságot jelentő garancia az, amiért jó vételnek számít.