Jobbegyenes

Nyilván nem arról van szó, hogy az Audinál, a BMW-nél és a Mercedesnél visszavonulót fújtak, amikor kijött a V40-es, csak most nem olyan egyértelmű a helyzet, mint korábban. Az utóbbi években szinte bebetonozottnak tűnő pozíciók változhatnak meg még úgy is, hogy tulajdonképpen csupa friss modell közé érkezik a Volvo.

A kicsit diszharmonikus küllemű, de annál jobb vezethetőségű 1-es BMW alig egy éve kapható, a letisztult, high-tech Audi A3-as, valamint a szívdöglesztő külsejű Mercedes A-osztály forgalmazása pedig csak most kezdődött – korábban még nem volt példa ekkora tülekedésre a kategória elitjében. Ebből a mezőnyből kell kitűnnie a V40-esnek, mely a háromajtós C30-as, a limuzin S40-es és a kombi V50-es közös utódjának tekinthető.

Nagyító alatt a belső és a biztonsági arzenál

A V40-es egyik ütőkártyája a design. Ez az autó nem akar nyomulós és agresszív lenni, helyette finom, lágy formákkal találkozunk, miközben nem sótlanul unalmas az összkép. Szerintem ez pont úgy jó, ahogy van, semmit sem kell hozzátenni vagy elvenni! Ugyanakkor a 2647 mm-es tengelytávot érdemes lett volna megnyújtani pár centivel, elvégre ez az érték csak hajszálnyival nagyobb, mint a C30-asé, s tudvalevő, hogy utóbbi nem kápráztatott el senkit helykínálatával. A V40-essel is hasonló a helyzet, de kicsit azért árnyaltabb. Elöl szuperkényelmes üléseink vannak, a kabin szélessége példás, míg hátul a lejtős tetővonal miatt már korlátozott a fejtér, s az első ülések kialakítása olyan, hogy a második sorban utazók lábfeje nehezen fér be alájuk. Szintén kisebb hiányosságnak tudhatjuk be a 335 literes csomagtartót, mert ez az érték alulról súrolja a kategória átlagát.

Gusztusos belső hibátlan anyagminőséggel és ergonómiával

Ha beül az ember a volán mögé, egy csapásra elfelejti az imént említetteket. Nehéz megmagyarázni, de olyan atmoszférája van a V40-esnek, ami egyszerűen nagyon otthonos és kellemes, mondhatni megnyugtató, illetve számos szép részlet (pl. keret nélküli visszapillantó tükör vagy lebegő középkonzol) egyértelművé teszi, igényes autóról van szó. Tökéletes illesztések, szép anyagok és jó kezelhetőség jellemzik a belsőt, egyedül a vaskos oszlopok miatti gyenge körkilátást kell megszokni.

A hátsó sorban a V40-es helykínálata átlag alatti

A korábbi Volvóktól eltérően érdekes megoldás a vetített kijelzős műszerfal, amely eltérő színű és grafikájú, annak megfelelően, hogy Elegance (barna), Eco (zöld) vagy Sport (vörös) módban vagyunk. Utóbbinál a fordulatszámmérő uralja a műszerfalat. Szintén hatalmas előrelépést tapasztalhatunk a biztonsági arzenál kapcsán. Van például tolatássegítő funkció, mely a nehezen belátható helyekről érkező járművekre figyelmeztet, aztán itt az 50 km/óráig működő koccanásgátló, a sávelhagyásra és elalvásra figyelmeztető rendszer és a táblafelismerő, sőt a világon elsőként „gyalogoslégzsákot” is kínál a V40-es: gyalogosgázolás esetén a gépháztető szélvédő felőli részénél egy lufi fújódik fel, csökkentve ezzel a fejsérülés kockázatát. Ez valóban dicséretre méltó, hiszen a biztonság fontosságát senki sem kérdőjelezheti meg, de sokszor előfordul, hogy úgy riasztja a vezetőt piros fényekkel és erős hangokkal az autó, hogy igazából vaklárma az egész, mindössze a koccanásgátló van túl érzékenyre állítva.

Öthengeres dízelmotor emeli a presztízst

A Volvo szerint az eladások nagy részét itthon a D3-as változatok teszik majd ki, s meg kell hagyni, a 2,0 literes, öthengeres dízelen nehéz fogást találni. 150 lóerője és 350 Nm-es nyomatéka könnyedén hozza lendületbe a feszes rugózású V40-est, s a középső fordulatszám-tartományban combosabbnak érződik, mint azt a számadatok alapján várnánk. A legmeggyőzőbb tulajdonság az alapjárat közeli nyomaték, de a 610 000 forintos felárért elérhető hatfokozatú automata is remek. Nagyon okosan, alacsony fordulaton felkapcsolgat, s a motorféket is kiválóan adagolja. A jellegzetes hangon dörmögő D3-as motor étvágyát – ahogy elvárható – start-stop rendszer és fékenergia-visszanyerés tartja alacsony szinten, de a gyári 5,2 literes fogyasztástól a 7,5 literes tesztérték eléggé távol áll.

Lehetne nagyobb is: 335-től 1032 literig bővíthető a csomagtartó

Bármennyire is meglepő, a konkurensekhez viszonyítva a V40-esnek egészen jó az ár/érték aránya: a 150 lóerős benzines alapmodell befért a 6,0 milliós küszöb alá, de az automata dízel 7,7 milliós ára sem különösebben vészes. Viszont ha sokat ikszelünk az opciós listáról, könnyedén olyan régióba kerülhetünk, amelyben már S80-ast kapni. Minden földi jóval felszerelt tesztautónk 12,4 millió forintos árába két alap V40-es is belefért volna…

Jó szolgálatot tesz a tolatóradar, mert a kilátás erősen korlátozott

TETSZETT
formavilág
összeszerelési minőség
motor/váltó

NEM TETSZETT
szűkös csomagtartó
korlátozott fejtér hátul

ÖSSZEGZÉS
A konkurensek áraival annyira elszaladt a ló, hogy azt kell mondani, a V40-es ár/érték arány szempontjából jobban áll prémiummárkás ellenfeleinél. A V40-es nagyon jól sikerült darab, egyedül a csomagtartó és a hátsó sor helykínálatával kell barátkozni.

Volvo V40 D3 Geartronic
Összlökettérfogat: 1984 cm3
Hengerek/szelepek: S5/20 turbódízel
Max. teljesítmény: 110 kW (150 LE) 3500/min
Max. nyomaték: 350 Nm 1500-2750/min
Hossz./szél./mag.: 4369/1802/1445 mm
Tengelytáv: 2647 mm
Saját tömeg/teherbírás: 1423/617
Csomagtér: 335-1032 l
Üzemanyagtank: 60 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,3 s
Maximális sebesség: 205 km/h
Város/országút/vegyes: 6,9/4,3/5,2 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,5 l/100 km
CO2-kibocsátás: 136 g/km
Alapár (T3, 150 LE): 5 990 000 Ft
A tesztelt verzió ára: 7 710 000 Ft