Végre otthagyhatjuk a várost, a munkahelyet, otthonunkat, hogy elmenjünk a világ végére, a sivatagba, ahol nincs egyéb, csak homokdűne, kopár sziklahegy és mélyen bevágott szurdokvölgy. Nem kis szervezéssel jár ez: kényelmes személyautónkat fel kell cserélnünk extrém képességekkel felruházott terepjáróra, majd visszafelé is válthatunk egyszer – hacsak nem az új Jeep Commanderrel vágtunk bele a kalandba. Mert ha igen, akkor elmaradnak az átszállások, hiszen ez a „bárhol, bármire alkalmas” jármű éppen olyan jól fest egy elegáns étterem előtt vagy a nagybank parkolójában, mint expedíciós körülmények között. A család hű barátja és a terepnehézségek kérlelhetetlen ellenfele!
Parancsnok úr
A Chrysleren keresztül a Daimlerrel szövetkezett Jeep megrázta magát: mivel világszerte a típusoffenzíva a jelszó, ők sem akarnak lemaradni, s fürgén hozzák ki újdonságaikat, amelyekkel világelső pozícióra törekszenek a maguk területén. Nem kevesebbet tűztek ki maguk elé, mint hogy a leggazdaságosabban termelő cégek közé emelkedjenek, s olyan autókat gyártsanak, amelyeket egyértelműen ajánlanak olvasóiknak a szaklapok, s amelyekkel maradéktalanul elégedettek lesznek használóik. Mivel pedig (amúgy jórészt csupán Amerikában értelmesnek tekinthető) divat a hétüléses kocsi, mindjárt ebben a műfajban jelentkeztek egy abszolút unikummal: ez a világ első teljes értékű hétszemélyes terepjárója.
A Grand Cherokee műszaki alapjára épülő Commander (Parancsnok) tehát, noha mindössze 37 milliméterrel hosszabb a donortípusnál, három üléssort tartalmaz, a szokásos 2+3+2 elrendezésben. Érdekessége, hogy ezek rendre magasabban helyezkednek el az előttük levőnél (a fejtér érdekében kissé lépcsős a tetővonal is), így mindegyikről viszonylag jó a kilátás, amiet tovább javít, hogy a keresztben álló első, nyitható üvegtetőt kiegészíti két fixen beépített, hosszanti tetőablak, természetesen elcsúsztatható árnyékolóval. A helykínálat viszonylag nagyvonalú, részint a meredeken álló ablakok, részint az okos térkihasználás jóvoltából, s persze a hátsó régióból sem hiányzik a külön szabályozható klíma, meg az egyéb kényelmi
berendezések sora. Ettől függetlenül mégis van valami pótülés jellege a harmadik sornak, ezért többnyire alighanem lehajtva marad. Ilyenkor 236-ról (ez azért elég kevés…) 973 literesre nő a poggyásztér, ha pedig hasra vágja magát a 40/20/40 arányban osztott második üléssor is, igazán hatalmas, 1776 literes hellyel gazdálkodhatunk. Szintúgy nagyvonalú az 500-600 kilós teherbírás és a 3,5 tonnás utánfutó vontatásának lehetősége.
Árkon-bokron
Elképesztő, hogy mi mindenre képes ez a gazdagon felszerelt luxuskocsi. Aszfalton meglehetős fürgeséggel mozog, a vezetőülésből nem igen érezni sem a méreteit, sem a súlyát. Az európai piacokon, így nálunk is várhatóan legkapósabbnak bizonyuló dízeles változatokat nem vitték el az ománi menetpróbára, de az ott szereplő 5,7 literes HEMI motor éppolyan laza könnyedséggel ügyködött, mint az egy liternyivel kisebb, szintén V8-as társa. Jól gyorsul, 200 felett megy a nagy vas, ami derék dolog tőle. A motorerőt ötfokozatú automata, valamint Quadra-Trac illetve Quadra-Drive összkerékhajtás továbbítja, természetesen minden lehető elektronikus vezetőtámogató rendszer igénybevételével. A számítógépes felügyeletű differenciálzár olyan gyors, hogy csak egynegyed
kerékfordulat szükséges a beavatkozásához. A rendszer meggyőzően bizonyította képességeit a vadul szaggatott sivatagi hegyvidék szakadékaiban. A mély homok, a dinnye nagyságú kövekkel teleszórt folyómeder, a vízátkelés, sőt a méteres sziklalépcső sem akadály neki, az (aszfaltgumis!) kerekek csakugyan úgy kapaszkodtak, mintha külön-külön érezne, gondolkodna és cselekedne mindegyik. Csikorog alattuk a sóder, nyög egy kicsit a kő, de az autóra mintha nem lenne hatással mindez. A Commander szinte mindenütt átverekszi magát, ahol elfér és nem süllyed el. Azt pedig igazán nem vethetjük a szemére,
hogy ilyen brutális nyúzás mellett ott, a semmi közepén, egy alkalmi tartálykocsiként szolgáló Wranglerből újra kellett tankolni a kocsikat – normál körülmények között a Multi-Displacement System hengerlekapcsolással ellátott benzinesek is kijönnek 15 literből, a dízel pedig 11 körül fogyaszt.
Grazból jön
A Commander két helyen készül, az amerikai igények szerint konfigurált modelleket a Michigan államban található Jefferson North Assembly Plant szereli össze, az Európába és a világ többi részébe szánt kocsikat viszont a Magna Steyr állítja elő, a szomszédos Grazban. A dízelmotorok természetesen a konszerntestvér Mercedes sifonérjából kerülnek ki; ennek megfelelően csendes, takarékos és erőteljes működést
