Sivatagi túra? – értetlenkedtem, amikor megkaptuk a Chrysler hivatalos meghívóját. Mégis mit fogunk ott csinálni? Egy G-osztályos Merci áthúzza a Cherokee-konvojt a dűnéken? – nevettem gonoszan. Rosszindulatú feltevéseimre azonban még soha nem cáfolt rá ennyire négykerekű, s immáron a tengerentúli mérnökök munkáját is egészen másként ítélem meg. A nehézkes batárként elkönyvelt Jeep tökéletes eszköz az Újvilág reputációjának javítására. Megjelenése és műszaki tartalma egyaránt az új Amerikát képviseli – nagy, de próbál gazdaságos, ésszerű lenni, s ami a legfontosabb, közel áll Európához! A hatalmas méret ellenére nem rémisztő, kazánház jellegű hűtőrácsa, közel ülő szemei és dinamikus vonalaktól mentes, robusztus teste egyértelműen megbízhatóságot sugallnak. Az új arculat a “kis” Cherokee kerek lámpájú elődjét nyugdíjazza, stílusa a két számmal nagyobb testvért, a Commandert mintázza.
Kóros elhízás
Kövér, ambícióktól mentes gyorséttermi vendég helyett itt az idő, hogy megpillantsuk az igazi amerikait. Manapság már odaát is a környezetvédelem és a takarékosság jegyében zajlanak az ipari fejlesztések, de a nagy hengerűrtartalmú erőforrások továbbra is elérhetők – nem lehet azonnal hátat fordítani a tradíciónak. Fontos viszont, hogy minden eddiginél nagyobb szerep jut a 2,8 literes, 177 lóerős, változó geometriájú turbóval megspékelt, közös nyomócsöves dízel aggregátnak, amely véleményem szerint a legjobb párosítás a nyomatékra éhes Cherokee-hoz.
Részleteiben vizsgálva persze észrevehető, hogy tucatnyi módosítást vittek véghez a szakemberek, elsősorban a súlycsökkentés érdekében. Ennek megfelelően túl sok a műanyag, de a kidolgozás minősége kifogástalan és a felhasznált anyagok tapintása is megfelel az elvárásoknak. A bőrülésekben fészkelődve az emberre ráköszönt az aranykor. Igazi süppedős fotelek kényeztetnek, pozíciójuk elektromosan állítható, s a memóriában eltárolhatjuk a kedvenc szögeket. A műszerfal és a középkonzol kialakítása nélkülözi a sallangokat, a kereső kéz mindent ott talál, ahol lennie kell, a kezelőszervek és gombok pedig könnyen, precízen járnak. Sajnos valami érthetetlen oknál fogva a 2694 miliméteres tengelytávú Cherokee szűkös. Sem elöl, sem hátul nincs túl sok hely a lábaknak, s a második sorban biztosan összeér három szélesebb váll. Még jó, hogy a csomagtartó befogadóképességét sikerült feltornászni 419 literre.
Úton-útfélén
Er Rachidia repteréről indulva aszfalton kezdődött a menetpróba, ahol az új kettős keresztlengőkaros első és öt lengőkaros hátsó felfüggesztés előnyeit kellett volna éreznünk, de nem sikerült. A keresztbordákon ráz, a kanyarokban pedig elpattog az autó, és a hirtelen kormánymozdulatok is elkerülendők. Cserében az egyenes szakaszokon és a komótosan vett íveken szinte nem is érződik, hogy autóban ülünk. A rugózás lágy, a nagyobb gödrökön észrevétlenül siklik át a Jeep, s ha bármi gond lenne, segítségünkre siet az ABS, az ESP és a bivalyerős fék. Másfél órás kocsikázás után egyszer csak véget ért az út. Sziklás talajra keveredtünk. Az elöl loholó gyári tesztpilóta nemhogy lassított volna, egyenesen tövig nyomta a gázt, s csak komoly koncentrálással tudtuk tartani vele a lépést. A közúti bizonytalanság meglepő módon tökéletes útfekvéssé lett a szafarin, s még a tapasztalt pilóták is csak lestek, amikor az autó utcai gumikkal felkaptatott a gyalog már-már járhatatlan ösvényeken. A java csak ekkor következett, hiszen elértük a Dakar Rali útvonalát, ahol tengelyig érő, lisztfinomságú homok fogadott bennünket és a városinak hitt SUV-t. Kísérőink 1,2 barra csökkentették a guminyomást, majd behatoltak az óriási „tüzéptelepre”. Hiába a többemeletnyi magas buckák és a kavargó homok, a kocsik hiba nélkül teljesítették a durvábbnál durvább etapokat. A hatfokozatú manuális vagy ötgangos automata sebességváltóval rendelhető, 460 Nm-es forgatónyomatékkal büszkélkedő motor meglepően csendesen végezte dolgát, s bárhol felvitte a gépet. Ha bekapcsoljuk az alapáras felezőt, a Cherokee szinte felmászik a falon.
A hazánkban egyedüli variánsként piacra lépő 2.8 CRD Limited 8,6 literben meghatározott kombinált fogyasztása és agilitása több mint elfogadható, s a szögletes terepes aligha okoz majd csalódást a hétköznapi hajszák és hétvégi kirándulások során. Meglehet, az európai és japán vetélytársak néhány szempontból többet nyújtanak, de ilyen kedvező feltételekkel eddig még soha nem érezhettük át az amerikai álmot.
