Attól, hogy valaki elismeri: ruha, illetve autó teszi az embert, attól, hogy tudomásul veszi egyes márkanevek társadalmi rangot megszabó hatását, attól, hogy ésszerű ráfordítással szeretne többnek látszani, még nem sznob az illető. Sőt, inkább arra süthetjük rá e kevéssé hízelgő bélyeget, aki előkelősködve felhúzza az orrát, ha mások harmadannyiért szereznek az övéhez hasonló presztízst. Kifinomult ízlésünket, a széphez és jóhoz való vonzódásunkat kifejezhetjük anélkül is, hogy láthatatlan, de azért feltűnő árcédula fityegne mindenünkről. Éppen ezt, a jellemzően brit tartózkodást, a felvágás ellentétét képviseli a Jaguar X-Type, különösen pedig annak manuális sebességváltós, dízel változata.

Nem kicsi ez?

Miután tisztáztuk magunkban várható fogadtatásunkat, nézzük a részleteket. Dízel Jaguar, hát ezt még kissé szokni kell, de van BMW és Mercedes dízel is, impozáns, húzós soros és V-motorokkal. Rendben, az angolok haladnak a korral. Ám hogy kétliteres – nos, ez már kicsit snassznak tűnik. Nem valami jaguárbőrbe bújt macskát akarnak ránk sózni, amivel már tényleg szánalmas lenne cirkuszi idomárnak jelentkezni? 130 lóerő… Aggályoskodás helyett üljünk inkább bele. Sem kívülről, sem belülről nem látszik, hogy hiányozna valami. A bőrkárpit, a bőr-fa volán, a klasszikus design épp olyan, mint a potensebb modellekben. Motorindításkor ugyan elárulja működési módját a gép, de csak avatott fülnek. Menet közben már csak barátságos dorombolás hallatszik, nem kell szégyenkezni vele. Mint ahogy az autó dinamikájával sem. Tíz másodpercen belül van százon, s valamennyi fokozatban erélyes gyorsítással nyugtázza a gázadást. Már 1200-as fordulattól jó kondíciónak örvend, békésen tartja ötödikben az ötvenet, országúton pedig a leggazdaságosabb tartományban működik, öt liter alatti fogyasztással. Ez egyben azt is jelenti, hogy kedvező esetben ezer kilométert megy el egy tankolással – és a benzinkútnál könyörtelenül otthagyja kompresszoros márkatársát.

Szelíd ragadozó

Az biztos, hogy a dízel X-Type nem tartozik a nagyvadak közé, de azért ragadozónak számít. Masszív húzóerővel indul meg, könnyedén előz, van is presztízse, ha megjelenik a tükörben. Igaz, legalább negyedikbe, gyakran harmadikba is vissza kell kapcsolni, de a váltó megelégedésemre szolgált. Hipp-hopp lépdel előre kocsink az autósor réseiben, hogy egy-egy szabadabb szakaszon parádés vágtát produkáljon, pillanatok alatt elérve a 170-180-at. Aztán már alábbhagy a harci hév, a 201 km/órában megadott csúcssebesség eléréséhez hosszabb nekifutás kell. Futóművét jóval nagyobb teljesítményre méretezték, biztonsági tartalékai tekintélyesek. Jó a lassulás is, noha a fékpedál kissé puha érzést kelt – nem baj, annál finomabban adagolható. Aki ezzel a kocsival visz el autózni valakit, s látja szemében az elismerést, csak áldhatja a józan eszét: minek is kellett volna két-háromszor annyit költeni? Így is benne vagyok a klubban!