Bevezetése, 1978 óta szalad a szekér, magyarán az Iveco Daily. Sikerének titka, hogy a nagyon népszerű 3,5 tonnás nagyfurgon-kisteherautó kategóriában ez számít az „igazi”, alvázas tehergépkocsi etalonjának. A többiek ugyanis jórészt önhordó karosszériájú furgonok, illetve azokból leszármaztatott fülkés alvázak, míg a Daily alapja klasszikus létraalváz. Ennek jóvoltából nagyon sokféle felépítményt hordozhat, és rendszeresen túlterhelve is sokáig szolgál, tartósan megbízható. A Daily City Truck nem véletlenül nyerte el 2000-ben az „Év könnyű haszonjárműve” címet!
Köbtartalom
Korábbi menetpróbák után (legutóbb: AM 2005/13.) most a megújított kivitel kerül sorra, friss külső és belső designnal, valamint – természetesen – Euro 4-es erőforrással. Mindenekelőtt oldjuk fel a modellkódot: a 35 a 3,5 tonnás össztömegre utal, az S a szimpla hátsó kerékre, a 14 a teljesítményre (felkerekítve, tízzel osztva), a V pedig a furgon karosszériára. Ez utóbbiból négyféle tengelytávú (és ennek megfelelően hosszúságú) és háromféle magasságú készül, a raktérfogat 7,3 köbmétertől 17,2-ig terjed, nyolc lépcsőben. Nálunk a második legnagyobb, a 15,6 köbméteres járt, jobb oldali tolóajtóval és extra felszerelésként 270 fokig nyíló hátsó ajtószárnyakkal – az alapkivitel ajtaja 180 fokig nyílik.
Giugiaro-design
Az aktuális változat Giorgetto Giugiaro mester, az Italdesign főnökének keze nyomát viseli, s ez nem is maradt hatás nélkül. A kívülről egyöntetű, dinamikus és a járműjellegnek megfelelően komoly arculatú fülke frontját hatalmas lámpaegység díszíti, benne ködfényszóróval. Szintén a jó látást, illetve láthatóságot szolgálja a nagy felületű, alul nagylátószögű tükör házában elhelyezett oldalvillogó.
Belül az Ivecóra jellemző praktikum uralkodik, könnyen tisztítható felületekkel és néhol kissé rideg hatású műanyagokkal, de az egészet barátságosabbá teszi a kialakítás megannyi ötlete. Az új ülés kényelmesebb a réginél, ráadásul szövetborítást kapott, a kormánykerék, az ajtóborítás és a műszerfal egy része lágyabb tapintású lett, a hangulat pedig derűsebb. 182 centis termetemmel nem panaszkodhattam az ülés hátratolhatóságára, és a joystick-váltókar pompásan kézre esik. Tárolóhelyben nincs hiány, továbbra sem óriási, de azért nőtt a kesztyűtartó, nagyok az ajtózsebek, mindenfelé találni ilyen-olyan rekeszt, sok minden elfér a szélvédő fölötti polcon, a raktérből pedig „macskapadlás” nyúlik be a fülke fölé. Itt tarthatók a kocsi szerelvényei, elhelyezésük egyébként örök gond lenne.
Tiszta, harapós
A 2,3 literes, négyhengeres motor háromféle teljesítménylépcsője közül a 136 lóerős csúcsváltozathoz volt szerencsénk. A második generációs közös nyomócsöves befecskendezéssel és változó geometriájú turbótöltővel ellátott gép nemcsak tiszta üzemű, hanem nagyon izmos is, minden helyzetben jól húz, és a könnyen, gyorsan kapcsolható váltóval tartós vágtára sarkallható. Mivel hátsókerék-hajtású a jármű, nincsenek trakciós problémái, ezért élénken gyorsul, és síkos úton is határozottan támadja az emelkedőket. Nagyon széles a használható nyomatéktartomány, gázadásra azonnal „ott van” a motor, úgyhogy kimondott élvezetet szerzett a vezetése. Leszámítva talán az akusztikai hatást: mivel a próbakocsiban csak az alapfelszereléshez tartozó rádióelőkészítés volt benne – rádió nem -, kénytelen voltam a menet közben hallható hangokkal beérni, s azok számomra kissé erősnek tűntek. Nem vészes, de ha minden nap ebben kéne ledolgoznom az akárhány órámat, estefelé már egymásra morognánk a dízellel…
Ezért viszont kárpótolt egyrészt a komfortfelszerelés (elektromos ablakemelő, automatikus klíma), másrészt a független első-, illetve parabolarugós hátsó futómű üresen és terhelve egyaránt jó rugózása, a biztos úttartás, az oldalszélben is stabil egyenesfutás és a jól adagolható, határozottan fogó fékberendezés. Kellenek ezek, hiszen a szóban forgó gépkocsi csúcssebessége eléri a 160 km/órát, más szóval a legális sebesség kétszeresét – szóval könnyű a személyautókat előzgetve iparkodni a Dailyvel, s közben nem hiányzik a teljesítmény kihasználásához elengedhetetlen biztonságérzet.
