Az igazat megvallva, nekem még mindig hosszasan kell néznem a képeket ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni a „régi” Minit az újtól, szemből egyedül a nappali fény jellegzetes karimája árulkodó. Pedig szó sincs arról, hogy csak kozmetikázás történt volna, a friss modell 3500 új alkatrészt vonultat fel, miközben a karosszéria minden irányában nőtt. Hossza 98, szélessége 44, magassága 7, míg tengelytávja 27 mm-rel gyarapodott, arról nem is beszélve, hogy a csomagtér 51 literrel több, immáron 211 liternyi csomagot képes befogadni. Ráadásul az ergonómia tekintetében komoly előrelépés történt (immáron nem a középső „lapostányér” mutatja a sebességet), miközben a szerethető, jellegzetes megoldásokhoz (pl. billenőkapcsolók) hű maradt a márka.
Látványos a belső annyi szent, egyedi megoldásokból nincs hiány. Fotó: Hilbert Péter
A JCW érkezéséig ez a topmodell
Legalább ilyen fontos azonban, hogy a motorpaletta is teljesen új, hiszen a háromhengeres motorcsalád bevezetésén túl a Cooper S verzió is szívátültetésen esett át. Míg korábban 1,6-os (előbb kompresszoros, később turbós) egység dolgozott a modellben, addig az újdonságba már 2,0 literes turbómotort építenek. Az akár kategóriaugrásnak is beillő hossznövekedés ellenére szó sincs arról, hogy tágas lenne a kisautó, a háromajtós továbbra is szingliknek és trendi pároknak való. Meg persze élményhajhász sofőröknek, feltéve, ha a Cooper S-ről van szó.
Hátul még mindig szűkös A BMW számos modelljéhez évek óta kapható 2,0 literes blokk (valószínűleg ez hajtja majd a később érkező John Cooper Works csúcsmodellt is) a motorépítés magasiskoláját képviseli, hiszen közvetlen befecskendezést, változó szelepvezérlést és kettős leömlésű turbófeltöltőt is felvonultat. A lényeg azonban, hogy a 192 lóerős egység nagyon energikusan viszi a kis testet. Mivel 1250-es fordulattól lehívható a maximális nyomaték, gyakorlatilag a turbólyuk ismeretlen fogalom, ráadásul, mint valami óriási szívómotor esetében, alig kell pörgetni a haladáshoz. Az ideiglenes túltöltéssel 300 Nm-t hadrendbe állító egységgel minden fokozatban rugalmas a Mini, és az sincs ellenére, ha rendesen forgatjuk, mert sok turbómotorral szemben magas fordulaton sem fogy ki a szuszból.
Sokat nőtt, de a 211 literével továbbra is szerény méretű a raktér
A 6,8 másodperces 0-100-as sprintidő és a 235 km/órás végsebesség azonban nem képes érzékeltetni, hogy mennyire gyors az autó. Csak billentünk egyet az üzemmódválasztón és Sport-módban máris lelkesen durrog a kipufogó, a gázpedál a legkisebb érintésre is azonnal válaszol, a futómű pedig még feszesebbé válik – az elektronikus vezérlésű lengéscsillapítás nagy újdonság a Miniben. Igaz ugyan, hogy alapbeállításban kicsivel finomabban rugózik az új Mini, mint elődje és így már nem bakkecskézik az úthibákon, de a Sport program szerintem már a fájdalomküszöbön áll. Kizárólag tökéletes minőségű úton érdemes aktiválni, ekkor viszont örülhetünk a hihetetlenül közvetlen kormánynak – ez még mindig egyedülálló a kategóriában. Meg az sem mellékes, hogy mennyire kiegyensúlyozott az autó viselkedése. A 43, illetve 34 mm-rel szélesebb nyomtávval végtelenül stabilan fekszi az utat, és határhelyzetben is kiszámíthatóan válik alulkormányozottá, vagyis alattomos viselkedésnek nyoma sincs. A mókában jó partner a hatgangos kézi váltó (a Cooper S hatfokozatú automatával is konfigurálható), melyet össze sem lehet hasonlítani az előd szerkezetével. Az viszont érthetetlen, hogy miért ennyire kemény a kuplung, elvégre a Minik a gyengébbik nem körében roppant népszerűek. Ami pedig a fogyasztást illeti, kisebb meglepetésben volt részünk. A 8,5 literes érték annak fényében mindenképpen elgondolkodtató, hogy a háromhengeres, 1,5-ös turbómotorral ellátott 136 lóerős Cooper csak két decivel gurított le kevesebb üzemanyagot.
A motor négyhengeres mivolta ellenére remek hangélményt nyújt
Igazi prémium: sok pénzért sokat ad
Bár a Cooper S 6,5 milliós árával nehezen nevezhető racionális vételnek (közel egymillió forinttal drágább a 136 lóerős alapbenzinesnél), ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ez a modellverzió is megtalálja majd a helyét a piacon. Az ár mellett az elérhető extrák miatt is egyértelműen prémiumkategóriába sorolható a Mini, hiszen radaros sebességtartó, táblafelismerő rendszer, LED-es fényszórók és head-up display is elérhetők hozzá. Így könnyedén feltornászhatjuk az árat a 9-10 milliós sávba, és akkor a személyre szabhatóságot érintő extrákról nem is beszéltünk.
Szinte olvassa a vezető gondolatait a Cooper S, a futómű és a kormányzás kanyarvadászatra született
TETSZETT
– dinamika
– vezethetőség
– nívós belső
NEM TETSZETT
– még mindig szűkös
– felextrázva nagyon drága
ÖSSZEGZÉS
Ha a külsején nem is látszik, azért az autót megismerve érződik, hogy teljesen új generáció: sok-sok apróságon változtattak, amik együttesen rengeteget dobnak az összképen. Persze a Cooper S nem olcsó mulatság, rendesen felextrázva akár 10 millióba is kerülhet.
Mini Cooper S
Összlökettérfogat: 1998 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 141 kW (192 LE) 4700-6000/perc
Max. forgatónyomaték: 300 Nm 1250-4750/perc
Hossz./szél./mag.: 3850/1727/1414 mm
Tengelytáv: 2495 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1485/1485 mm
Fordulókör: 10,8 m
Saját tömeg/teherbírás: 1235/450 kg
Csomagtér: 211 l
Üzemanyagtank: 44 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 6,8 s
Max. sebesség: 235 km/h
Város/országút/vegyes: 7,6/4,7/5,7 l/100 km
Tesztfogyasztás: 8,5 l/100 km
CO2-kibocsátás: 133 g/km
A modell alapára: 5 609 000 Ft (Cooper, 136 LE)
A tesztelt verzió ára: 6 520 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
