Izgalmas utat járt be a 100. évfordulóját ünneplő Mazda. A parafagyártással foglalkozó cég először a szerszámgépek, majd a személyautók felé fordult, és mindig arra törekedett, hogy különbözzön a többi japán márkától. Ezt tették, amikor klasszikus dugattyús helyett Wankel, vagy amikor kis lökettérfogatú turbós helyett nagyköbcentis szívómotort terveztek. Amikor a legújabb európai környezetvédelmi előírásoknak csak úgy lehet megfelelni, hogy minél több tisztán elektromos autót értékesítenek, hiába dobták piacra a szikravezérelt öngyulladással működő, lágyhibrid Skyactiv-X benzinmotort, szükségük volt egy piacképes villanyautóra. A Mazda ezúttal sem állt be a sorba, sem a túlsúlyos szabadidő-autók, sem a városi kisautók kínálatát nem gyarapította, inkább bemutatott egy frappáns crossovert. A japánok tisztában vannak vele, hogy az akkumulátortechnológia jelenleg még nincs összhangban az átlagos vásárlói igényekkel, ezért egy kiskapacitású akkumulátorral szerelték fel, amely a városban megtehető, rövid távokhoz elegendő energiát képes tárolni, ezzel együtt kisebb tömeget és rövidebb töltési időt garantál. Ehhez nem volt szükség praktikus utastérre, viszont a magas ára miatt fel kell mutatnia valami vonzót a hasonlóan drága riválisokkal szemben. Ebben a szellemben dolgoztak az MX-30-ason, amely vegyíti az MX-5-ös szellemiségét a CX-30-as méreteivel.
Az aktuális divat szerint crossover, stílusa mégis a klasszikus kupék hangulatát idézi. Trükkös ajtajai az utolsó Wankel-motoros sportmodellre, az RX-8-asra, parafabetétei a gyár eredeti tevékenységére utalnak. Külseje a legújabb formai elemekből áll, a jól ismert részleteket pengeszerű motorháztetővel, a karosszéria síkjából kiemelkedő hátsó lámpával és a kasztnitól eltérő színűre fényezett tetővel egészítették ki. Ennek köszönhetően az újdonság hasonlít is, meg nem is a többi Mazdára, ami az előnyére válik, ha olyan vevőkört szeretne megszólítani, akik elhivatottságból választanak elektromos autót. Az MX-30-asnak azonban van egy másik ütőkártya is a kezében, ugyanis állami támogatás nélkül drágább a Mazda-kínálat bármelyik tagjánál, viszont egy árkategóriában mozog a Honda e-vel vagy a Peugeot e-208-assal, miközben jóval nagyobb mindkét autónál! Kívül-belül nagyvonalú karosszériát kapunk a pénzünkért, szinte már pazarlóan nagyvonalút. A dizájn meg sem próbálja villanyautónak láttatni, hosszú orrával és lecsapott tetejével a klasszikus kupékra rímel.
A belül elrejtett kilinccsel kinyitható ajtón át egy nehézkesen megközelíthető hátsó üléssorba jutunk, ahova a passzentos nyíláson át még be is kell hajtogatni magunkat. Átlagos testalkatú felnőttek ugyan jól elférnek, a vaskos oszlopok miatt csak repülőgépekről ismerős méretű ablakokon át lehet kinézni, a fejtér korlátozott, és az üléstámla is egy fokkal meredekebb, mint ami hosszú távon kényelmes lenne. Cserében megfelelő méretű a lábtér, és mindkét kezünknek jut kényelmes könyöklő. Kijutni sem egyszerű, bár egy kis nyújtózás árán el lehet érni az első kilincset, szűk parkolóhelyeken azért szükségünk lesz egy segítő kézre, legalábbis a fényezés épségének megőrzéséhez. Ez a szekrényajtós megoldás még mindig kényelmesebb, mintha csak az első ajtókon át kellene hátra mászni, de a szerkezet felépítése miatt hátrányokkal is jár. Az egyik a már említett korlátozott kilátás, ez sajnos az első ülésben ülve is nehézkesebbé teszi a manőverezést. Sem a vállunk felett, sem a túlsó oldalon nem könnyű kinézni, olyan érzés, mintha egy lemezelt furgont vezetnénk. A másik a fix B-oszlop hiánya, nagyobb úthibákon ugyanis recsegés hallatszik az ajtó felől. Ezenkívül magas orra is nehezíti a kilátást, benne ülve azt is elhinnénk, hogy egy hagyományos kupét állítottak gólyalábakra.
Ennek ellenére az utastér kifejezetten hangulatos, úgy passzol, mint egy méretre készített ruha, és olyan jól is érzi benne magát az ember. Ülései puhák, de van tartásuk, a vezetési pozíció ideális, a kormány igazi műremek, van a fejünk felett klasszikus tolótető, és ami felteszi a pontot az i-re, kanapékról ismerős, szürke kárpitozást kapott fehér bőrszegéllyel, melyek nagyon jól mutatnak a több helyen is megtalálható parafabetétekkel együtt. Ismét egy csokor ellentmondásos megoldás, hiszen otthonos környezetet kapunk, a használat során azonban meggyűlik majd a bajunk a tisztán tartásával. A berendezés döntő része más Mazdákból ismerős, öröm nézni a félig analóg, félig digitális műszeregységet, és jó látni, hogy bár a kifogástalan klímakonzolt egy érintőképernyőre cserélték, meghagyták a fizikai szabályozás lehetőségét is. Egyszerre érthető és meglepő, hogy hagyományos váltót, nem gombokat kapunk, hiszen csak az irányt kell kijelölni, és a kartól nehezebb elérni a már említett érintőpanelt. Ennél is furcsább, hogy miért volt szükség L alakú kulisszára, mert aki vezetett már automatikus váltóval felszerelt autót, könnyen hiheti azt, hogy P-be tolta a kart, pedig csak az R-ig jutott el, így rögzítés helyett akaratlanul hátramenetbe teszi az autót. Ha már szóba került a parkolás, elöl-hátul kamerák könnyítik meg a vezető dolgát, ezenkívül a kis fordulókör is nagy segítség.
Ez rögtön egy jó pont a vezethetőség szempontjából is, erre a márkavédjegyre az MX-30-as esetében is nagy figyelmet fordított a Mazda. Motorját előre építették be, így az első kerekeket hajtja, 145 lóerős teljesítménye és azonnal elérhető, 271 Nm nyomatéka annak ellenére elég, hogy a 310 kilós akkumulátorral és a szabványosan 75 kilós sofőrrel együtt több mint 1,7 tonnát nyom. 9,7 másodperces gyorsulása nem passzíroz az ülésbe, de ez nem hiányzik, többet ér, hogy nem hirtelen, hanem természetesen épül fel a teljesítmény, akárcsak egy benzinmotoros autóban. Kormányzása kissé szintetikus, mégis élénk, futóműve feszes, mégsem kényelmetlen, a fékerőt néhány kilométer után jól adagolja majd a lábunk. Az energia-visszatáplálás miatt a motorfékhatás is jelen van, az intenzitását a kormányon a „váltófülekkel” szabályozhatjuk. Menettulajdonságai nem csak a városban, a nagyobb tempójú útszakaszokon is ideálisak, racionális hangolásának köszönhetően a 19,0 kWh/100 km-es gyári fogyasztási érték is megközelíthető.
A küldetés sikerrel járt, villanyautó létére is élmény autózni az MX-30-assal, még a halkabb benzinmotorok duruzsolását imitáló hangra sem lenne hozzá szükség. Kár, hogy nem jutunk messzire, pedig a komfortszintje és a méretei alapján utazáshoz is jó társ lenne, de a WLTP-ciklus szerint 200 km-es hatótávval csak második autóként számíthatunk rá.
TETSZETT
• karakteres felépítés
• igényes kidolgozás
• jó vezethetőség
NEM TETSZETT
• kompromisszumos megoldások
• kis hatótáv
ÖSSZEGZÉS
Manapság meglepő, hogy nem akart mindenkinek megfelelni a Mazda, és az MX-5-ös mellé készített egy élménydús, de kompromisszumokat követelő típust, melyet vagy szeretni, vagy gyűlölni fognak a vevők, akik a hibái mögé nézve egy igényes, jó ár/érték arányú villanyautót ismerhetnek meg benne.
Mazda MX-30 e-Skyactiv
Max. teljesítmény: 107 kW/145 LE
Max. forgatónyomaték: 271 Nm
Hossz./szél./mag.: 4395/1795/1555 mm
Tengelytáv: 2655 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1565/1565 mm
Fordulókör: 11,4 m
Saját tömeg/teherbírás: 1720/463 kg
Csomagtér: 366-1171 l
Akkumulátor kapacitás: 35,5 kWh
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,7 s
Max. sebesség: 140 km/h
Szabványos átlagfogy.: 19,0 kWh/100 km
A modell alapára: 10 390 900 Ft