Bár idehaza a kevésbé elismert márkák közé tartozik, a Hyundai a világ autógyártói között jelenleg a hatodik legnagyobb. A cég palettája is hatalmas – elég, ha arra gondolunk, hogy csak terepjáróból (vagy divatosabb megfogalmazásban sportos szabadidő-autóból) hármat is kínálnak: a Tucsont, a Sante Fét és a Terracant. Idehaza az első kettő kapható, s mindkettő friss modell. A korábban kéttagú Hyundai terepjáró-paletta azonban átalakult, hiszen a kompakt 4×4-es Tucson méretei nagyjából megegyeznek a korábbi Santa Féével, így az új Santa Fével a cég feljebb lépett a nagy SUV-k mezőnyébe.
Bátor formaterv
Ha ránézünk az új modellre, rögtön levonhatjuk a következtetést: a Santa Fének igenis van rá esélye, hogy komoly tényező legyen kategóriájában. A Hyundaiokra jellemző kedvező ár-érték arányon túl az újdonság tetszetős látványa, divatos kialakítása is emellett szól. Tervezői bátran merítettek a nyugati világ vevőrétege által divatosnak és vonzónak talált formavilág elemeiből, a végeredmény így harmonikus, rendezett. Sőt, az új Santa Fe karosszériája nem nélkülözi a vagányságot, a lendületet és a sportosságot sem – biztos, hogy a forma senkit nem tántorít majd el ettől a modelltől. Az utastér kevésbé látványos, bent mintha elfogyott volna a tervezők merészsége és kreativitása. Az összkép azonban az unalmasabb formák és a sötét színvilág ellenére kellemes, különösen a vörös kéderezéssel készülő, lyuggatott bőrülések látványosak. A műszerfal nem különösebben fantáziadús, viszont
informatív. Az ergonómiára sem lehet panaszunk, egyedül az első ülésfűtés kapcsolóiért kell nyújtózkodni, ezek mélyen a középkonzol aljára, a váltó elé kerültek. Az összképet elegánsabbá teszi a befújt levegő mennyiségét szabályozó forgókapcsolók ezüstös díszítése és a fahatású betét mellé illesztett díszléc. A Hyundai tervezői ugyan nem alkottak korszakalkotó belső teret, de a dél-koreai autókra korábban jellemző vásári olcsóságot és ízléstelen harsányságot a Santa Fében felváltotta a minőség érzete. Ha az ember beül, egyetlen formai megoldástól sem esik le az álla, de úgy érzi, értéket kap a pénzéért.
Nem csak ígér
Említettük, hogy a paletta átalakításakor a Santa Fe alaposan megnőtt az elődhöz képest. Az ugrás valóban egy teljes kategóriát jelent, hiszen az autó hossza 17,5, szélessége 4,5, magassága 5 centit nőtt, tengelytávja pedig 8 centiméterrel nagyobb. A belső tér tágasságára jellemző, hogy hétüléses kivitel is rendelhető (+400 ezer Ft), a vele szemben támasztott elvárásainkkal azonban bánjunk csínján. Mint oly sokszor, a harmadik üléssor ezúttal is szükségmegoldás. Igaz, hogy leghátul is van két szellőzőrostély, kapaszkodó, pohártartó, itt is hárompontosak a biztonsági övek és állíthatók a fejtámlák, valamint a hátsó klíma is szabályozható, mindez azonban nem kárpótol azért, hogy túlságosan mélyen, felhúzott térdekkel ülünk és szűk a hely. 175 centis magasság felett próbálkozni sem érdemes a beüléssel, gyerekeknek azonban megfelel a két, egyenként kihajtható szükségülés. A középső sorban jóval előnyösebb a helyzet, a háttámla dőlésszöge több fokozatban állítható, az ülőlap azonban lehetne hosszabb. Mint minden autóban, a Santa Fében is elöl, különösen a vezetőülésben legjobb ülni.
Többet ésszel
A menetteljesítmények, az autó összeszedettsége és harmóniája az úton, egyszóval a vezetés minősége felülmúlta várakozásunkat. A rugózás kényelmes, s bár jelen van a nagytestű (s különösen az amerikai piacra szánt) SUV-kra jellemző dülöngélés és bólogatás, ennek mértéke minimális, a karosszéria oldalirányú mozgásait és sodródását megfelelően kordában tartja a felfüggesztés. Utóbbi hátul alaposan megújult, hiszen a korábbi keresztlengőkaros helyett multi-link futómű kapott helyet a raktér alatt, s ennek észrevehetően kényelmesebb a rugózása. A közel kéttonnás autót elöl-hátul tárcsafék lassítja – megfelelő hatékonysággal. Ebben része van a széles gumiknak is: a Santa Fe legdrágább változatára 235/60 R 18-as kerekek kerülnek. Új fejlesztésű a 2,2 literes common rail dízelmotor is. A változó geometriájú feltöltővel készülő masina derekasan küzd a hatalmas tömeggel, s nem is mindig marad alul. Az átlagos igényeket játszi könnyedséggel elégíti ki (ez igaz a fogyasztásra is, hiszen nálunk tíz liter alatt maradt az átlag), sportos menettulajdonságokat azonban ne ettől a modelltől várjunk. Ha nem hajszoljuk, a motorzaj a kellemetlenség határértéke alatt marad, de
a monoton, mély morgást azért szokni kell. Ezzel a kocsival tényleg csak akkor érdemes sietni, ha valóban szükséges: erőltetett menetben ugyanis a dinamizmusnál sokkal nagyobb mértékben nő a motorhang, a búgás és a fogyasztás. Szokatlan és vonzó alternatíva az automatikus váltó – ilyet többnyire a prémiummárkák kínálnak dízel erőforrásaikhoz. A Hyundai gépe harmonikusan illeszkedik a motorhoz: ez sem a dinamizmust szolgálja. Bár a kapcsolások finomak, a rendszer vezérlőprogramja – ha teheti – elkerüli a motor pörgetését, s így elmaradnak a lendületes gyorsítások.
Felnőtt a feladathoz
A Santa Fe nemcsak méreteit, hanem szolgáltatásait tekintve is érettebb autó. Hozza az elvárhatót a felszereltség terén – többek között hat légzsák, ABS, EBD, szervokormány, elektromos ablakok és tükrök, menetstabilizáló elektronika, klíma, elfogadható hangminőségű hifi is része a szériakivitelnek. Az általunk tesztelt Premium változat ezt ízléses bőrülésekkel, metálfénnyel, ülésfűtéssel és ötfokozatú, automatikus váltóval, napfénytetővel, elektromos állítású első ülésekkel toldja meg. Így azonban már az ára is kissé idegenül hat a Hyundai-árlistán: ennél a márkánál ugyanis még nem szoktuk meg a tízmilliónál nagyobb összeget.
