Napjainkban nagyon sok autótípus közelíti meg a műszaki tökélyt, ezért igazán össze kell szednie magát a konstruktőrnek, ha kiemelkedőt akar alkotni. A Hondánál persze sosem volt hiány agykapacitásban, így ismét sikerült valami olyat tervezniük, amilyen még soha, senkinek sem volt – ez a „szuper vezethetőségű összkerékhajtás”, az SH-AWD. Ez olyannyira érdekes, hogy kedvéért a szokottnál rövidebbre fogom az autó leírását, inkább erről ejtek több szót – remélhetőleg nemsokára úgyis jön a tesztpéldány, akkor majd lehet taglalni annak különféle tulajdonságait.

Mint az evezősök…

Az elv megértéséhez képzeljünk el egy evezős gályát. Egyenesben egyformán húznak az evezősök, a kormányos csak finoman korrigálgat. Balkanyarban viszont kiadja a parancsot: jobb oldal teljes erővel, bal oldal

félerővel! Vagy, erős fordulóban: jobb oldal teljes erővel, bal oldal állj! Így már a kormánylapát elfordítása nélkül is fordul a hajó, a kormányra ismét csak az ív pontos szabályozásához van szükség. A szokásos autó „evezősei”, a hajtó kerekek nincsenek tekintettel a haladási irányra, egyformán húznak, nem segítik a „kormányos”, az első kerekek munkáját. Egészen más a Honda Legend! Első kerekeinek hajtása semmi különös, a hátsóké viszont annál inkább. Először is van a kardántengely felőli nyúlványban egy nagyon kis áttételmódosítású kétfokozatú bolygómű, amely kanyarban kiegyenlíti azt a különbséget, amely abból adódik, hogy a hátsó kerekek kisebb íven fordulnak az elsőknél. Másodszor nem egy differenciál van benne, hanem kettő – és ez adja az igazán nagy differenciát! A jobb és a bal oldali féltengelyhez tartozó bolygóművek napkerekét elektromágneses működtetésű lamellás kuplung képes lefékezni. Egyenesben mindkét kuplung zárt, szimmetrikus a hajtás. Kanyarban viszont a belső oldalon old a lamellás kuplung, a külsőn pedig háromféle fokozatban zár – pihennek, illetve belehúznak az evezősök! A többféle szenzor jeleit figyelő elektronika úgy szabályozza az egészet, hogy mindig optimális legyen a nyomaték eloszlása az első és a hátsó tengely, illetve a jobb és a bal oldali hátsó kerék között.

Vizsgamunka

Szó mi szó, nem egyszerű a szerkezet, s a bemutatón kiállított metszetmodell sem tárta fel a lényeget. Faggatni kezdtem hát a jelenlevő kommunikációs gurukat, de ellentmondó válaszaikból kiderült, hogy maguk sem igazán hatoltak a dolog mélyére, valami zavaros legendával próbálták leszerelni kíváncsiságomat. Végül együtt hüvelyeztük ki az SH-

AWD felépítését a részletes műszaki dokumentáció alapján – hát, nem volt valami könnyű rejtvényfejtés. Le a kalappal a Honda mérnökei előtt, zseniális az ötlet, elegáns a kivitelezés, a kuplungok élettartama azonos az autóéval, s a karbonszálas kardántengely jóvoltából elfogadható a berendezés súlya. Jöjjön hát a vizsgamunka: kanyartobzódás Európa egyik leghíresebb alpesi útján, a Grossglockner-Hochalpenstrasse 2500 méter fölé vezető szerpentinjén! Az eredmény megfelel a várakozásnak: tüneményes könnyedséggel irányítható a Legend, abszolút semlegesen kanyarodik, mintha sínen menne, élénken és természetes módon reagál, viselkedése valószínűtlenül nagy sebességig maga a jóindulat. Ugyanez derült ki az ugyan rövid, de annál több információval szolgáló próbapályás kísérlet során is.

Magától megáll

Itt azonban a CMBS ütközésmérséklő fékrendszeré volt a főszerep. Ez a berendezés a hűtőmaszkot díszítő márkaembléma mögé rejtett radarral figyeli az autó előterét, s ha ráfutásos ütközés fenyeget, először látható és hallható figyelmeztetést ad, majd ha ez nem vezetett eredményre, 0,6 g-vel lassítani kezdi az autót. Kipróbáltuk, csakugyan hatásos, a hangjelzés

pillanatában fékezve még elkerülhető az ütközés, de akkor is csak kisebb karambol történik, ha nem tesz semmit a vezető. A kanyarkövető fényszórót magányos akció során tettem próbára, kanyargós hegyi úton. A Legend lámpája eleve nagyon jó, széles, hosszú és nagyon intenzív fénykévét bocsát ki. A kanyarkövető funkció hatását abból venni észre, hogy a fénysugár egy gondolatnyival előbb veszi fel az új irányt, mint a nagyon agilis viselkedésű, azonnal reagáló kocsi – gyakorlatilag tökéletes. Mi egyebet lehet még elmondani a Legendről? Távirati stílusban annyit, hogy nagyon kényelmes, halk, elegáns kocsi, jó kidolgozással és komplett felszereléssel, amelyhez nem lehet, de nem is kell extrákat rendelni. 3,5 literes, SOHC vezérlésű, V6-os VTEC motorja 295 lóerőt, illetve 351 newtonmétert produkál, volánfülekről is kapcsolható ötfokozatú automatájához Grade Logic Control emelkedő-felismerés és Shift Hold Control fokozatmegtartás tartozik. Százra 7,3 másodperc alatt gyorsul, csúcssebessége 250 km/óra. Valamivel 16 millió forint alatt várható vételára korrekt arányban áll értékével. Megvan az egyénisége és különlegessége ahhoz, hogy méltó vetélytársa lehessen a prémium-középkategória szereplőinek. Főként azok körében számíthat sikerre, akik nem német szemüvegen át nézik a világot, de elvárják a makulátlan precizitást és a kimagasló megbízhatóságot.