Sokat gondolkoztam a cikk címén, végül úgy döntöttem, hallgatok a gyáriak tanácsaira. Ráírták a csomagtér-fedélre, hogy miau. Márpedig ha macska és japán, akkor Hello Kitty. A Mitsubishi i MiEV ugyan nem rózsaszín, és nincs nagy füle (csak hatalmas, jól használható tükrei), de mégis sokan megnézik az utakon. Hatalmas méretű 100 % elektromos feliratok hirdetik, hogy az autó nem helyben, hanem pár tíz kilométerrel odébb, az erőművekben eregeti a CO2-t a légkörbe.
A Mitsubishi saját magának fenntartott elektromos autója egyébként néhány ponton eltér azoktól, amelyeket a PSA konszernnek szállít Citroen C-Zero és Peugeot iOn néven. Első és legfontosabb a választókarral szabályozható mértékű motorfék (energia-visszatáplálás). A D állásban személyautóktól megszokott szintű a lassulás, ha lelépünk a menetpedálról, B fokozatban egész jó lassításokat lehet produkálni – óvatosan kell ezzel bánni, hiszen ilyenkor a féklámpa nem ég. Van még egy C állás is, ilyenkor egyáltalán nem lassítja az autó gurulását az energia-visszatermelés.
A gyakorlatban a D fokozat országútra, a B városba tökéletes. Utóbbinál még meg kell jegyezni, hogy 20 km/órás tempó alatt egyáltalán nincs energia-visszatáplálás, azaz megszűnik a motorfék is. Nagy dugóban araszolva bizony fékezgetnünk kell, de ez igazán nem fárasztó dolog. Legalább nem unjuk magunkat halálra a csendes utastérben. A tesztautóba szerelt utólagos rádiót hallgatni nincs sok értelme, Budapest közigazgatásai határain belül is recsegnek, ki-kihagynak az országos rövidhullámú rádiók – ennél még a kínai piacon kapható gagyi is jobb.
Ezzel egyébként el is érünk az autó egyik fájó pontjához, a felszereltséghez. Noha a két francia ikertestvérénél nagyjából félmillió forinttal drágább a Mitsubishi i MiEV, felszereltsége szegényesebb. Nincs elektromosan behajtható tükör, nincs rádió (szériában). Plussz pontként kell említeni, hogy az i középkonzoljában egy dupla DIN méretű helyet alakítottak ki, így könnyen tudunk navigációt szerelni bele. A két francia autóban a széria rádió elfoglalja az egy DIN-es nyílást.
Egyébként ugyanazokat a hiányosságokat tartalmazza a Mitusibhi, mint a franciák: nincs kalaptartó, az ablaktörlő tengelye nem süllyesztett, a biztonsági öv magassága a kormánykerékhez hasonlóan nem állítható. Utóbbi ugyan biztonsági kérdés, de azért tizenegy millióért már elvárhatja az ember. A japánok egyébként másféle abroncsot szerelnek az elektromos autójukra, ennek kicsit hangosabb a gördülése, de jobb is a tapadása, továbbra is tolja az orrát az autó, de nem olyan extrém módon, mint testvérei.
Melyik a jobb: az eredeti, vagy a francia fordítás? Lényegében mindegy. A Mitsubishi jobban használható a kétfokozatú motorfékkel, a franciák meg olcsóbbak. Igaz, a több, mint tízmillió forintos vételár minden esetben környezetvédelmi presztízsberuházás kategóriájába emeli ezt az elektromos autót, ilyennél pedig a kapcsolatok sokkal többet számítanak a vásárlási döntésnél, mint a száraz tények.