A Suzukinak a Vitarával már sikerült kitörnie abból a ráragasztott szerepkörből, hogy a portékájuk csak a racionalitásról szól. Az új Ignis is próbál az érzelmekre hatni, miközben azokból a tulajdonságokból nem engednek, amelyeket a Suzukihoz köthetünk. Az utóbbi évek legbátrabb Suzukija az Ignis, látszik, hogy a tervezők fantáziájának nagyobb mozgásteret hagytak. Mivel a márka az Ignisszel együtt négy modellt (Alto, Swift, Baleno) kínál a minik és kisautók szegmensében, érthető, hogy alaposan elkülönítették egymástól a típusokat.

Tömzsi, jópofa és egyéni az újdonság, amelyben van egy adag szabadidő-autós beütés. A hasmagassága például ugyanúgy 18,5 centis, mint a Vitaráé, s mivel 400 ezer Ft-ért összkerékhajtás is elérhető hozzá, érdemes tudni, hogy a minimális túlnyúlások miatt a terepszögek is egészen jók. Mivel alapvetően mégiscsak egy városi miniről van szó, a viszkokuplungos összkerékhajtás pluszsúlya és az azzal járó merev hidas hátsó futómű nem mindenkinek lehet szimpatikus. Mindenesetre a tesztre fogott, fronthajtású modell inkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a 3,7 méteres hosszúság ellenére bőséges a hátsó lábtér. Nem túlzás azt mondani, hogy négy felnőtt kényelmesen utazhat az Ignisben! Persze a karosszéria szélessége tipikus miniautós, de a 267 literes csomagtér sem parányi. Vagyis (kis)családi autóként némi kompromisszummal aránylag jól használható az Ignis, amely 7 centivel kurtább a 2008-ig gyártott, szintén magasépítésű elődnél. Már csak azért is, mert az ajtók szinte derékszögben nyílnak, de emellett azt is említhetjük, hogy sok a tárolóhely az utastérben, vagy hogy GLX és GL+ szinten sínen csúsztatható hátsó ülésekkel variálhatjuk a lábtér és a raktér arányát.

Legalább ilyen fontos, hogy a bázismodell beltere sem tűnik fapadosnak. Az alap fejegység ugyan régimódi, de olyan ügyesen játszottak a formákkal és a színekkel, hogy nem az olcsóság jut eszünkbe az autóról. Mondom ezt annak ellenére, hogy ha alaposan megnézzük a felhasznált anyagokat, azért látszik, hogy a költségek kordában tartása fontos szempont volt. A japán gyártás miatt nem is meglepő, hogy jól összerakott kocsi benyomását nyújtja az Ignis, slendrián megoldásoknak nyomát sem találni. Csupán az a vicces, hogy az új modellnek (amelyik nem nyomógombos indítású) ugyanolyan kulcsa van, mint az előzőnek, ez a kulcs még csak nem is bicskás.

A vezetőülésben helyet foglalva feltűnik, hogy nem csak a hasát hordja magasan az Ignis, az üléspozíció is viszonylag emelkedett. Én a közel 190 centimmel kicsit nehezen találtam az ideális vezetési pozíciót, mert mélységében nem állítható a volán, de alapvetően kényelmes az autó, legalábbis a kategória mércéje szerint biztosan. A lényeg úgyis az, hogy nagyon fordulékony a mini, a 9,4 méteres fordulókör ugyanúgy áldás a városi használatkor, mint a rövid karosszéria, vagy a nagy üvegfelületek. Ami sokkal inkább meglepetést okozott, az az 1,2-es benzinmotor. Alapesetben fel kellene róni hibaként, hogy csak egy motor szerepel a kínálatban, de őszintén szólva a 90 lóerős blokk nagyon jó benyomást tett ránk.

Finoman jár, már alapjárat felett van használható nyomatéka, és pörgetve kifejezetten fürge, nem is okoz gondot, ha 130-at négy személlyel tartani kell az autópályán. Ennek az oka abban keresendő, hogy a bázismodell tömege alig haladja meg a 8 mázsát. Mindehhez baráti fogyasztás társul, az 5,3 literes tesztátlagnál óvatos jobb lábbal alacsonyabb értékeket is elérhetünk. A motor és a finoman kapcsolható, ötgangos kézi váltó miatt jó vezetni az Ignist, de a kormány visszatérítési ereje túlságosan szerény, és emellett ott van a jelentős menetzaj (100 km/óra felett). Nem is a motor hangja szűrődik be, inkább a gördülési zaj (gumik és futómű felől) lehetne kisebb. A futómű egyébként japánosan feszes, ami jól jön kanyarodáskor, hiszen egy keskeny nyomtávolságú, viszonylag magas karosszériájú modellről van szó. Ahhoz, hogy ne legyen billegős, erre van szükség.

Miniautó létére nincs szégyenkeznivalója az Ignisnek a szolgáltatások terén. Aki hajlandó rá áldozni, annak LED-es fényszórók, tempomat, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer és 7 colos, érintőképernyős fejegység könnyítheti meg az életét. Legalább ennyire fontos, hogy többek között a manuális légkondicionáló és az automata fényszóróvezérlés is az alapfelszereltség részét képezi. S hogy mit kérnek ezért? Listaáron 3 755 000 Ft az Ignis indulóára, de jól tudjuk, hogy ez csak hozzávetőleges viszonyítási pontnak tekinthető. Arról lehet vitatkozni, hogy megéri-e az Ignis árára 900 ezer Ft-ot „rátenni” ahhoz, hogy legyen egy 1,6-os Vitaránk (ha valakinek van ennyi pénze és kell a nagyobb hely, akkor természetesen igen), de a vetélytársakhoz viszonyítva így is versenyképes az új Suzuki.

Tetszett
• bátor, stílusos formaterv
• helykínálat
• pörgős motor
• takarékosság

Nem tetszett
• érzéketlen kormányzás
• zajszigetelés
• szélérzékenység

Összegzés
Aki miniautót keres, az feltétlenül nézze meg az Ignist, ugyanis a kategória egyik, ha nem a legjobb autója. Tágas, jópofa és dinamikus, ezért a kisebb hibái sem szúrják annyira az ember szemét.

Suzuki Ignis 1.2
Összlökettérfogat: 1242 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 66 kW (90 LE) 6000/perc
Max. forgatónyomaték: 120 Nm 4400/perc
Hossz./szél./mag.: 3700/1660/1595 mm
Tengelytáv: 2435 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1460/1470 mm
Fordulókör: 9,4 m
Saját tömeg: 810/520 kg
Csomagtér: 267/1097 l
Üzemanyagtank: 32 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 12,2 s
Max. sebesség: 170 km/h
Város/országút/vegyes: 5,5/4,1/4,6 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,3 l/100 km
CO2-kibocsátás: 104 g/km
A modell alapára: 3 755 000 Ft

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!