A Suzukira jellemző racionalitás egyik bizonyítéka, hogy csak annyit változtattak a 2012-ben leleplezett crossoveren, amennyi szükséges volt a típus további sikeres karrierjéhez. Persze más kérdés, hogy egy ennyire jelentős módosítás a legtöbb riválisnál generációváltásnak is beillene…
A japánok megtartották a már bevált konstrukciót, de vették a fáradságot, hogy az autó külsejét ért kritikákra reagálva minden eddiginél mutatósabb formatervet rajzoljanak. Ez nem kevés munkával és költséggel járt, ugyanis szinte minden karosszériaelemet kicseréltek a frissítés jegyében. A nagyautós megjelenés elsősorban a méretnövekedéssel együtt is egy nagyságrenddel harmonikusabb hűtőrácsnak, illetve a nagyméretű első és hátsó lámpáknak köszönhető. A LED-es világítótestek egy-két kategóriával feljebb is megállnák a helyüket, de nem csak a méretük, a fényerejük is kellőképpen nagy. Elegánsabb, igaz sérülékenyebb is a ködlámpa közelébe tett helyzet-, illetve irányjelző. A fényezetlen műanyag felületek aránya is csökkent, ami szintén csinosabbá, de kevésbé ellenállóvá teszi az S-Crosst.
A belsőben már fordított az ismerős elemek és az újdonságok mennyisége, igaz, nem is lett volna indokolt az átalakítás, hiszen a közel tízéves kora és az aktuális, magasabb ára ellenére továbbra is színvonalas utasteret kapunk. Az új 7 vagy (navigációs rendszerrel) 9 colos központi kijelző miatt a középkonzol így is alaposan megváltozott. A korábbi süllyesztett helyett a műszerfal síkjából kiemelkedő képernyőt kapunk, és az utas előtti ívelt, sík felületből is domború, díszvarrással és perforált bőrrel feldobott betétet varázsoltak. Az ergonomikus belső a tesztelt GLX szinten járó valódi és szintetikus bőrből készült ajtókárpitok, valamint üléshuzatok nélkül is meggyőzi a tulajdonost arról, hogy a Suzuki nincs lemaradásban a vetélytársai mögött. Ami eddig nem szerepelt a kínálatban – például a 360 fokos kamerarendszer –, mostanra a GLX felszereltség része lett, méghozzá jó képminőséggel és valós idejű képalkotással, ráadásul a tolatókamera már a bázismodellhez is alapáron jár. A vezetőtámogató rendszerek listája is bővült ugyan, a már ismert, ráfutásra figyelmeztető asszisztens viszont továbbra is túlérzékeny, és a sávtartó is buzgón rántja el a kormányt, amikor a fugacsíkok csillogását összekeveri a felfestéssel.
A vadonatúj központi menü egyértelműen előrelépést jelent. Nem csak kevésbé tűnik utólagos beépítésnek, több funkciót is kínál, a képe élesebb, a grafikák látványosabbak, a használata pedig hasonlóan kézenfekvő, mint eddig. Ezzel együtt megújult a műszeregység is, a Suzuki megtartotta az analóg órákat, hátlapjukat díszesebbre cserélte, a 4,2 colos kijelző színes, és a menüpontok között a digitális sebességmérő is szerepel. A 48 voltos hibrid rendszer ábrája már nemcsak itt, hanem a központi menüben is követhető.
A motorháztető alatt ugyanazt az 1,4 literes, 129 lóerős turbós benzinest találjuk, mint a frissítés előtt. Lehet, hogy a lágyhibrid rendszer miatt a csúcsteljesítménye 11 lóerővel gyengébb, mint az egykori, rásegítés nélküli változaté, nyomatéka 15 Nm-rel nagyobb, ami a hétkönapi használat során hasznosabb. Bár ez az egyetlen opció, az egyre inkább ritkaságnak számító négyhengeres ideális az S-Cross számára. Kissé lustának tűnik, mégis van elég erő és (elektromosan támogatott) nyomaték a lendületes haladáshoz, méghozzá alacsony fordulaton! Nem is túloz a váltásra figyelmeztető jelzés, városban, egyenletes tempónál jellemző, hogy 1500-as fordulat alatt pihen a mutató, országúton, emelkedőhöz érve sem feltétlenül kell visszakapcsolni hatodikból, 130 km/órás tempónál percenként 2500-at forog a főtengely. A dinamikus haladáshoz pörgetni kell, úgy virgoncabbá válik, a sofőr persze érzi, hogy nem erre optimalizálták a crossovert, és inkább betartja az autó utasításait. Sajnos a hajtásláncra is igaz, hogy csak a legszükségesebb változtatásokat hajtották végre, így az akadósan kapcsolható kézi váltón sem javítottak. Ez persze nem ront érdemben az S-Cross használati értékén, de mivel gyakran kell kapcsolgatni, mindig feltűnik ez a jelenség ebben az átlagosnál egyébként jobban vezethető, szerethető autóban. Városi használat esetén a 740 000 Ft-os AllGrip összkerékhajtás helyett a 600 000 Ft-ért kapható, 6 fokozatú automatikus váltót ajánljuk.
A négy felnőtt számára elegendő helyet és praktikus csomagtartót kínáló, kissé feszes futóművel felszerelt esztergomi Suzuki egyik nagy előnye a takarékossága, és ezen az automatikus szerkezet sem csorbít. A teszthét során 7,4 literes átlagfogyasztást mértünk, ami elsősorban a téli időnek, a sok városi etapnak, illetve az autó alacsony 2000 km alatti futásteljesítményének is köszönhető, országúti szakaszokon bőven 6,0 liter alatti átlagokat produkált.
TETSZETT
• műszaki háttér
• új szolgáltatások
• ár/érték arány
NEM TETSZETT
• akadós váltó
• túlérzékeny asszisztendrendszerek
ÖSSZEGZÉS
A Suzuki tudja, mire van szüksége egy átlagos vevőnek, és igyekszik is a célközönség kedvében járni. A vadonatúj külső, a színvonalas belső, az eltalált benzinmotor és a kibővült felszereltség képes ellensúlyozni a magasabb vételárat, így a konstrukció korától függetlenül az S-Cross továbbra is szimpatikus választás.
Suzuki S-Cross 1.4 48V 6MT AllGrip
Összlökettérfogat: 1373 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó 48V
Max. teljesítmény: 95 kW (129 LE) 5500/perc
Max. forgatónyomaték: 235 Nm 2000-3000/perc
Hossz./szél./mag.: 4300/1785/1585 mm
Tengelytáv: 2600 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1535/1505 mm
Fordulókör: 10,8 m
Saját tömeg: 1305/450 kg
Csomagtér: 430-1230 l
Üzemanyagtank: 47 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 10,2 s
Max. sebesség: 195 km/h
Átlagfogyasztás (WLTP): 5,8-6,0 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,4 l/100 km
CO2-kibocsátás: 132-137 g/km
A modell alapára: 6 090 000 Ft (1.4 48V 6MT, 129 LE)
A tesztelt változat ára: 8 330 000 Ft
