Kevés autó jelképezi jobban szülőhazáját a frissítés utáni, harmadik generációs Jazznél. Az Angliából Japánba visszaköltöztetett típusnak már hagyománya van a Hondánál, sikere elég ok arra, hogy a tervezők ennyi év után is kitartsanak az eredeti koncepció mellett, mellőzve a szükségtelennek tartott változtatásokat. Formája a régi, a legutóbbi kozmetikázás is pusztán jelzésértékű volt.
A karosszéria arányai változatlanok, így a védjegyének számító praktikum és variálhatóság, illetve a minden irányban bőséges helykínálat is változatlan. Maradt a régi a belső anyagminőség is, ami európai riválisaival összehasonlítva feltűnő. Egyértelmű, hogy megelégszenek a becsületes gyártási minőséggel, és a mindennapi használhatóságot többre taksálják a szemnek, kéznek és fülnek kellemes kivitelezésnél. A Jazzben ugyanis mérnöki szemmel igényes és átgondolt megoldások keverednek kidolgozatlannak, sőt olcsónak ható részletekkel. Mégis a japánok szemléletmódja mellett szól, hogy a tesztprogram során hibái ellenére is pozitív tapasztalatokat szereztünk a kisautóval. Miközben a kormány, a kapcsolók és a gombok, vagy éppen az ülések ergonómiáján nehéz fogást találni, ledugózott indítógombon, gyenge műanyagokon, utólagosnak tűnő bőrözésen akad meg a szemünk. Bár high-technek álcázták, le sem tagadhatná japános ódivatúságát, ez egyformán igaz a szellőzés paneljére és a piac egyik legbonyolultabb és legnehézkesebben kezelhető multimédiás rendszerére. A kütyük szülőhazájában még mindig fontosabb a kiváló műszaki tartalom, mint a középkonzol tetején trónoló érintőképernyő világa, ami rossz hír az Y generációnak, viszont jó hír a márka rajongóinak!
A vásárlói igényekre reagálva bevezetett, 1,5 literes, 130 lóerős szívómotor már önmagában is ritka csemegének számít, elektronikusan szabályozott szelepnyitási ideje és szelepemelése, változó vezérlésszabályozása, könnyű főtengelye, hengerfejének meredek szívócsatornái, illetve a dugattyúk optimalizált kialakítása is arról árulkodnak, hogy minden kreativitásukat a hajtáslánc fejlesztésében élték ki a Hondánál. Ritka eset, amikor a CVT-váltó a kézinél élvezetesebbé teszi a vezetést, de a feláras szerkezet erre is képes. Segít alkalmazkodni a vezetőnek a hondásan magas fordulatszámot kedvelő motor erejének és a valódi rugózási komfort mellett megfelelő úttartást biztosító futómű korábban rejtett tartalékainak kiaknázásában. Szintén az elmúlt évtizedek japán kisautóit idézi az élmény, amit az élénk kormányzáshoz és a jó kilátáshoz járó sebességérzet nyújt. Fogyasztása dinamikus használat mellett is kedvezőbb az 1,3-as, CVT-s tesztautóénál. Az Európai Unión kívüli gyártás az árképzésben bosszulja meg magát, szerethetőségét azonban a csorbát szenvedő ár/érték arány sem árnyékolja be.
Tetszett
• helykihasználás
• kormányzás/futómű
• hajtáslánc
Nem tetszett
• anyagminőség
• infotainment
• vételár
Összegzés
Szerethető autó, egyben elismerésre méltó műszaki cikk az 1,5-ös motorral és CVT-váltóval felszerelt Jazz, amely ebben a konfigurációban az ész mellett a szívre is képes hatni. Olcsó belső megoldásai megbocsáthatók lennének, ha kedvezőbb áron kínálnák.
Honda Jazz 1.5 i-VTEC CVT
Összlökettérfogat: 1498 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 96 kW (130 LE) 6600/perc
Max. forgatónyomaték: 155 Nm 4600/perc
Hossz./szél./mag.: 4051/1694/1525 mm
Tengelytáv: 2530 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1477/1466 mm
Fordulókör: 11,1 m
Saját tömeg/teherbírás: 1124/469 kg
Csomagtér: 354-1314 l
Üzemanyagtank: 40 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 10,0 s
Max. sebesség: 190 km/h
Város/országút/vegyes: 6,4/4,9/5,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6,5 l/100 km
CO2-kibocsátás: 124 g/km
A modell alapára: 4 244 000 Ft (1.3 i-VTEC, 102 LE)
A tesztelt verzió ára: 5 574 000 Ft
