A Ford Transit kezdettől fogva etalonnak számít a könnyű haszonjárművek között: akarva-akaratlan hozzá mérik magukat a többiek. A mostani sorozat különlegessége, hogy kétféle hajtómű-elrendezéssel készül, lényegében ugyanaz a karosszéria: a kisebbek fronthajtásúak, a nagyok hátsókerék-hajtásúak. Mostani tesztkocsink az utóbbi társaság képviselője, sőt azon belül is majdnem a legnagyobb, mivel hosszú tengelytávú (LWB), középmagas tetejű. Össztömege az úrvezetői jogosítvánnyal hajtható felső határt, a 3,5 tonnát éri el, teherbírása 1400 kilogramm, raktere pedig tekintélyes 8,5 köbméter. Jókora, s ha az utánfutó-vontató képességet is kihasználjuk, eléggé súlyos járműről van tehát szó, amelynek megfelelően potens motorra van szüksége, ha tartani akarja a logisztikai szakterületen gyakorta megkívánt magas átlagsebességeket. Éppen ezt a célt szolgálja a nemrég megjelent csúcsváltozat, amelynek 137 lóereje meghökkentő dolgokra képes.
Veszi a lapot
Ez a lóerőszám önmagában nem tűnik soknak, de hatását megsokszorozza a nagyon jó motorkarakterisztika és a pompás erőátvitel. Mint a műszaki adatokból kiolvasható, a szokásos 4000 helyett már 3500-as fordulatszámnál jelentkezik a csúcsteljesítmény, tehát nem pörgésből, hanem izomból jönnek a lóerők, ami egyébként pozitív hatással van a várható élettartamra is… Szinte már alapjárattól komoly húzóképességre számíthatunk, amely később, a turbó nyomásának felszaladásakor szinte katapultálja a járművet. Igaz, a használható fordulatszám-tartomány nem túl széles, de ezt jócskán ellensúlyozza a remekül áttételezett hatfokozatú sebességváltó. Szerencsére nem kell túl sokat kapcsolgatni, hiszen nem a motor gyengeségének álcázására építik be, hanem azért, hogy sebességre legyen váltható a teljesítmény: a tesztkocsi simán ment 160-nal, tehát a számára autópályán megengedett sebesség kétszeresével, sőt, emelkedőn sem igen akart engedni ebből. Amikor előzünk, gyorsítva sávot váltunk, vagy egyéb kritikus manővert kell végrehajtani, a hajtómű mindig veszi a lapot, nyugodtan rábízhatjuk magunkat.
Egy kis ergonómia
A Fordnál elvhű, nézeteik mellett sziklaszilárdan kitartó emberek dolgoznak – ezt lemérhetjük például a vezetőfülke kialakításából. Ha ők egyszer, annak idején úgy döntöttek, hogy nem alakítanak ki tisztességes pihentetőt a sofőr bal lábának, akkor ez így is marad! Kritizálhatja akárhány firkász, utálhatja ezerszer annyi hivatásos gépkocsivezető, marad a választás, hogy a bokatörő sárvédő-domborulatra rakjuk, a kuplungpedál alá fűzzük, vagy magunk elé húzzuk a lábunkat. Ez az, fiúk, csak így tovább! S ha már ergonómiáról van szó, remek az a hatfokozatú váltó, de mikor rukkol a Ford a többiek után egy “joystick” váltókarral? A Transit nagy poénja, az egyik modellben kereszt-, a másikban hosszirányú váltó egyenesen kiált ez után! Nem is beszélve arról, hogy kényelmesebb lenne a középső ülőhely. Amúgy rendben van minden, jó az üléspozíció és az ülés, úgyszintén a kilátás és a dupla tükör. Mindennek
megvan a maga helye, óriásiak az ajtózsebek, a kesztyűtartót irattartó polc egészíti ki, csak a kabátakasztó horgot hiányoltam. A tesztkocsi felszerelése kimondottan gazdag volt, blokkolás- és kipörgésgátlóval, távirányítós központi zárral, klímával, elektromos ablakkal és tükörrel, CD-rádióval, két légzsákkal, három automata övvel, fűthető szélvédővel és egyebekkel. Ezek felárait is elfogadhatónak találtam, csupán az utasoldali tetőkapaszkodó 12 ezer forintján emeltem fel kissé a szemöldököm, de hát ez végül is bagatell dolog.
Mozgóraktár
A raktér tágas, a függőleges oldalfalak jóvoltából teljesen kihasználható. Padlóját csúszásmentes gumiborítás fedi, a rakományt nyolc darab, süllyesztett gyűrűhöz kötözhetjük le. Az oldalakat és az ajtókat alul pozdorjalemez-borítás védi. Noha lemezelt kivitellel volt dolgunk, a rakományt menet közben is szemmel lehet tartani a válaszfal kis ablakán át. Az ajtók nagyok (tolóajtó: 127 cm széles, 150 cm magas), de hátul szívesen láttam volna fellépőt, annál is inkább, mert elég nagy, 75 centi a padlómagasság. Ez a Transit-változat tehát jó nagy doboz, ami azzal jár, hogy a jármű tömegéhez képest jelentős aerodinamikai erők keletkeznek. Szerencsére kitűnő a futómű és pontos a szervokormány, így országúton is derekasan lehet menni, de azért ilyenkor fokozott figyelemre van szükség, mert erősen támadhat a szél. Aki azonban megszokta ezt, úgy söpörhet a nagy áruszállítóval, hogy Mondeo legyen a talpán, amelyik megelőzi.
