Részletesen bemutattuk már a Ford nagy dobása, az új Mondeo lépcsőshátú változatát. Második tesztkocsink ugyanazzal a motorral (2.0 TDCi) és felszereltséggel (Ghia Executive) érkezett, viszont a legtágasabb, legnagyobb gyakorlati értékű kombi karosszériával.
A Mondeo kombi új nemzedéke immár nemcsak méreteiben illik az Audi A6 Avant, a BMW 5-ös Touring és a Mercedes E-osztály T-modell közé, hanem jó néhány egyéb tulajdonságával is. Ajtócsukódásának hangja, karosszériájának rendíthetetlen merevsége, rossz utakon komfortosan rugózó, sportos kanyargáskor az utat nagyszerűen fogó futóműve, remek telefonrendszere és általában az összbenyomása eléggé lecsökkenti a különbséget a nála több millió forinttal drágább presztízsautókhoz képest.
Ha kukába dobnák a siralmas „fahatású” betéteket, ha nem lenne olyan polarizáló a nagyon markáns, nagyon új, épp ezért nem mindenkinek tetsző és hamar avuló „kinetikus design”, ha lehetne hátsó légzsákot rendelni, s ha lecserélnék a csúf egyenantennát, a vitathatatlan presztízs mellett igencsak kevéssel múlhatnák felül amazok…
Alagút
Mintha alagútba pillantanánk be, olyan hosszú a csomagtartó – felállított hátsó ülőlapokkal és ledöntött támlákkal 192 centis. Nagyon nagy darabokat lehet bepakolni, télen például a sízsákokat. Nincs szükség tetődobozra. A teherbírás óriási, tehát nyugodt lélekkel kihasználhatjuk a férőhelyet. Ha pedig úgy adódik, egy-egy hosszabb út szünetében akár el is szunyókálhatunk a finom szőnyeggel borított hátsó traktusban, hogy igazán felfrissülve menjünk tovább. A teljesen vízszintes és sík padló alatt helytakarékos pótkereket és néhány apróság elhelyezésére alkalmas
rendezőtálcát találtunk. Lehet rakodni a középső kartámasz kétszintes rekeszébe, a lehetségesnél kisebb ajtózsebekbe és a kesztyűtartóba is, amely olyan mély, hogy alig értem el a végét. A nehéz holmit – amelynek előrerepülése veszélyt okozhatna – masszív gyűrűkhöz lehet lerögzíteni, no és persze nem hiányzik a hátsó traktusból a 12 voltos dugaszolóaljzat sem. A hátfalajtó magasra nyílik, nagy nyílást tesz szabaddá, a rakodóperem viszont kellően alacsonyan van. Szállítóeszköznek tehát eszményi a Mondeo kombi.
Léghasító
Milyen a 2,0 literes dízel ezzel a tekintélyes méretű karosszériával? Hatfokozatú sebességváltója jól kihasználja erejét, én az ötödiket többnyire ki is hagytam, nyugodtan lehet negyedikből hatodikba kapcsolni. 120-130-nál szinte csak érinteni kell a gázpedált, csendesen és takarékosan suhan az autó. Úgy 160 körül áll be a sebessége, 170 felett jön egy nagy hanyatlás, onnan már csak vonakodva, hosszadalmasan növeli a tempót, és 190-nél értésre adja, hogy neki ennyi untig elég. A csúcssebesség 205-ös adatát ezért nyugodtan tekinthetjük elméleti jelentőségűnek, de semmi baj, az adott potenciállal is a leggyorsabbak között vagyunk.
A ténylegesen elérhető átlagsebességet inkább az befolyásolja, hogy meg tudjuk-e, meg merjük-e hajtani a kocsit ideálistól eltérő viszonyok, például sötétség, köd vagy eső idején. Nos, a pompás fordulólámpával kiegészített, de ódivatú relés fényváltónak engedelmeskedő fényszóró kévéje tompítottban kissé foltos, de távolra ható és intenzív, a távfény légvédelmi célra is alkalmas lenne, a ködlámpa pedig nagyon jól támogatja a másik kettőt. Engem viszont zavart kissé, hogy itt ülök egy (majdnem) presztízsautóban, amelyből azért hiányzott egy monitor, navigátorral (felára csomagban 225 ezer forint) és tolatókamerával (nem kapható). Így kénytelen voltam nem éppen elegánsan a szélvédőre tapasztott GPS-szel járni, és minden manőverezés alkalmával az inkább zavaró, mint segítő jelzőhangkoncertet élvezni. Ez azonban aligha zavarhatta azt az összességében kellemes élményt, amit a Mondeo kombi jelentett.
