A „kompakt autó” kifejezés rendszerint megtévesztő: korlátozottan használható, szűkös járművet jelent. De nem a Ford Focus, és különösen nem a kombi esetében! Meglepő, mennyi mindent lehet belevarázsolni a csomagtartójába, amelynek sík a padlója, s függőlegesek a határoló felületei. Nem egy vetélytársában bosszantó, hogy noha előre lehet dönteni a hátsó ülést, de ilyenkor korlátozott a vezetőülés hátratolhatósága, magasabb ember tehát kénytelen törökülésben vezetni. A Focus ezzel szemben továbbra is kényelmes marad. Az első ülések támlájáig 1669 milliméter a padlóhossz, a rakomány szélessége 1159, magassága 890 milliméter lehet. A rakodóperem mindössze 564 milliméterre van a talaj felett. Lévén szó kombiról, ennyivel már szívembe lopta magát az autó, amely jól állja a tüzetesebb szemrevételezést is: mintaszerű a támlareteszelés, príma a poggyásztér belső burkolása,
praktikus a hátul megismételt dugaszoló aljzat. Kipróbáltam több élethelyzetben, ami egy, sokféle szabadidős sportot űző embernél előfordulhat, szállítottam vele bicikliket és vadvízi kenut, de mindig, minden belefért. Nem fukarkodtak a tervezők az utastéri rakodóhelyekkel sem, mármint a számukat illeti. Még a hátsó ülés sarkánál is van egy kis mélyedés, a műszerfal tetején pedig fedeles rekeszt alakítottak ki. Ámbár elég kicsik ezek, mint ahogy komolytalanul apróra sikerültek az ajtózsebek is. Kárpótlásul jó nagy kesztyűtartónak örvendhetünk, melyet a klímaberendezés tart hűvösen.
Boszorkányság?
Mint tudjuk, a gyorsaság nem boszorkányság, de nem is olcsó dolog. Fordunkban soros négyhengeres, dupla vezérműtengelyes, 16 szelepes, kettős, független változó szelepvezérlésű (Ti-VCT) könnyűfém gép dolgozott, hengerenkénti befecskendezéssel és elektronikus gázpedállal. Nagyon igényes konstrukció tehát, amely bármikor késznek bizonyult egy-egy gyors kilövésre, vagy a legális tempót közel másfélszeresen meghaladó autópályás száguldásra. Reakciói megnyerőek, járása sima és halk, ám ilyen stílusban tíz liter körül fogyaszt. Ez még rendben is lenne, csakhogy az 55 literes tank minduntalan megállásra kényszerít, elfecsérelve a megszerzett időelőnyt.
A futómű képességeinek kipróbálására kivételesen jó alkalmat szolgáltatott, hogy a tesztkocsi eléggé csúszós gumiabroncsai egyszer-egyszer boszorkányosan gyors beavatkozást tettek szükségessé. A Focus volánjánál azonban nem tenyérizzasztó kaland, hanem pompás móka az ilyesmi, nagyon stabil az autó, egyértelműek a visszajelzések, egymás után következő úthullámok sem okoznak bizonytalanságot. Feladata magaslatán állt a fék is. A jó összképet pontosan működő sebességváltó és kapcsolók, illetve az éjszakába kékesfehér alagutat fúró xenon fényszórók tették teljessé.
Semmi sem hiányzik
A Focus Ghia a luxuskedvelők választása. A négyküllős, bőrborítású kormánykerék, a volánról kezelhető számítógép, illetve a kormányoszlop-szatelliten megismételt audiovezérlő gombok, az esőre önműködően beinduló ablaktörlők, a sötétedéskor önműködően bekapcsolódó lámpa és a fényszórók fényét tompító visszapillantók igazán kellemessé teszik az utazást. Amit nem lehet tételesen felsorolni, de legalább ilyen fontos, az a kocsi minőségi hatása. Minden jól együtt van rajta, masszív benyomást kelt, finoman működik. Már az ajtó csukódásának hangja elárulja, hogy nem sajnálták a fejlesztőmunkát. Slamposságnak semmi nyoma, nem találni eldolgozatlan részleteket, rossz úton sincs zörgés, csikorgás. Elismerésre méltó, hogy mekkora utat tett meg a Ford az elmúlt húsz évben a minőség csúcsaira vezető rögös ösvényen! Ugyanakkor nem hallgathatok valamiről, ami szemet szúrt nekem. Korábban nagy garral hozta be a Ford a hengeres tollú, szinte lemásolhatatlan kulcsot, mint a vagyonbiztonság egyik zálogát.
