A Ford Focus új kiadása nem ismeretlen olvasóink előtt, például a négyajtós, lépcsőshátú szedán menetpróbáját idei 10. számunkban közöltük. Most nem ismételgetem a minap leírtakat, fókuszáljunk inkább arra, hogy ez a karosszériaforma, illetve a kipróbált kétliteres dízelmotor – a hozzá tartozó hatfokozatú sebességváltóval – vajon beválik-e a gyakorlatban.

Kellemes utazást!

A hátsó ajtó nagy szögben nyílik, s meredek kontúrjának köszönhetően jókora nyílást tesz szabaddá, tehát könnyű a be- és kiszállás. A 3+2 arányban osztott ülésen helyet foglaló langaléta (190 cm) utas arról számolt be, hogy lábait zsugorítás nélkül tudja elhelyezni, feje felett viszont csak akkor marad néhány milliméternyi légrés, ha előrecsúszik egy picit. Átlagos alkatú egyének kifogástalan kényelemben utazhatnak a második sor ülésein – még jobb lenne a helyzetük (akárcsak az elsőké), ha nem elegáns bőr, hanem praktikus szövet lenne az üléshuzat.

Csomagnyelő

A csomagtér 520 literes névleges adata eleve jót sejtet, s nem is csalódunk. Amikor be kellett pakolni a négyszemélyes raftingkenut, a tartozékos nagytáskát, a személyes holmik három sporttáskáját, három hátizsákot és az úti elemózsiát, már előre ledöntöttük a nagyobb hátsó támlát – aztán kiderült, hogy semmi szükség erre, simán befért minden az alaphelyzetű poggyásztartóba. Még csak gyömöszölni sem kellett. Amikor viszont kerékpárszállításra került sor, már át kellett rendezni a berendezést, de két bicikli simán befér – kiszedett kerekekkel, persze. A gyakorlatban viszont zavaró, hogy az ajtózseb jelképes méretű, a műszerfal felső síkján a fedeles rekesz nagyon lapos, s a kesztyűtartó sem óriási. A középső kartámasz fedlapja alatt pedig csupán az autópálya-matrica szelvényei és hasonlók férnek el.

Cseresznyemag

Próbáltak már cseresznyemagot kilőni összeszorított ujjaik közül? Ha igen, akkor sejtelmük lehet arról, hogyan megy a kétliteres dízellel a Focus! Alsó fokozatokban finoman kell adni a gázt, különben egykettőre eljutnak tapadóképességük határáig és vinnyogva tiltakoznak a gumik. Feljebb pedig… Nos, én használni szoktam a „természetes utazósebesség” fogalmát. Azt értem rajta, hogy békés kétharmad gázzal hajtom a kocsit, hagyom beállni arra a sebességre, amelyet szinte magától tart, s akkor ránézek a műszerre. A sebességmérőről a 160-as

sebességértéket lehetett leolvasni, amit a GPS-műszer adata is megerősített. Ez – tekintettel az átlagos mértéket meghaladó súlyterhelésre – igen jónak mondható, s jó az előzési rugalmasság is, erőtartalék még ekkor is bőven akad. A hatfokozatú váltó kurta karja rövid utakon jár és pontosan megvezetett, de a hátramenet reteszelésén lehetne javítani.

Álcázott sportkocsi

Nem újság, de megint le kell írni, hogy ragyogóan sikerült a Focus futóműve. Másod- és harmadrangú, apró bukkanókkal és ravasz kanyarokkal tarkított kis, vidéki utakon is nagyon gyorsan és biztonságosan lehet menni vele – igazi autós élvezet! Sportkocsi mivoltát szerencsére a benzinkútnál is ügyesen titkolja a szedán, mert a számla barátságos keretek között marad, a hatótáv pedig megfelelően nagy. A Titanium kivitelnek annyit lehet a szemére vetni, hogy árához képest néhol igénytelenek a beltéri anyagok – a szürke és fekete színek váltakozása, a kemény plasztik és a kissé ötlettelen design némi visszalépés a típuselődhöz képest. Ám ezeket az apróságokat jócskán feledteti az autó praktikuma és nagyszerű vezetési élménye.