Az Aygo története 2005-ig nyúlik vissza, ekkor kezdődött ugyanis a gyártás a csehországi Kolinban, ahol két PSA-féltestvére, a Peugeot 107-es (azóta már 108-as) és a Citroën C1-es készül. A 2014-ben debütált második generációs miniautó-családnál már igyekeztek formailag elkülöníteni egymástól az addig egyenarcú modelleket, az idei frissítésnél a Toyota viszont már mindent megtett, hogy az Aygónak saját, jellegzetes karaktere legyen.

Az autó méretéhez képest nemcsak az X-motívumos hűtőmaszk, hanem a lámpák is hatalmasak, a szegmensben meglehetősen szokatlan, hogy ekkora elemeket vetnek be. Főleg, hogy az Aygo még mindig a miniautó kategória kisebbjei közé tartozik, 3465 mm-es hosszával igazi városi törpe, amellyel gyerekjáték a parkolás, és persze a 9,6 méteres fordulókör is önmagáért beszél. A csekély külméretek miatt az ISOFIX-pontokkal ellátott hátsó üléssor csak kisebb termetűeknek ajánlott, ahogyan a 168 literes csomagtartó sem igazán öblös, egy nagybevásárláshoz biztosan le kell dönteni az egyik hátsó ülést. Érdekes, hogy a hátsó szélvédő maga a fedél, illetve hogy a manapság egyre ritkábban alkalmazott billenőablakok kerültek hátra. A belső elrendezése fiatalos, de sok helyen látszik a spórolás (a kevés burkolatból és az anyaghasználatból is), ám valljuk be, néhány kivételtől eltekintve ez az egész kategóriára jellemző.

Az Aygót kizárólag 1,0 literes, 72 lóerős, háromhengeres, szívó benzinmotorral kínálja a Toyota. A korábbi generációhoz képest a befecskendezés, a vezérlés és a kiegyensúlyozó tengely is változott, az eredmény pedig meglepően sima járás. Mivel az autó tömege alig haladja meg a nyolc mázsát, városban nem érezzük, hogy alulmotozitált lenne, és a fogyasztása is baráti – az 5,3 literes tesztátlagra nem lehet panaszunk. Mivel városi miniről van szó, adja magát, hogy ne kelljen a kuplungolással bajlódni. Az ötfokozatú robotizált egység viszont megszokást igényel, mert bármennyire is fejlődtek a robotváltók az évek alatt, a kapcsolások közötti megtorpanások és nagy szünetek nincsenek jó hatással a menetkomfortra. A vezető a gázpedállal játszhat (ha elvesszük a gázt, feljebb kapcsol), de szerintem megszállott kéziváltó-ellenesnek kell ahhoz lenni, hogy valaki az x-Shift mellett döntsön. Ez a változat eleve csak a második felszereltségi szinttől indul, így az alapára 3 720 000 Ft.

Három pedállal
A robotizált váltós Aygo mellett a manuális verziót is vallatóra fogtuk. Az ötgangos kézi váltóval 15,2 helyett 13,8 szekundum alatt éri el a 100-as tempót, dacára annak, hogy az áttételezése szellős. A gyári adatok szerint a 4,1 literes átlagfogyasztás egy decivel kedvezőbb, mint a kuplungpedál nélküli változatnál, mi azonban ennél a modellnél is 5,3 literes tesztátlagot regisztráltunk. Mivel a váltó könnyen kapcsolható és a kuplung működtetése is minimális erőszükségletet kíván, sűrű forgalomban sem megterhelő a vezetése. A kézi váltós kivitel 2 690 000 Ft-os alapára versenyképes, a manuális klíma felára a Komfort csomag keretén belül 490 000 Ft.

Tetszett
• kis fordulókör
• könnyű parkolás
• takarékosság
• karakteres arc
Nem tetszett
• robotváltó
• szűkös csomagtartó
• spórolós részletmegoldások

Összegzés
Az Aygo azoknál lehet befutó, akiknek nem számít a hátsó helykínálat és a tágas csomagtartó. A szerény fenntartási költségű törpe városi használatban (parkolás, manőverezés) tudja megmutatni előnyös oldalát, de a robotváltót csak azoknak ajánlanám, akik ódzkodnak a kuplungolástól.

Toyota Aygo 1.0 x-Shift
Összlökettérfogat: 998 cm3
Hengerek/szelepek: S3/12
Max. teljesítmény: 53 kW (72 LE) 6000/perc
Max. nyomaték: 93 Nm 4400/perc
Hossz./szél./mag.: 3465/1615/1460 mm
Tengelytáv: 2340 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1430/1420 mm
Fordulókör: 9,6 m
Saját tömeg: 840 kg
Csomagtér: 168 l
Üzemanyagtank: 35 l
0-100 km/h: 15,2 s
Max. sebesség: 160 km/h
Fogyasztás (város/országút/vegyes): 4,9/3,8/4,2 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,3 l/100 km
CO2-kibocsátás: 86 g/km
A modell alapára: 2 690 000 Ft (1.0 VVT-i x, 72 LE)
A tesztelt verzió ára: 3 720 000 Ft