Talán még a Suzuki sem gondolta, hogy az új Vitara ilyen karriert fut be. Amellett, hogy a hazai piacon a teljes SUV-eladások mintegy egynegyedét ez a modell fedi le, még nagyobb dicsőség, hogy a legkelendőbb típus az új autók között. A Vitara érkezése azonban lényegében elhomályosította az SX4 S-Crosst, a vagány, fiatalos és személyre szabható jövevény mellett egyszerűen nem tudott labdába rúgni. Ezek után szerintem meglepő, hogy a Suzuki ennyire megosztó arcot rajzolt a frissített S-Crossnak. Azt mindenki döntse el maga, hogy a ráncfelvarrással előnyére változott-e a külső, de az tény, hogy figyelemfelkeltőbb, mint eddig (új színek is elérhetők), és lehet, hogy ez már önmagában is jobb esélyekkel ruházza fel az autót. Miközben a formaterv megítélése leginkább ízlés dolga, az nehezen vitatható, hogy több karosszériaelem között méretes illesztési hézagokat találunk – én elsőre azt hittem, hogy nincs rendesen lecsukva a gépháztető. Egyébként ha már szóba került a Vitara: itt is elérhető a halogénnél sokkal hatásosabb, full-LED-es fényszóró, az adaptív tempomat, a szükségtelenül túlbuzgó vészféksegéd, illetve az sem mellékes, hogy a Vitara kerékméretét vette át az S-Cross, ami azt jelenti, hogy 16,5-ről 18 centire nőtt a hasmagasság.

A beltérben első blikkre szinte minden maradt a régiben. Az anyagok egyszerűek, de az összeszerelési minőség tisztességes, és bár konzervatív az egész műszerfal, aki nem vágyik különleges designra, az otthonosan érzi majd magát a Suzukiban. Néhány részletmegoldáson azért lehetne változtatni, például csak a vezető ablaka automata, illetve az furcsa 2016-ban, hogy a a műszeregység paneljéből kiálló pöcökkel hívhatjuk elő a fedélzeti számítógépből a legfontosabb adatokat. Sok gomb van a kormányon (15), még egy biztosan elfért volna, hogy menet közben ne kelljen elengedni a volánt ahhoz, hogy például megnézzük, mennyi a hatótávolságunk. Ez persze nem vesz le semmit az utastér tágasságából. Itt ugyan nincs olyan bravúr, mint a Balenónál, hogy a kocsi külméreteit meghazudtolóan tágas a beltér, de négy felnőttnek bőségesen elegendő a helykínálat, főleg a fejeknek jutó tér elismerésre méltó – erre ráerősítenek a nagy üvegfelületek is. Az ülések egyébként kényelmesek és hátulra még pohártartós könyöklő is jutott, szóval hosszabb utazásokon is jól helytáll a Suzuki, már csak azért is, mert 430 literes raktér. Bővítés után ugyan nem kapunk teljesen sík rakfelületet, vannak akasztófülek, 12 V-os csatlakozó, illetve a kétoldalt két mélyebb rekeszbe is pakolhatunk cuccokat.

A modellfrissítés talán legfontosabb hozadéka, hogy a Suzuki nyugdíjazta a méltán népszerű, 1,6-os benzinmotort és két új egységgel jelentkezett. A 110 lovas, 1,0 literes és a 140 lóerős 1,4-es a mai iskola szerint turbófeltöltésűek, és bármennyire is furcsának tűnik, de utóbbival jó értelemben véve szinte túlmotorizáltnak tűnt az S-Cross. 1500-as fordulattól jól húz a motor, masszív nyomatéka miatt bírja a korai felkapcsolásokat (2000-es fordulat környékén). Dicséretes, hogy pörgetve sem lesz hangos, ami nemcsak a motor, hanem a hangszigetelés számlájára is írható, ugyanis ezen a területen is dolgoztak az autón. A 7,0 literes tesztátlag ugyan mutatja, hogy a kisebb lökettérfogatú, turbós egységek sem képesek csodára, de ha azt vesszük, hogy összkerékhajtású, magasépítésű modellről van szó, máris árnyaltabb a kép. A váltóáttételezés egyébként ideális, és a kapcsolási utak is rövidek, hidegen azonban meglehetősen akadósnak tűnt a váltókar. Aki nem akar kuplungolni, annak az S-Crossban újdonságnak számító, hatfokozatú automatikus váltó jöhet szóba, amely 400 000 Ft-os felárért rendelhető.

A futóműről csak jót lehet mondani, hiszen japánosan feszes, de egy-két sűrő keresztbordás útfelületet leszámítva sosem éreztem azt, hogy gond lenne az úthibaelnyelő képességével. A kormányzás elsőre viszont furcsa lehet, nagy tempónál (100 km/óra felett) mintha bizonytalan lenne az egyenesfutás, ez pedig megszokást igényel.

Az 1,0 literes S-Cross listaára 4 990 000 Ft, ami teljesen elfogadható az autó tudása és felszereltsége fényében (már a bázismodell is alapáron kapja például a tempomatot), ettől függetlenül a házon belüli versenyben nem valószínű, hogy a Vitarára komoly veszélyt jelentene. Mivel a dízel változat ára továbbra is borsos, ha engem kérdeznek, legjobban az 1,4-es turbós modell éri meg, amelynél már alap az automata klíma, az állítható dőlésszögű hátsó háttámla, az ülésfűtés és a kulcs nélküli indítás. Mindezért 5 610 000 Ft-ot kell leszurkolni, feltéve, ha le tudunk mondani a 600 000 Ft-os összkerékhajtásról.

Tetszett
• nyomatékos, halk motor
• tágas, kényelmes utastér
• futóműhangolás

Nem tetszett
• karosszéria illesztései
• túlbuzgó vészféksegéd
• frontrész designja

Összegzés
A külső megosztó, de ha ezen sikerült átlendülni, akkor több, mint korrekt autó az SX4 S-Cross, családi járműnek nagyon is ideális. Az 1,4-es turbómotorral dinamikus és nem fogyaszt sokat, ráadásul azonos felszereltség esetén csak 300 000 Ft-tal drágább a háromhengeresnél.

Suzuki SX4 S-Cross 1.4 Boosterjet 4WD
Összlökettérfogat: 1373 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 103 kW (140 LE) 5500/perc
Max. forgatónyomaték: 220Nm 1500/perc
Hossz./szél./mag.: 4300/1785/1580 mm
Tengelytáv: 2600 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1535/1505 mm
Fordulókör: 10,8 m
Saját tömeg: 1215/515 kg
Csomagtér: 430-1269 l
Üzemanyagtank: 47 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 10,2 s
Max. sebesség: 200 km/h
Város/országút/vegyes: 6,6/5,2/5,6 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,0 l/100 km
CO2-kibocsátás: 127 g/km
A modell alapára: 4 990 000 Ft (1.0 Boosterjet, 110 LE)
A tesztelt változat ára: 6 210 000 Ft

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!