Kétségkívül pozitív az oly fontos első benyomás. Jól mutatnak a pirosra fényezett Strada fekete kiegészítői, nem lett tőlük marcona vagy harcias, de azért mutatja, hogy nemcsak flaszteren érzi jól magát. Örömmel veszem hát birtokba, gusztálgatom. Mindenekelőtt a biciklit kell berakni, amellyel érte jöttem. Hát… nem egyszerű! Amikor ugyanis a Fiat-emblémát megbillentve lenyitom a végfalat, alacsony üreget látok a fekete platótakaró alatt. Két kerék ki, nyereg ki, így már befér, de csak épphogy, ügyeskedve. Ha ketten mennénk kerékpározni, ki kéne gombolni a „bőrkabátot”. A raktér nem zárható, így hiába is raknánk rá keménytetőt, közpréda lenne a cuccunk. Ez némiképp csökkenti afeletti elégedettségemet, hogy guszta, fekete műanyagbélést kapott a plató, s hogy a lehajtott végfala erős, rá lehet ülni, pakolni. Nagyon nem tetszik az sem, hogy a platón, a fülke felőli végén helyezték el a (kerékőrcsavarral védett) pótkereket – annak inkább alul kéne lennie! Szóval nemigen tudom, mit lehetne magunkkal vinni. A divatos sporteszközök (quad, motorkerékpár, jetski) nem férnek el. Szörf, kenu, ladik? Az sem nagyon szállítható, mert rövid a tetősín, billegne rajta a vízi jármű vagy a tetőbox. E körülmények némiképp behatárolják az Adventure lehetséges felhasználási területét.
Egyszerű, megfelelő
Odabenn két, a kategóriától elvárható kényelmű, szunyókáláshoz jól hátradönthető támlájú ülés fogad. Mögöttük elég nagy rakodótér, ide kerülhet a zár alatt tartani kívánt, de a kíváncsiskodó tekinteteknek azért kitett holmi. Rögzítésére gyűrűk vannak a padlón, bár kérdés, hogy minek ezen a korlátozott helyen. A felszerelésre nem lehet panasz, van klíma, CD-rádió, elektromos ablakemelő és kulcsra járó központi zár. Barátságos, semmi különös a belső design, a műanyagok az árkategóriához illők. Szerintem felesleges lenne arra panaszkodni, hogy „kopogósak” – nem kell kopogtatni, akkor nem kopog. Ajtózsebből nagyobb is elfért volna, a kesztyűtartó normális, akárcsak a rikítóan sárga grafikájú, de prímán leolvasható műszerezés. Kicsit fura volt, hogy a fedélzeti számítógép nem liter/100 kilométerben mutatta a fogyasztást, hanem azt közölte, mennyit mehetünk egy literrel.
Takaréklángon
Na és mennyit? 19 kilométert! Ez igen! Átszámítva arra az eredményre jutunk ugyanis, hogy a jellege miatt nem éppen áramvonalas jármű 5,2 liter gázolajat fogyaszt, várost, országutat, autópályát (mindenütt a „normális” sebességgel) beszámítva. Ha ehhez hozzávesszük a teherautós jellegnek köszönhető kedvező vételárat, valamint a szintén nem vészes adó- és biztosítási tételeket, nem nagy kaland az Adventure tartása. Plusz előny az óriási hatótáv: pontosan 1001 kilométernél tankoltam, és ez nem mese az 1001-éjszakából, hanem prózai valóság. Nyugodtan el lehet távolodni a benzinkúttól, tehetünk akár többnapos túrát távoli tájon – legfeljebb fémtető és egy masszív lakat kell a platóra.
Jó a rossz út is
Annál inkább vállalkozhatunk effélére, mert a Strada Adventure nagyon jól bírja a földutat. A tesztkocsi M+S gumiabroncsai kimondottan sár- és latyaktűrők, a rugózás szépen felveszi a huppanókat, nem ül fel a kocsi alja, bemehet vele a horgász az ártérbe, felkaptathat a vándor a
turistaházig, a vadász az erdészlakig. Puska és egyéb az ülés mögé, zsákmány a slaggal lemosható platóra – Nimródoknak alkalmas, ügyes jármű ez. Nem vall szégyent aszfalton sem. Nagyon jól fekszik, korrektül fogja az utat, igen tisztességesen lehet vele nyesni a kanyart, értékelhető visszajelzést ad a kormány, megbízható a fék, szóval élvezetes autózásra ad lehetőséget a kicsike. Nem fogja vissza a sötétség sem, mert közúton éppen elegendő a tompított és a távfény ereje, harci ösvényre térve pedig ráadjuk a ködlámpát és a kiegészítő távfényszórót, aztán hadd szóljon! Végül megbarátkoztam vele. Alkati adottságai miatt nem az én sporteszközeimhez ideális, de akinek elfér benne-rajta az úti motyója, az kellemes és jutányos kalandorkát kap a Strada Adventure formájában, az 1,3-as Multijet dízel pedig takarékos társ az aktív kikapcsolódáshoz.
