Ha kártyában hozzánk kerül az adu ász, megnyugodhatunk: egy kört egészen biztosan magunkénak tudhatunk majd a játék során. A dolog fonákja, hogy ha ezt a lapot egyszer kijátszottuk, védtelenebbek leszünk, s ezt ellenfeleink is tudják. E döntés súlya látszott redőzni a Fiat csoport legfelső vezetőinek arcán, miközben őszinte büszkeséggel beszéltek a kategóriateremtő Grande Puntóról, s őszinte hálával a háromezer Punto-teremtő munkásról. A márkát az oltárnál felültető GM által fizetett kompenzáció nyújtotta rövid távú anyagi biztonság, az újonnan megszerzett hitelek, valamint a stabilizációhoz, az olaszországi gyárak ígéret szerinti üzemben tartásához elengedhetetlen leépítések kereszttüzében szó szerint létkérdés lehet az új modell azonnali és tartós sikere.
A főnök fia
Megváltásról és autókról beszélve a régi vicc jut az ember eszébe, amikor a mennyekben autózgató Sennát megelőzi egy Maserati… Nos, a Grande Punto is csak megjelenésében idézi arisztokratikus vérrokonát, ám ez éppen elég: a modellről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A hatalmas, kúpos fényszórók közé beékelt, aszfaltig nyíló légbeömlő láttán gyorsabban ver a szív, az Italdesign és a Centro Stile Fiat által közösen megalkotott design igazi erénye azonban az, hogy az is tetszetősnek találja, aki kategorikusan elutasítja a sport minden vállfaját. A csicsáktól megtisztított, nagy homogén felületekből origamizott forma ismerős, mégis friss. Olyan, mintha a jelenlegi Puntót rút kiskacsának találta és hattyúvá gyúrta volna egy égi kéz. A belteret ezzel szemben teljesen újjáalkották, mégpedig a germanizálódó kompakt osztály
szellemében, némi olasz zamattal vegyítve. A Fiat-módi szerint könnyen kiismerhető kezelőszerveket hordozó középkonzol önálló életet él: vékony szárnyként egészen az ajtókig kihúzódva díszíti a műszerfalat, s a kiviteltől függő, eltérő színkombinációkkal vidámságot visz az egyébként minden szempontból szürke panelbe. Hasonlóképpen pompáznak az ülésbetétek, amelyek árnyalata mellett a kárpit jellege is variálható, a neoprén jellegű extrémsportostól a klasszikus bőrig. A Grande Punto egyszerre feltörekvő és játékos, attól függően, honnan nézzük – no és attól, hogy csak nézzük, avagy tapintjuk is. A választott anyagok látványosak és masszívak, de érzésre nem sokban különböznek a klasszikus Puntóban megismertektől.
Határsértő
Ez a köztes lét persze veszélyes mutatvány. Aki próbálta, tudja, hogy nem lehet ugyanúgy főzni négy, mint tizennégy főre. Más lesz az ízek egyensúlya, más az állag – nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, de más. Utólag ezért tűnik hatalmaskockázatnak, amit a Fiat a Grande Puntóval vállalt: ami kisautóban csinos, az nagyban komolytalan, ami az egyiknél agilis, az a másiknál törékeny, ami itt ötletes, ott olcsó. Márpedig az új Punto nem véletlenül kapta ragadványnevét. 19 centiméterrel hosszabb és hárommal szélesebb a jelenlegi modellnél, a tengelytáv öt centivel nőtt. A senki földjén kóborol tehát a Fiat: a B-szegmens minden képviselőjénél nagyobb, már közelebb jár az alsó-középkategóriához – ott tíz éve ekkora autók kellették magukat. A modern számítógépes tervezésnek köszönhetően sokat fejlődött azóta a térkialakítás tudománya, így a Grande Punto a várakozásokat felülmúlóan tágas. Négy 180 centiméter feletti felnőtt kényelmesen elfér, s bár az ajtók nyílásszöge nem dönt rekordokat, a beszállás is problémamentes. A négy irányban állítható kormány, a jól szabályozható vezetőülés és a végre normálisan kiosztott pedálsor kiváló vezetési pozíciót teremt – a Grande Punto itt is csaknem elhiteti velünk, hogy kompakt autó, csak az össze-összekoccanó könyökök józanítják ki az utasokat.
Hosszú életűek
Az eddigi két és fél generációnyi Puntóból mintegy hatmillió darab kelt el. Ez dicséretes, csakhogy hosszú távon inkább csak a szerelemtől elvakult rajongók tartottak ki a modell mellett. A gyár reménye szerint az újonccal vége szakad a minőségi kifogásoknak – nem véletlenül bízták a Fiat operatív irányítását tavaly nyáron a korábban egy svájci minőségbiztosítót dirigáló Sergio Marchionnéra. A változás másik sarokköve a könnyített karosszéria ellenére jelentősen megnövelt torziós szilárdság, ami a zörgésmentesítés mellett egyben az utasok aktív és passzív védelméről is gondoskodik. A közzétett eredmények szerint a világ harmadik legbiztonságosabb autójának beígért Grande Punto kiválóan szerepelt az EuroNCAP ütközés-, gyermek- és gyalogosvédelmi tesztjein.
Pont az i-re
Esztétikai és statikai megingathatatlansága mellett a Fiatok hagyományos erénye, a lelkesítő menetdinamika hivatott sikerre emelni a Grande Puntót. Jelentősen átdolgozott első MacPherson futómű és optimalizált geometriájú hátsó torziós híd vezeti a megnövelt nyomtávon elhelyezett kerekeket, a kellő merevségről masszívabb rögzítőkeretek, a zaj- és menetkomfortról nagyobb gumibakok gondoskodnak. A nyúlfarknyi menetpróba alapján korai lenne nyilatkozni a Punto stabilitásáról, de az első benyomások alapján kellemes harmóniát teremtettek a kényelem és a kanyarpontosság között, a feszes csillapítás kellően hosszú rugóúttal párosul. A modellhez kínált hat motor – kettő benzines és négy dízel – közül a leggyengébbek sem tűnnek alulméretezettnek a Grande Puntóhoz.
A néhány komponensében átdolgozott, kopogásérzékelővel és elektronikus gázpedállal felszerelt 65 lóerős 1.2-es, valamint az 1.3 Multijet JTD buzgó szerénységgel teszi a dolgát, az új sebességváltók hosszú úton, de kis erővel és megnyugtató pontossággal kapcsolhatók. A zajszint autópályán sem zavaró, a szigetelés és a jó aerodinamika hatékonyan csillapítja a kis motorokra jellemző magas frekvenciás zúgást. Választott új kategóriájához nyilván méltóbb menettulajdonságokat nyer a Punto a tüzes 1.4-estől, vagy a kis dízel változó geometriájú turbóval 90 lóerőre izmosított változatától, s megint más élményeket tartogat az 1.9 JTD két változata: a kizárólag háromajtós Sport kivitelben kínált csúcsdízelt hajszálnyival pörgősebbnek és agresszívebbnek ígérik komfortra hangolt társánál.
Hosszú virrasztás
