Az új Opel Vivaro minden porcikáján érezni, hogy az előddel szerzett tapasztalatokat továbbfejlesztve, kívül-belül felkészítették a haszonjárműves lét kihívásaira. Sajnos azonban a köztes állapotról megfeledkeztek a karosszéria és a belső tér gondozásával megbízott mérnökcsoportok. Kapaszkodó híján nagyon nehezen lehet csak bejutni az utastérbe, az utasoldalról még könnyebb az ember dolga, hiszen ott nincs útban a kormány. A vezető ugyanakkor a reggeli beszállással a munkakezdés előtti gimnasztikát is letudja: bal láb lendít, jobb kar emel, bal kéz kormányt szorít, jobb a tetőpolcba kapaszkodik, közben némi derékmunka, és máris belehuppan az ember a vezetőülésbe. Egyébiránt még terhelés nélkül is jól rugózik az autó, elviselhető a zajszint, a műfajhoz mérten pedig a minőségérzet is rendben van.
Hosszú javítási ciklus, masszív fogyasztás
Az üzemeltető szempontjából fontos lesz, hogy 40 000 km-es szervizintervallumot vállalnak az új 1,6 literes dízelmotorral, amelyet mi rögtön a legerősebb változatában, két turbófeltöltővel és 140 lóerős teljesítménnyel próbáltunk. Igazából annak éri meg erre beruházni, aki sokat autópályázik, 130 km/óráig egészen fürgén viszi a nagy homlokfelületű Vivarót. Sajnos azonban a fogyasztása nem épp alacsony, 9,4 l/100 km-es átlaggal zárta a tesztet, 50% autópályás, 25:25% városi és országúti használatban.
A rakomány egy átlagosnak mondható, 5,2 köbméteres raktérben pihen, a megszokott rögzítőgyűrűk mellett a személyautós kivitel belső burkolatait is megtaláljuk itt. A nagy újdonság ezzel kapcsolatban a felár ellenében kérhető átrakodó nyílás, amelynek segítségével egy kis keresztmetszetű résen egészen az utasülés pereméig, vagy a tűzfalig nyújtózkodhat a rakomány – utóbbi esetben lábtér híján csak a sofőrnek van helye a fülkében.
A beszállásnál nehezebb dolga már csak akkor van az embernek, amikor a kilométeres extralistából ki akarja választani, hogy milyen felszerelésekre van szüksége. Korai az öröm a széria menetstabilizáló láttán, hiszen rögtön alatta ott van, hogy az utasoldali légzsák felára nettó 60 ezer Ft. De ne lankadjon a figyelmünk egy pillanatra sem, nehogy elkerüljük a szórakoztató felszerelések közé sorolt digitális tachográfot (vonóhorog esetén már szükség van rá), vagy elveszhetünk a rengeteg-féle ablakkialakításnál is… A nettó 5,5 millió Ft-os ár nem rossz, a vetélytársak (beleértve a Vivaróval lényegében azonos Renault Traficot is) hasonló teljesítményért nettó 0,5-1,4 millió forinttal kérnek többet.
TETSZETT
– nyomatékos motor
– kényelmes munkahely
– kedvező vételár
NEM TETSZETT
– magas fogyasztás
– hiányos biztonsági felszerelés
– nehézkes beszállás
ÖSSZEGZÉS
Egy haszonjárműnél mindennél fontosabb a gazdaságosság, ezen a téren a Vivaro papíron jól áll; a magas tesztfogyasztást egy előszériás autóval mértük. A beszállás koreográfiájától eltekintve az utasokkal is jól bánik az autó.
Opel Vivaro 1.6 BiTurbo CDTI 140
Összlökettérfogat: 1598 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 biturbó dízel
Max. teljesítmény: 103 kW (140 LE) 3500/perc
Max. forgatónyomaték: 340 Nm 1750/perc
Hossz./szél./mag.: 4998/1956/1971 mm
Tengelytáv: 3098 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1615/1628 mm
Fordulókör: 12,4 m
Tömeg/teherbírás: 1683/1237 kg
Raktér: 5,2 m3
Üzemanyagtank: 90 l
Max. sebesség: 180 km/h
Város/országút/vegyes: 7,6/5,8/6,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 9,4 l/100 km
CO2-kibocsátás: 170 g/km
A modell alapára: 5 165 354 Ft (nettó, 90 LE L1H1 2700)
A tesztelt verzió ára: 5 496 063 Ft (nettó)
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!