Az utak királyának érezhettem magam egy hétig, előzékenyen lehúzódó közlekedők, elsőbbségükről lemondó honfitársak, utánam forduló fejek jelezték, merre haladok – persze a kiemelt figyelem nem nekem szólt, hanem az autónak, név szerint a DS márka 7-es számmal és Crossback utónévvel jelzett szabadidő-autójának. Meg kell hagyni, nem spóroltak a karakterrel, élesen világító LED-es fényszórók és harcsabajszok, hatalmas méretű krómrács vonzzák a tekinteteket, és mindezt csak kiemelte a tesztautó sötét színe. Ezzel kapcsolatban felhívtam a forgalmazót is, hogy megkérdezzem, a feketének látszó, de napfényben lilásan csillogó szín végül is miféle? Kék – jött a válasz. Ezek után csodálkoznak, hogy még én kérek elnézést? Az igazsághoz tartozik, hogy vannak olyan napszakok, amikor tényleg indigókéknek látszik az autó, de az esetek többségében a fekete a meghatározó.
Lehet, hogy márkanévként még idegen nekünk a DS, de az ajtót feltárva megnyugodhatunk: igazi francia luxusautóval van dolgunk. Kezdjük azzal, hogy miután belehuppan az ember a kényelmes ülésbe, először is megakad egy pillanatra. Hová rejtették azt a fránya motorindító kapcsolót? A kormányoszlopon hűlt helye, az ülések közötti konzolon még annyi se. Aztán ahogy elkezd vándorolni a tekintet, előbb-utóbb a középső szellőzőnyílásoknál köt ki, ahol nappal alig látható módon vörösen pulzál egy kapcsoló, amelyet aztán jó hosszan nyomva kel életre a dízelmotor. A kezelést nagyban megkönnyíti a Citroën DS5-össel kapcsolatos tapasztalat, hiszen az előválasztó kar két oldalán elhelyezett kapcsolósor a korábbi egyterűt idézi. Amerre csak a szem lát, mindenfelé a jellegzetes, tört felületeket és a DS Opera hangulat (+1 050 000 Ft) esetén barna Nappa-bőrt látni, a nagyméretű és éles képet adó monitorokkal együtt tényleg prémium a hangulat. Azon pedig némi programozással lehetne javítani, hogy az érintőképernyő két oldalán elhelyezett, a szellőzésre vonatkozó ábrák ugyanúgy a központi menüt hozzák elő, mint az alsó érintőgombsor megfelelő tagja. Pedig a bal alsó sarok böködésével egyszerűen lehetne állítani az ülésfűtés intenzitását, ahogy a befújt levegő hőmérséklete felett-alatt is bőven van hely egy-egy virtuális gombnak.
Az első sorban a PSA-konszern autóiból ismerős, kényelmes masszázsfoteleken lehet helyet foglalni, a második sorban lévő, 60:40 arányban osztott pad különlegessége pedig, hogy az ajtón elhelyezett kapcsolóval elektromosan lehetett állítani a támla dőlésszögét. Ez sokkal könnyebben megy, mint a mechanikus megoldásoknál, ráadásul menet közben, hátrafordulás nélkül is végezhető. A képet csak az üvegtető homályosítja azzal, hogy a mélyen futó belső árnyékoló miatt a fejtér mérete korlátozott, a helykínálat egyébként a kompakt SUV-kategóriában átlagos. A hátsó ajtó nyitása után csalódás érheti az embert, hiszen 555 literes csomagteret ígér a gyár, és ránézésre nincs ennyi – a térfogat egy része a padló alatt rejtőzik, illetve a hátsó támla legmeredekebb állásánál érhető el. Érdekes módon nem közölnek támladöntés utáni értéket.
A 2,0 literes dízel 177 lóerővel és 400 Nm-rel dolgoztatja az első kerekeket, összkerékhajtás még felár ellenében sem választható. Ami elérhető, az a gyorsan és finoman dolgozó, nyolcfokozatú automatikus váltó. A motorleállító funkció javult azáltal, hogy nemcsak a megállás pillanatában, hanem már gurulás közben lelövi a dízelt. Az újraindítás finoman történik, hangja csak hidegen van az AdBlue-befecskendezős négyhengeresnek, illetve a nagyon csendes utastérben városi tempónál szűrődik be alig hallhatóan a morgása. Nem partner a sportos közlekedéshez a hajtáslánc, a kormányzás kevés visszajelzést ad, normál tempónál azonban nagyon flottul működik a szerkezet. Nem azt a tipikusan lágy, francia rugózást kapjuk, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, cserében a magas építés mellett is normál mértékű a karosszéria dőlése. Szűk helyen manőverezésnél jól jön a kis fordulókör, a karosszéria átláthatóságát a kamerák adják, itt csak a szokatlanul pixeles, kis felbontású képű tolatókamerát lehet említeni makulaként.
A DS márka tisztában van autójának tudásával, ennek megfelelően is árazta be, ami azt jelenti, hogy az ellenfeleknél esetenként alacsonyabb listaárral találkozhatunk, de az extrákat és a szolgáltatásokat is figyelembe véve már könnyen a francia versenyző javára billen a mérleg nyelve. Az autó elterjedésének legnagyobb korlátja az lehet, hogy csak egy helyen lehet megvásárolni és szervizeltetni azt, mégpedig Budapesten, a DS Store-ban.
Tetszett
• hangulat, megjelenés
• kényelem
• szokatlan részletek
Nem tetszett
• alacsony fejtér hátul
• kicsi csomagtér
Összegzés
Így kell kinéznie egy valamirevaló francia autónak: magabiztos fellépés, szokatlan részletek, kényelmes haladás. Persze lehetne még csiszolni egy keveset az összképen, de így is feltűnő jelenség a kompakt prémium SUV-mezőnyben a DS 7-es.
DS 7 Crossback BlueHDi 180
Összlökettérfogat: 1997 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbódízel
Max. teljesítmény: 130 kW (177 LE) 3750/perc
Max. nyomaték: 400 Nm 2000/perc
Hossz./szél./mag.: 4570/1895/1625 mm
Tengelytáv: 2738 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1621/1598 mm
Fordulókör: 10,9 m
Tömeg/teherbírás: 1535/610 kg
Csomagtér: 555 l
Üzemanyagtank: 55 l
0-100 km/h: 9,4 s
Max. sebesség: 215 km/h
Átlagfogyasztás (város/országút/vegyes): 5,6/4,4/4,9 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 128 g/km
A modell alapára: 8 990 000 Ft (PureTech 130)
A tesztelt verzió ára: 12 540 000 Ft
