A vadonatúj Jumper láttán kétség sem fér ahhoz, hogy a Citroën (és a Fiat, no meg a konszerntestvér Peugeot) is belátta, hogy a jármű kiválasztásakor és az üzemeltető cég arculatának megítélésekor egyformán sokat nyom a latban a design. Mindazonáltal a konstrukció mai mércével mérve legalább annyira modern és felhasználóbarát, mint közvetlen elődje 1994-ben, azaz bemutatásának évében.

Arcos társ

A Citroën újdonsült haszongépjárművének külsejét lehet szépnek, vagy éppen csúnyának is mondani, de hogy jellegtelen, arctalan lenne, azt semmiképpen nem lehet ráfogni. A karakteres orrkiképzés kiválóan leplezi, hogy a vezetőfülke egyébiránt kívülről teljesen hagyományos. Holott fel lehetett volna még dobni egyéb trükkel is, lásd a Nissan Primastar–Opel Vivaro–Renault Trafic trió formabontó, úgynevezett jumbo tetejét. A fülkében ellenben egyáltalán nincs hiányérzete az embernek. Az egy hatalmas, egyterű személyautó belvilágát idézi. Érződik rajta, hogy a belsőépítészek nem csak úgy összecsapták, hanem sokat ötleteltek, elemezték a felhasználók visszajelzéseit, és a legapróbb részleteket is kizárólag a mai trendnek megfelelően véglegesítették. Az eredmény: esztétikus, funkcionális és ergonomikus vezetői környezet, amely kicsinyítve bármelyik nagysorozatú személyautóban megállná a helyét.

Csodadoboz

Csodák persze nincsenek! A Jumper nem kettő az egyben autó, nem lehet összehasonlítani a személyautókkal, igaz, nem is nagyon illendő. Az úthibákon terheletlenül ráz, a zárt kivitel pedig a magas, nagy felületű oldalpanel miatt igen szélérzékeny – igaz, így vannak ezzel a hasonló felépítésű riválisok is. Közepesen terhelten, tehát életszerű körülmények között minden bizonnyal kezes bárányként terelhető, ringó hintóként viselkedne a Jumper, de a menetpróbán csak üres járművek közül lehetett válogatni. Ráadásul csak egyféle – természetesen Euro 4 környezetvédelmi besorolású – 2,2 literes, 120 lóerős HDi dízelmotorral felszerelt Jumperek sorakoztak a Citroën párizsi fő gyártóüzemének udvarán. Végül is nem baj, a HDi 120 jelzésű egység a vele azonos lökettérfogatú 100 lóerős, illetve a 3,0 literes 157 lóerős között helyezkedik el, így legalább átlagot vonhattunk a Jumper család motorpalettájának főbb tulajdonságaiból.

Középutas

A HDi betűhármas immáron hat éve egyet jelent a csendességgel, takarékossággal, erővel és példamutató karakterisztikával. Mindezen pozitívumokkal a Jumper orrában dolgozó, teherfuvarozásra optimalizált négyhengeres aggregát is büszkélkedhet. A hozzá kapcsolt hatfokozatú kézi váltó fokozatkiosztása is egyértelműen haszonjárműves. Jóllehet, egyesben nem pörög a leszabályozásig az első gázadásra, ám az már sokat elárul a jármű jellegéről, hogy a mérőműszer tanúsága szerint 90-nél, hatodikban 2000-et, 100-nál pedig 2100-at forog a főtengely. S közben kellemes csend honol az utastérben, a feláras, testsúly szerint beállítható keménységű teleszkópos vezetőülés jelentős mértékben elnyeli a kemény laprugók által közvetített útegyenetlenségeket, a változó rásegítésű elektromos kormánymű pedig autópálya-tempónál is biztonságérzetet ad a sofőrnek. Parkoláskor, szállítási beálláskor könnyű forgatni a volánt, erőszükséglete rendkívül csekély, a Jumper fordulási sugara úgyszintén.

Például

A rövidke próbaút és a gyáriak által belénk diktált információk alapján kijelenthető, a Citroën Jumper (és a Fiat Ducato, továbbá a Peugeot Boxer) legújabb generációja ismét felnőtt a feladathoz. A rövid, illetve közepes távokon mozgó, közepes méretű és tömegű árut szállítók közül nehéz lenne olyat találni, akinek elviekben ne felelne meg a zártvagy platós felépítésű Jumper. Amennyiben mégis akad ilyen, a szimpla- vagy duplafülkés, 3, 3,5 vagy 4 méteres tengelytávú, 5, 5,4, 6 és 6,3 méter hosszú alvázakra lényegében bármilyen speciális felépítmény ráilleszthető. Például lakófülke, daru, billenőplató, tartály, doboz stb…