A Xsara örökébe lépő és a tavaly őszi Párizsi Autószalon alkalmával bemutatott Citroen C4 igazából nem egy, hanem két autótípus, annyira markánsan eltér a pengés vonalú kupé a gömbölyded hátú ötajtóstól. Szerkezetileg és méreteikben minimálisak a különbségek, áruk – egy-egy kivitelen belül – forintra megegyezik, eltérő karakterük miatt azonban kétpetéjű ikreknek kell tekintenünk őket. Mi a kupéval kezdjük a tüzetesebb ismerkedést, a limuzin nemsokára következik. Feltűnés garantálva! Mindenki megnézte kocsinkat, sokan oda is jöttek érdeklődni. Nem csoda, csinos darab. Ívelő elejét – a pillekönnyű gépháztetővel – már az EU új gyalogosvédelmi követelményei szerint tervezték, hátuljának markáns kilépő éléhez viszont telivér sportkocsik szolgáltak előképül. Légellenállási alaktényezője (0,28) rekordnak számít, ami megmagyarázza egyrészt a szélzaj szinte teljes hiányát, másrészt azt, hogy a C4 mindössze 110 lóerővel pedzi a mágikus 200 km/órát. A sajátos tetővonalnak persze vannak egyéb gyakorlati következményei is. A hátsó ülés helykínálata például teljesen azonos az ötajtóséval, de csak a kocsi alaprajzán. Profilból már szembeötlik, hogy alacsonyabb a fejtér, így a második sor nem ajánlható égimeszelőknek. Persze, akinek ez
szempont, az úgyis az ötajtóst választja. Ezt tehát nem mondanám hátránynak, azt viszont igen, hogy a hátsó szélvédő osztásvonala kettévágja a belső tükörben látott képet, s hogy ablaktörlő csak az alsó részen van, ott is nagyon kicsi – a tisztán tartott felület a hátrapillantás szempontjából szinte értéktelen. Dicséretes ezzel szemben, hogy kupéhoz képest eléggé tágas, jó formájú a poggyásztartó. Átrendezéssel ki is bővíthetjük, ilyenkor sík, vízszintes padlót kapunk, de az első ülést nem tudjuk teljesen hátratolni.
Ötletparádé
A Citroentől a Cápa 1957-es megjelenése óta ötletességet várok, s annyi csalódás után a C4 belopta magát a szívembe. Először is a nem elforduló középrészű volánnal. Nagyon jó! Minden kapcsoló állandóan ugyanott található, ami még impozánsabb lehet egy fullextrás modellben, de a csupán sebességrögzítővel és rádiógombokkal ellátott tesztautónkban sem maradt hatás nélkül. Csak a kürtgomb után tapogattam hiába, az nem esik jól kézre, változtatni kellene rajta! Remek, hogy a grafikus fordulatszámmérő a fel-le és ki-be állítható volánnal együtt mozdul el, s a határ megközelítésekor borostyánból vörösre vált a háttérszíne. Az is tetszett, hogy a központi kijelzőt sem takarja soha a kormány karimája, sőt valamennyi utas jól látja az adatokat. Ebben az autóban közügy a sebesség, titkolózásnak nincs helye! A kijelző mindenféle világítási körülmények között nagyszerűen leolvasható, egyes számjegyei aprók ugyan, de a sebességmérőé óriási. A cserélhető patronos illatosító kedves ötlet, majd az élet mutatja meg, hogy a fiolák kifogyása után hányan mennek pótlásért a szervizbe…
Rendes munka
Már most, a sorozatgyártás elején nagyon rendes a C4 kidolgozási minősége. Nem zörög semmi, pontosak az illesztések, precízen működik minden. Ez jó fényt vet a mulhouse-i gyárra. Jók az anyagok, kellemes tapintású, amit meg kell fogni, a műszerfal nagy felületei puhák, gusztusos textúrájúak, az üléshuzat rendesen néz ki, könnyen tisztítható, s látványával azt ígéri, hogy nem egyhamar “ülődik ki”. Észrevehető az előrelépés a Xsarához képest! Rendben vannak a gyakorlatias apróságok is, amelyeken nem kevesebb múlik, mint hogy megszeretünk vagy megutálunk egy kocsit. Mély és nagy a kesztyűtartó, vannak egyéb rakodóhelyek is, noha a két első ülés között eltékozoltak némi helyet a tervezők. A tompított fény nagyon jó, a távfény lehetne hosszabb is, de azért megfelelő. Kiváló az óriási gumilapátos, pillangókaros ablaktörlő, alig marad holttere. Mivel szépen szól a CD-rádió és rendben van a manuális klímaberendezés teljesítménye, szabályozhatósága, valamint hangja, kimondottan kellemes utazást kínál a tágas kupé.
Szépen lépked
A tesztmodell 1,6-os benzinmotorja ugyan csak alulról a második a C4 ranglistáján, de megelégedésre szolgált. Tűri az alacsony fordulatszámot, könnyedén pörög fel, nem lármázik, viszont derekasan húz. Fogyasztása szinte hajszálra tíz liternek bizonyult, amit – a kupé jellegéhez már nem illő – visszafogott stílussal 9,4-ig szoríthatunk le. De ezen a pár decin nem múlik semmi, élvezzük inkább, hogy szépen fut az autó, precíz és jó visszajelzést adó kormányával élvezetté teszi a kanyargást, nagyon erős, jól adagolható fékjével és stabil kanyarodásával pedig megadja a szükséges biztonságérzetet is. Persze, nem sportkocsi ezzel a géppel a C4, de könnyedén tarthatunk vele nagyon tisztességes átlagsebességet, különösen ha vannak hosszabb egyenesek, ahol kijátszhatja aerodinamikai aduját. Milyen jó, hogy a Citroen végre megint kimerészkedett a fal tövéből a terem közepére, s mert vállalni egy újabb ötletdús kocsit! Csak így tovább – bon courage!
