Ütős formája majdnem egymillió vásárlót eredményezett. Ha azt nézzük, hogy a PT Cruiser nem gyors és nem is a legkényelmesebb közlekedési eszköz, joggal merül fel a kérdés, vajon miért? Egyszerű a válasz, ha a szokatlan fazon megérint valakit, nehéz szabadulni a csábításból. A PT Cruiser is bizonyítja, amit a legtöbben elhallgatunk, vagy úgy teszünk, mintha nem számítana, mert a műszaki paraméterek alapján választunk autót. Pedig a legtöbb választás mögött a design, a formaterv a mozgató rugó. Nem a lóerők száma, a szofisztikált felfüggesztés, az elektronikai hókuszpókuszok vagy a gyorsulási adatok számítanak, az első számú kérdés, hogy tetszik-e a megvásárlandó modell. Az autóvásárlás valójában ugyanolyan, mint a ruhaválasztás, csak itt jóval több pénzről van szó, így szeretjük egzakt érvekkel alátámasztani a választást. A PT Cruiser vásárlói lényegében elismerik, hogy tesznek a számokra, ők beleszerettek egy tárgyba, s a szerelmünknek megbocsátjuk apróbb gyengeségeit.
A meglepetés ereje
A PT Cruiser az ezredforduló környékén tökéletes húzás volt a Chryslertől. A céget már éppen kezdték elfelejteni, évek óta nem volt egy érdekes autójuk, erre hirtelen előhúzták a cilinderből ezt a semmihez sem hasonlítható, kisteherautó-hotrod keveréket, és rögtön az újságok címlapjára kerültek. A Cruiser által kavart szél tökéletes felvezetés volt a pár évvel később bemutatott 300C-hez. Nagy, mindennél nagyobb a kategóriájában, különösen a szélessége és magassága mellbevágó. Méretes külseje alapján az embert csalódás éri, amikor a magas ülésekre kászálódik. Nem mondanám, hogy levegőtlen, de sokkal szűkösebb, mint amire számítanánk. Az oldalán végigfutó kerékjárat-küszöb-kerékjárat vonal valójában tervezői bravúr, látványelem, szélesnek tűnik tőle az autó, de az utastér igazából keskeny, különösen az ajtó felé eső oldal. Bőséges a fejtér és kényelmesek, bár magasak az ülések, a lábak is jól elférnek, de a karokat jobb kordában tartani. A vezetői helyzet furgonos, viszont a belső tér átrendezhetősége zseniális. Összesen 32 különféle kombináció alakítható ki, az első és hátsó ülések, valamint a kalaptartó ide-oda hajtásával, döntésével, áthelyezésével. Nagyon aranyos az egyszerű gömbbel megragadható váltókar, a pedálok elegendő helyet hagynak a lábak pihentetéséhez „tempomatozás” közben.
Stabil menet
Pontosan jár a váltó, a kuplung kicsit kemény, de egy ilyen masszív dögtől ez el is várható. Ami hatalmas meglepetést okoz, az az autó formájához és megoldásaihoz képest zseniális vezethetőség. A nagy nyomtáv és a széles gumik miatt elképesztően stabil, de még jobb, hogy az égimeszelőtől már-már elvárt billegés, bólogatás szinte teljesen elmarad.
Segít ebben a hátsó Watts-féle felfüggesztés, mely egyszerű konstrukció, de ehhez az autóhoz tökéletesen passzolva függőlegesen tartja a kasztnit. A fékerő jól adagolható, csak sok kanyargás után kezdi éreztetni hatását az 1,5 tonna feletti tömeg. A Mercedestől átvett 2,2 literes dízelmotor 300 newtonmétere még harmadik fokozatban is testes húzóerőt ad, de mivel irdatlan az autó homlokfelülete (légellenállás: cw 0,39), úgy 140-150 km/óra felett elgyengül. Viszont a név is jelzi, a PT nem rohangászásra való. Krúzolni kell vele, lehúzott ablakok mellett élvezni a hat hangszórós hifi áldásait, szép lassan, hogy mindenki lássa, értünk a megjelenéshez. A PT Cruiser utóéletével nem lesz könnyű dolga a Chryslernek, sikeres második generációt készíteni nagyon nehéz lenne belőle, valószínűleg inkább majd a szép, csendes elmúlást választják. Egyelőre még kapható, a Limited kiadású dízel 6 650 000 forintba kerül, s még az is lehet, hogy 50-60 év múlva unokáink szép haszonnal tudnak majd túladni rajtuk.
