Egy héttagú családot A-ból B-be eljuttatni nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha a jelenkori technika minden vívmánya rendelkezésünkre áll. Két középkorú szülő, három csintalan gyerek, nagypapi és nagymami összezárva – már érdekes szituáció, de ha azt vesszük, hogy mindannyian más elvárásokat támasztanak az utazással és a járművel szemben, nemes egyszerűséggel autótervezői rémálom. A nemzetközi menetpróba tapasztalatai alapján mégis kijelenthető, hogy a Voyager mindenkinek kedvében járhat!
Behemót
Ha apuci a nagy utazó (Grand Voyager) mellett dönt, vélhetően rajong az amerikai autókért és az őket övező kultuszért. Pontosan számára készült a téglatestként aposztrofálható, mégsem teljesen szögletes, 5,1 méter hosszú, közel két méter széles egyterű, ami elsősorban robusztus megjelenésével és – az európai illetve japán vetélytársakhoz viszonyítva – egyedi formavilágával hódít. Ilyen autóm csak nekem lesz! – reménykedik a családfő a kereskedés kasszájánál, ez azonban aligha valószínű, hiszen a Chrysler kisbusza azon kevés jenki gépek közé tartozik, amelyeknek már a 90-es években sikerült betörnie az öreg kontinens piacaira.
Pozitív tulajdonságainak tárháza az elmúlt évek és generációváltások során sokat bővült, de a 3078 milliméteres tengelytávú Chrysler még mindig nem sportautó. 2,1 tonnás tömege miatt távol áll a kanyarvadász konkurensektől, s menettulajdonságai sem fogják lenyűgözni a sportos karakterű vásárlókat. Legalább a fogyasztása konszolidálódott valamelyest – a hazánkba kizárólag 2,8 literes, 163 lóerős, soros, négyhengeres, turbódízel (CRD) motorral érkező újonc autópályán beéri 7,3 literrel 100 kilométerenként, ám ez az érték városban már megközelítheti a 13 litert.
A Pireneusok lábánál kijelölt tesztúton szinte az összes forgalmi szituációban próbára tehettük a Voyagert. Futóműve már-már ésszerűtlenül lágy, így a kocsi „alatt zajló” dolgokról sejtelme sem lehet a családnak, még akkor sem, ha macskakőre vagy földútra kormányoz a fater. A tempós haladásról inkább a vidámparki élményeket idéző oldaldőlés és apu verejtékező homloka tájékoztat. Gyors kanyarokban olyan érzése van a sofőrnek, mintha a kétezer kilós kasztni le akarna mászni a felfüggesztésről, ám a helyzet korántsem ennyire vészes. “Bedől, de aztán ott marad!” – fogalmazott a fejlesztőmérnök. Amennyiben mégis túlvállalnánk az ívek valamelyikét, jól kontrollálható alulkormányzottsággal kell megküzdenünk, pontosabban csak kellene, mert a kitűnően adagolható, blokkolásgátlós, erőelosztós fékrendszer és az elektronikus menetstabilizáló segítségével szinte gyerekjáték kordában tartani a hatalmas tömeget.
A nagy hengerűrtartalmú motor 360 Nm-es forgatónyomatéka ellenére viszonylag lomhán mozgatja az autót, ráadásul úgy keltette ezt a benyomást, hogy a népes família és temérdek poggyászuk helyett csupán ketten ültünk a Voyagerben. Alacsony fordulaton szinte semmi nem történik, türelmesen ki kell várnunk, míg el nem érjük a percenkénti 1600-as főtengelyfordulatot. Innen már egészen tisztességes gyorsulást produkál a dupla vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes blokk, de azért ne várjunk csodát. Sokkal fontosabb, hogy a hatfokozatú, hidrodinamikus, automata sebességváltó jól eltalált áttételezésének köszönhetően 180 km/óránál mindössze 3000-et mutat a fordulatszámmérő, tehát csend van. Apropó, váltó! A korábbi négyfokozatú verzió helyébe lépett új egység igazi remekmű. Gondolkodás és rángatás nélkül kapcsolgat, az esetek túlnyomó többségében pont akkor, amikor elvárnánk, s akár kézzel is gangolhatunk.
Apraja-nagyja
A 10,5 millió forintos terhet magára vállaló apuka nemcsak kényelmes vezetőülést, áttekinthető műszerfalat és precíz kezelőszerveket kap pénzéért cserébe, hanem egy nagy adag vállveregetést is. Amikor először jelenik meg a ház előtt az új géppel, szinte biztos, hogy még a szkeptikus anyós is elmosolyodik. Záporozó dicséret jár majd a forgatható, süppedős fotelekért, a számtalan ötletes tárolórekeszért, a sínen csúsztatható kardánboxért, a padlóból elővarázsolható asztalkáért, az elektromos mozgatású, távirányítóval vezérelhető oldalajtókért, no meg az elöl-hátul bőséges fej-, váll- és lábtérért. A gyerekek őrjöngnek majd a dupla DVD láttán, anyuci tíz hangszórón élvezheti a Képzelt riportot, a nagyszülők pedig elégedetten simogathatják majd a régi, szocreál elemes bútorhoz hasonló fabetéteket és a Dagály-fürdő zuhanyzóját megszégyenítő krómrengeteget. Jól döntöttél, fiam – érkezik a hőn áhított elismerés, mindenki gyorsan a helyén ül, hogy végre kezdetét vegye a gondtalan utazás!
