Négy méter nyolcvan centis, négyajtós karosszéria, turbinaszerűen felpörgő soros hathengeres motor – mi ez? 5-ös BMW – vágja rá a választ az autók világában jártas ember. Most egy kicsit zavarba hozzuk: nem tizenkettő, hanem ötmillió az új ára… Csend. Olyan nincs! Pedig van. Azaz nyártól lesz. Úgy hívják, hogy Chevrolet Epica.

Hová soroljalak?

Amikor a sajtóbemutatón ismerkedtem a kocsival, nem igazán éreztem, melyik típusok vetélytársa is akar lenni. Megkérdeztem hát a magyar és a nemzetközi korifeusokat, de tőlük is csak húzódozó válaszokat kaptam. Hát, a Hyundai Sonata… No és az Opel Vectra? Az nem! Egészen más a vevőkör, egy opeles sohasem hűtlenkedne Chevrolet kedvéért. Egy BMW-s pedig éppúgy sértőnek találná a gondolatot, mint egy audis vagy mercedeses. Ha egy kicsit belegondolunk szempontjaikba, a kétségkívül meglevő jelentős értékkülönbség mellett találunk még valamit: a marketing világában, belénk sulykolt, ránk kényszerített értékrendben élünk, nehezen szakítjuk ki magunkat a presztízs vonzerejéből. Pedig az árdifferencia jelentős részéért csupán egy négykarikás, propelleres vagy csillagos emblémát, meg patinás históriát adnak. Milliókat takaríthat meg, akinek pusztán egy felső-középkategória méretű, kényelmes, sőt hathengeres, tehát azért nem éppen igénytelen kocsi kell. Sőt, még nevet is kap hozzá, hiszen a Chevrolet egykor fogalom volt mifelénk – pompás, ikerfényszórós, fecskefarkas fekete Malibuval a kiváltságosok jártak…

Változó piac

Az Epica persze nem a Malibu közvetlen utóda, hanem a Leganzáé, illetve az Evandáé. Az efféle szedánok piaca világszerte zsugorodóban van, kontinensünkön például Leganzából még 53 ezer, Evandából már csak 11 ezer darab talált gazdára, másrészt viszont Kelet-Európában növekedés várható. A fő felvevő ország Ukrajna és Oroszország, ahol nem elsősorban az elit márkák autói kelendőek, hanem megfizethető, de azért tágas és igényes autóra vágynak az emberek. Kimondottan nekik készült a keresztes márka új csúcsmodellje, amelyből már idén hatezres értékesítést várnak, jövőre pedig tízezer körülit. Terveik valóra válását az európai ízlésnek megfelelő formatervtől, a kifinomult motortól és a kedvező ár-érték aránytól várják.

Hathengeres, soros

Az Epica csakugyan mutatós kocsi, de ennél a kérdésnél ne időzzünk el sokáig, beszéljenek a képek. Foglalkozzunk inkább az autó különlegességével, a motorral. Tudvalevő, hogy – leszámítva az egzotikus, 60 fokos hengerszögű, 12 hengeres V-elrendezést – egyedül a hathengeres soros motornak tökéletes a kiegyensúlyozása, ez jár a legsimábban. A hathengeres V-elrendezés csakis azért hódított teret, mert rövidebb építésű, keresztben is elfér az első kerekek között. A Chevrolet azonban soros gépet is el tudott helyezni itt, ami egyrészt a viszonylag kis lökettérfogatnak, másrészt az ügyes konstrukciónak köszönhető. A hatás frenetikus: valóban olajozottan pörög fel a motor, alul egészen halk, felül jóféle vijjogást hallat. Ezzel jár természetesen, hogy inkább a fordulatszámból él, mintsem a nyomatékból, s mivel hosszúra is áttételezték, nem az Epica az a kocsi, amellyel ötödikben ötvennel furikázhatunk. Ilyenkor ugyanis ezer alá esne a fordulatszám… Autópályán viszont csak úgy suhan az autó.

Automata és manuális

A nagy, 2,5 literes motor velejárója az ötfokozatú, kézzel is kapcsolható automata sebességváltó. Nagyon kényelmes és kulturált hajtóművet képeznek együtt, de ahogy várható volt, kicsit gyengécske a dinamika, előzéskor jól oda kell lépni, míg autópályán ímmel-ámmal növeli sebességét az autó. A kisebb, kétliteres változathoz ötfokozatú sebességváltó jár, amellyel – korántsem meglepő módon – sokkal élénkebb az Epica. Mellette szól a bő 1,5 millió forintos árelőny is. Még nagyobb tromf lesz valószínűleg az ősszel várható dízelmotoros kivitel, amelyről nem nehéz megjósolni, hogy felkelti a taxisok és a józanul kalkuláló autósok érdeklődését. Kényelmes, a csomagtartóval összenyitható utasteret, jó felszerelést és tisztességes kidolgozást várhatnak a pénzükért, egy akkora autóban, amely másutt csak sokkal drágábban lenne megvásárolható. Kimondottan jól járhat tehát, aki képes kiszabadulni az egyszerre lépés ritmusából, levetkőzni egy kis sznobizmust, no és megvenni a Chevrolet Epicát, amely nem több, „csak” egy jó autó.