Lóerőkészletét tekintve a 306 paripát hajszoló 335i a topmodell, 13 790 000 forintos árával azonban nem ez a legdrágább, mivel a 286 lóerős, ikerturbós dízelért (335d) 113 ezer forinttal többet kérnek. Az általunk tesztelt 335i szemszögéből azonban már egy jobban felszerelt kisautónyi az árdifferencia, amennyiben a 218 lovas 325i alapmodellhez mérjük a vételárat, a kérdés csupán az, hogy ezen a nívón egyáltalán meghatározó-e a 2,75 milliós ártöbblet, illetve a 88 lóerős deficit? Majd a vásárlói igények eldöntik, mindenesetre a választékba később beépülő négyhengeres alapmotorokkal (20i és 20d) már tisztábban kirajzolódhat a kép, ahogy az alapár is minden bizonnyal bekúszik tízmillió alá…

Felpörgetve

Tesztalanyunk kétségkívül legütősebb pontja a biturbós benzinmotor, precíziós befecskendezéssel. A soros hathengeres erőforrás kis tehetetlenségű feltöltői 3-3 henger lélegeztetését teszik hatékonyabbá, minek köszönhetően a teljesítménykifejtés karaktere jóval másabb, mint az azonos lökettérfogatú, 272 lóerős szívómotornál. A párhuzamosan működő turbók rásegítése már közvetlenül az alapjárati fordulatszám felett érzékelhető, amit számok is bizonyítanak, hiszen a 400 newtonméteres csúcsnyomaték már 1300-as fordulatnál él, hogy aztán 5000-ig folyamatosan a vezető rendelkezésére álljon. Gyorsításkor leginkább egy késlekedés nélküli hajtási enegriaáramot kifejtő villanymotorhoz hasonlítható a dupla feltöltős benzines, turbólyuk nincs, a fordulatszám szokatlan intenzitással szökik fel, a korábbinál kétszer gyorsabb kapcsolási idejű Steptronic automata pedig lelkesen “teszi alá” a hat fokozatot.

Az 5,5 másodperces százas sprintidővel büszkélkedő motor testes, ércesen pattogó hangja indításkor felerősödik egy pillanatra, mintegy jelezve tettrekészségét, majd beáll a soros hathengeresekre jellemző egyenletes szintre. A szívómotorhoz viszonyítva a vezető által észlelhető különbséget a spontánabb gázreakciók és az 5000 felett kissé ellaposodó teljesítménygörbe adja. Bár a 306 lóerős maximum 5800-nál érvényesül, az ekkor már “leépülő” forgatónyomaték miatt árnyalatnyival nyúlósabb az élmény, mint az erejét szinte csak a magas fordulatszám-régiókban csillogtató szívómotornál. A turbófeltöltők mindvégig, a kb. 7200-as letiltási fordulatig működnek, kis tehetetlenségük miatt azonban ekkor már nem préselnek plusz levegőt a keverékképzéshez – alkalmazásukra inkább a szívómotorok alsó- és középső fordulatszám-tartományban tapasztalható légszomja miatt volt szükség. Ez a különbség talán Európa magasabb szerpentinjein, a ritkább levegőben jönne ki igazán.

Mindene megvan

Bár teljesítményéhez képest a 335i Coupé gyári átlagfogyasztási adata szokatlanul kedvező (9,5 l/100 km), ez az autó nem a gazdaságos menetről, de nem is a hétköznapi kilométerekről szól. Biturbós motorral az orrában szinte minduntalan sportos stílusra ösztönzi sofőrjét, aki persze a feszülő motorerő mellett profi futóműre, precíz kormányzásra, határozott fékekre és magas fokú vezetéstámogató biztonsági arzenálra, továbbá a kétajtós modell egyéb szolgáltatásaira is számíthat.

Az utaskabinban négy felnőtt kényelmesen elhelyezkedhet, egyedül talán a kissé körülményes beszállás – lehajolni, előredőlni, zsugorállásban megfordulni, leülni – hagy kívánnivalót maga után, de talán ez a legkevesebb, amit egy sportos kupé oltárán bárki szívesen feláldoz.