A BMW nem árul zsákbamacskát, hiszen az új kupé jóval több annál, mint amit reflexből sejtene a konkurencia és a vásárlóközönség. Itt nem csupán a négyajtós verzió átalakításáról és néhány látványos designelem bevetéséről van szó, a formák és a stílus merőben friss, a másfél esztendővel ezelőtt debütált 3-as limuzin csak amolyan féltestvér.
Sportkonfekció
A négyajtós E90-essel fennálló rokonság a tengelytávolságban, a nyomtávszélességben, az átdolgozott első MacPherson és az öt lengőkaros hátsó futóműben, a műszerfal alapformájában és két erőforrás potenciáljában ki is merül, minden további alkotóelem egyedi fejlesztésű.
A kupé sportos sziluettje az elöl és hátul 1,6 illetve 4,4 centivel nagyobb túlnyúlásnak, valamint a 2,6 centivel laposabb tetőívnek köszönhető, míg szemből a teljes egészében új stílust teremtő orr-rész érzékelteti a modell alapjában véve sportos küldetését. A hátsó traktus is eltérő rajzolatú, a legmarkánsabb különbséget itt a horizontális LED-fényrudakból álló lámpatestek képviselik. Ahogy egy vérbeli kupétól elvárható, a beltérben is érződik a sportosság, de ezzel csupán a vezető szembesül. Ő látja ugyanis, hogy 260-as érték helyett 280-ig kalibrálták a
sebességmérő számskáláját, hogy a pillanatnyi fogyasztást jelző műszer helyén olajhőmérséklet-mérő kapott helyet, a továbbfejlesztett Steptronic automata hat fokozatát pedig volánbillentyűkkel is kapcsolhatja. Az utasoknak marad a felismerés, hogy a beltérben a modell rendeltetésének és identitásának megfelelő maximális komfort uralkodik – fő ismertetőjegyként azzal, hogy az új kupé 2+2 üléses, vagyis a sportosság itt nem jelent egyet a szűkös, ötszemélyesre “kényszerített” utasfülkével.
Sporttagozat
A vezetőülésbe huppanva teleszkópos kar segíti kezünk ügyébe a B-oszloptól a biztonsági övet, így szerencsére nem kell nyújtózkodni. A
környezet, a belső design ismerős, minden finoman működik, ösztönösen kézre áll, a tiroli Alpok szerpentinjein és falucskáin pontosan kalauzol a navigáció. A menetpróbára csatasorba állított 335i modellek palettájáról elsőként a hatfokozatú manuális sebességváltóval társított verziót vezettem, az új szoftverrel és hidraulikával ellátott Steptronicot szándékosan későbbre hagytam… Vérvizsgálatként szűk, kettes fokozatot igénylő fordulóból gyorsítva határozottan rálépek a gázpedálra, a műszerfalon fel-fel villan a DSC+ kontroll-lámpája, a kocsi fara diszkréten mocorog, a soros hathengeres pedig mohón kapkodja a kövér hegyi levegőt. Szenvednie 2000 méteres magasságban sem kell, hiszen a 3-3
hengerenként dolgozó, kis tehetetlenségű (soft) turbófeltöltő pár mindig optimális levegőmennyiséget szállít, minek köszönhetően a 400 newtonméteres nyomatékcsúcs 1300-tól (!) 5000-es fordulatszámig folyamatosan rendelkezésre áll. Nincs lazsálás, nyúlni kell a váltókarért, hármas, négyes, leforog – 6000 előtt kiteljesedik a 306 lóerő, 7000-nél tilt az elektronika. A soros hathengeres gyönyörűen szól, nem üvölt, inkább énekel, s bár nincs turbófütyülés, a feltöltők lendületet adó jelenléte bizsergető érzést kelt.
Sporttanács
A vágtázás után nyugtató lakott területek következnek, mesés falucskák között kígyózó utakkal, békés forgalommal. A fedélzeti komputer átlagfogyasztást jelző menüje egyre csökkenő értékeket mutat, az
intenzív hegymenet 16 literes adata gyorsan 12 alá szalad – normál körülmények között talán még a gyár által megadott 9,5 literes vegyes fogyasztás is produkálható, de ez a modell nem a kompromisszumokról szól. A menetpróba záróakkordjaként az automata nyomatékelosztós 335i kulcsát kapom kezembe, indítok, a hang ugyanaz. Mivel az elektronika érzékeli a komótos tempót, viszonylag hamar kapcsolja a második, majd a harmadik fokozatot. Feltűnő a váltás gyorsasága és az is, hogy a volánbillentyűkkel is milyen egyértelműen lehet lépkedni. Padlógázas gyorsításkor érzésre ez a fürgébb, de a váltásokat kísérő sportos hang csalóka, papíron a manuális egységnek két tized előnye van, átlagfogyasztásban azonban már egál a helyzet. A Steptronic verzió jóval kényelmesebb, sőt a sportosság sem hiányzik a karakteréből, így – ugyan ellenkezik a kupé sportos tradícióival –
jómagam erre tenném a voksomat. Talán a mérnökök sem véletlenül időztek vele, hogy a kapcsolások idejét a felére csökkentsék, s hogy a nyomatékterhelésre kapott reakció is jóval direktebb legyen. Az új BMW 3-as Coupé az őszi bevezetéskor három benzines és kétféle dízelmotorral lesz rendelhető, s a modell kínálatában először az xDrive összkerékhajtás opciója is elérhető. A jelenleg csak soros hathengeres motorokból álló erőforrás-paletta a későbbiekben az alapot jelentő négyhengeres 20i-vel és 20d-vel egészül ki, a csúcsra pedig majd a V8-as szívómotorral felvértezett M3-as érkezik.
