Számomra eddig hiányzott az 1-es sorozatból a harmónia és az agresszió, ami általában minden BMW-t jellemez. Aztán jött a 130i. A 3,0 literes hathengeres ugyanis egy csapásra Ács Ferit varázsolt a BMW-k nemecsek ernőjéből, méghozzá egy állandóan utcai grundbirkózásra csábító fajtát – már ami az autó és sofőrje szimbiózisát illeti. Rendben, 265 lóerő bármiből kihozza a vadállatot, azonban a 130i-ben éppen az a furcsa, hogy cseppet sem tűnik vadnak. Sokkal inkább rafinált suhancnak.
A ruha is teszi
Az M sportcsomaggal felszerelt 130i a keményebb és rövidebb rugóknak, valamint az egyedi első és hátsó lökhárítónak köszönhetően marcona lett, a sportos feelinget meg tovább erősíti, hogy a beszálláshoz – kis túlzással – cipőkanál szükséges. Odabent szinte testre öntött M sportülések várnak, állítható deréktámasszal, amelyek tényleg elsőrangú oldaltámasztást adnak, de ami még fontosabb: kényelmesek is. A rövidített úton járó váltókaron is M-logó virít, azonban valahol itt véget is ér gyár motorsportrészlegének befolyása, vagyis ez nem egy igazi M-es BMW, pusztán egy felszereltségi csomag, amivel sportosabbá és dögösebbé tehető az alap 130i.
A motor tehát ugyanaz, de továbbra is zseniális. 3,0 literes, soros hathengeres, 265 lóerővel és 315 Nm maximális forgatónyomatékkal. A rengeteg magnézium alkatrészének köszönhetően kategóriája legkönnyebbje, és az 1-es sorozat felépítése azt is lehetővé tette, hogy jó mélyen hátratolva kerüljön a motortérbe, az ideális, 50-50%-os súlyelosztást megvalósítva. Az aktuális autóipari divatnak megfelelően a motor a műszerfal jobb oldalára helyezett gombbal indítható, és a mélyről feltörő, visszafogott hörgés még a legálmosabb reggelen is kipattintja a sofőr szemét, mint a pórázát szájában tartó vadászkutya sétáltatás előtt. Ne várassuk!
Akár egy villanymotor
A 265 ló a kompakt méretek ellenére is csaknem másfél tonnát mozgat (1450 kg), azonban a legkisebb megerőltetés nélkül. A gázreakciók elsőrangúak, szinte bárhonnan megindul, nyomatékból a legalacsonyabb fordulatszám-régiókban sincs hiány. Jó szívómotorként ereje lineárisan emelkedik, egészen a 7000-es tartományig, ahol nemcsak veszettül jól húz, hanem egyszerűen mennyein szól. Nehéz szavakba önteni a hangélményt, de egyvalami biztos: soros hatosra mindig is Münchenben komponálták a legjobb áriákat. S innentől már emóciók keverednek a mindennapokba: ez a motor nem hagyja, hogy az ember visszafogottan autózzon, szinte állandóan szívná befelé a jobb lábunkat, ha másért nem, akkor egy végig gázfröccsel visszaváltott öt-négy-három-kettő-egyért a piros lámpa előtt, vagy egy rövid, tempós gyorsításra a forgalom kínálta résekben.
Mert gyorsítani azt tud (0-100 km/h: 6,1 s), a vehemenciához meg csak annyit, hogy kikapcsolt elektronikai rásegítések nélkül alacsony tapadású felületen még 100-as tempó környékén is ficánkol a feneke, ami persze kétélű fegyver. Nem véletlen, hogy a DTC kikapcsoló gombja csak a menetstabilizáló rendszert iktatja ki, a kipörgésgátló ilyenkor is aktív marad, a teljes irányítást csak a gomb 5 másodperces nyomva tartását követően vehetjük át a gép felett. Ami viszont nem tetszett, az az irreálisan kemény sportfutómű, ugyanis biliárdasztal simaságú útfelület csak az autós mennyországban létezik, úthiba viszont annál inkább. Így az egyébként nagyon mozgékony és alapvetően alulkormányzottra hangolt 130i egyensúlya hamar megbomlik (ilyenkor érezni a másfél tonnányi tehetetlen tömeget), ami gázadás közbeni, tempós kanyarban némi meglepetésfaktort is csempész a játékba.
Mert amúgy játék az autózás a 130i-vel, annyira könnyedén és mozgékonyan vált irányt, gyorsít vagy fékez. Az aktuális kiadás 12 milliós árcédulája és apróbb hiányosságai miatt azonban valójában csak azok számára lehet jó választás, akik kifejezetten élményautót keresnek, kizárólag combos szívómotorral. Megtalálták.
