A KGST korszakból származó kétes hírnév ugyan némileg nehezítette a modernkori Daciák (hazai) diadalmenetét, a Renault olcsó márkája a tudatos építkezésnek köszönhetően mára sikeresen teljesítette eredeti küldetését. A Nyugat-Európában szintén keresett modellcsalád egyik legkelendőbb tagja a Duster, amely nem csak az árcédulájával volt képes felkelteni az érdeklődést.

A 2017 őszén bemutatott, és 2021-ben frissített második generáció már végleg megszabadult a helyenként túl olcsó megoldásoktól, formaterve pedig egyenesen vonzónak számít, az pedig szintén erős érv a Duster mellett, hogy a Renault aktuális motorválasztékát kínálják hozzá. Összehasonlításunkban egy akár terepen is bevethető, összkerékhajtású és dízelmotoros, kézi váltós konfigurációt állítottunk szembe egy elsősorban városi használatra szánt, elsőkerékhajtású és benzines, automatikus váltós kivitellel.

Sem kívülről, sem belülről nincs látványos különbség a két Duster között, terepes kiegészítőkből ugyanannyi jut mindkettőnek, és az utasterük is megegyezik. Odabent ugyan kemény műanyagokat találunk, de ez illik egy ilyen vagány szabadidő-autóhoz, ráadásul a formák és a felületek kialakítása is a terepes hangulatot erősíti. A viszonylag alacsony tető, valamint a lapos szélvédő mellett is jó az ergonómia, bár hosszú távon nem elég komfortosak az ülések. A hátsó helykínálatot csak a közepesen nagy tengelytáv határolja be, cserében jól használható, 445 literes csomagtartó könnyíti meg a mindennapi rutint, ami a terepjárós hasmagasságról és az úthibákat jól viselő felfüggesztésről is elmondható. A fontos különbségeket a lemezek alatt kell keresni.

Először is, itt van a jól bevált 1,5 literes dízelmotor, amelynek nagyon kellemes a karaktere, a folyamatos fejlesztésekkel mára eljutottunk oda, hogy turbólyukról a gyakorlatban alig beszélhetünk. Gázadásra gondolkodás nélkül indul meg a 115 lóerős kivitel, amiben nagy szerepet játszik a szűk váltóáttelezés. Az egyes fokozat extra rövid, ennek az oka pedig nyilvánvalóan a 4×4-es rendszerben keresendő: a Dusterben differenciálzár ugyan van, de felező nincs. Így aztán sokszor jobb kettesből indulni, ehhez a mutatványhoz még csak különösebb kuplungcsúsztatásra sincs szükség. A váltót amúgy sokat kell használni, de a hatfokozatú egységre nem lehet panasz, a kar kis erőszükséglettel, rövid úton mozgatható. A sok kapcsolgatás, a könnyű kormányzás és a puha futómű miatt van egyfajta munkaautó érzése a sofőrnek, már csak azért is, mert 100 km/óra felett jelentősen megnő a szél- és motorzaj. A vezető azt veszi észre, hogy önkéntelenül is mindig valahogy feljebb tekeri a rádió hangerejét.

Éppen ezért érdekes, hogy a Duster mennyire más autó benyomását kelti az 1,33 literes turbós benzinmotorral. A 150 lóerős teljesítménnyel (ez a valaha gyártott legerősebb Dacia) és a pörgős motorkarakterrel egyértelműen fürgébbnek érződik az autó, és nagy sebességnél csendesebb is. Igaz, aki az EDC, vagyis a duplakuplungos sebességváltóra voksol, annak meg kell elégedni a fronthajtással, a Duster ugyanis még mindig nem konfigurálható összkerékhajtással és automatikus váltóval. Miközben a dízel 4×4-es amolyan célszerszámként szinte kívánja a dagonyázást, a TCe 150-esnek inkább a városi-elővárosi közlekedés fekszik igazán. Bár 217 mm-es hasmagassága 3 mm-rel még a 4×4-es verzióját is felülmúlja és terepszögei (30 és 34 fok) szintén nagyok, a gyorsan és finoman kapcsoló váltóval a városi használatban mutatja meg előnyös arcát – a start-stop rendszer is meggyőzőbben működik a benzinesben. Az egyetlen, amivel zavarba lehet hozni az EDC-váltót, az az emelkedőn való hirtelen gyorsítás, ilyenkor a helyzetet kissé túlreagálva pörgeti fel a motort.

Ami a fogyasztást illeti, egyik Dusterrel sem voltunk maradéktalanul elégedettek, a dízel 7,1, illetve a benzines 8,4 literes átlaga nem éppen kiemelkedő eredmény. Főleg, hogy utóbbi verzió 176 kg-mal könnyebb az összkerekes dízelnél, de el kell fogadni, hogy a magas építésnek ebben az esetben ez az ára. Ha már az áraknál tartunk, az utóbbi idők jelentős autópiaci drágulása a Daciát is emelésre késztette, ettől függetlenül még mindig ők a legolcsóbbak. Az évekkel ezelőtt 3 millió Ft alatt elvihető Dusterért ma legkevesebb 4 849 000 Ft-ot kell fizetni, ez az 1,0 literes, háromhengeres, 90 lóerős turbós benzines alapára. 180 000 Ft-tal többért már a 100 lóerős, gyárilag LPG-s változat is elvihető, az 1,5-ös, 115 lóerős dízel fronthajtással 900 000 Ft-tal drágább az alapváltozatnál. Az 1,33 literes, 130 lovas turbós benzines árlistája eggyel magasabb felszereltséggel 5 899 000 Ft-tól indul, és sem a duplakuplungos váltóval, sem az összkerékhajtással nem kombinálható. Aki kuplungpedál nélküli Dusterre vágyik, a tesztelt kivitelt 7 099 000 Ft-tól viheti haza, aki viszont 4×4-es benzinest szeretne, további 50 000 Ft-ért megkaphatja, igaz, 6 fokozatú kézi váltóval párosítva. Akinek a tesztelt, összkerekes dízel a legszimpatikusabb, legalább 6 849 000 Ft-tal számoljon. A 3 év vagy 100 000 km garancia plusz pénzért több lépcsőben akár 5 év vagy 200 000 km-re is kiterjeszthető.

TETSZETT
• ár-érték arány
• helykínálat
• terepjáró képességek (4×4)
• dinamika (TCe 150)
NEM TETSZETT
• üléskomfort
• szél- és futóműzaj

ÖSSZEGZÉS
Nem véletlenül sikeres hazánkban és egész Európában a Duster. Ár-érték aránya továbbra is remek, ráadásul a 4×4-es dízel nem csak családi szabadidő-autóként hanem munkaautóként és terepjáróként is beválhat. Ugyan vannak bizonyos területek, ahol érezhető a spórolás, az összkép pozitív. Az automata-benzines kivitel a dinamika, a dízel 4×4-es a keményvonalassága miatt lehet vonzó.