A 90 lovas 1,4-es valóban beéri kevéssel is, a tesztátlag 5,4 liter volt. További előnye a modellnek, hogy hatfokozatú a váltója, így még autópályán sem dolgozik túl magas fordulatszámon (kb. 2500/perc) a CRDi, ráadásul hidegen is meglepően csendes. Az 1.4 CRDi-nek azonban van árnyoldala is, a legnagyobb hibája, hogy alul kínosan erőtlen, a lüktető városi tempó tartásához nem ajánlott 2300-as fordulatnál korábban feljebb váltani – maximális nyomaték 220 Nm, 1500-2750/perctől.
A váltósegéd hasznavehetetlen, nehogy bedőljünk neki! 50 km/óránál, sík terepen alig bírja el a negyediket, miközben a „segéd” néha már a 6. fokozatot ajánlgatja… A hatgangos váltó megvezetése kissé karcos, a szerkezet pontos, de egyes fokozatoknál a szükségesnél markánsabb az akadási pont mértéke. Visszafogott vérmérsékletű sofőrök (0- 100 km/h: 13,5 s) szeretni fogják az 1,4-es dízelt, ők elnézik azt is, hogy előzések megkezdése előtt vagy emelkedőre hajtva állandóan vissza kell egy- két fokozatot kapcsolni.
Hideg reggeleken örültünk a hatásos ülés- és kormányfűtésnek, melyek a P2 Komfort csomag részét képezik. Utóbbi 220 000 forintot kóstál, tartalmaz még bőrborítású kormányt, váltógombot, tempomatot, sebességhatárolót, kihangosítót, ködlámpát és állítható rásegítésű szervokormányt. A kormányzás amúgy kissé halott, a három állítási opció (komfort, normál, sport) dacára a közvetlensége nem, csak a tekeréséhez szükséges erő mértéke változtatható. Akinek kicsit bővebb az anyagi kerete, annak inkább az 1.6 CRDi-t (128 LE, 260 Nm) ajánlanám a figyelmébe, melynek felára csupán 200 000 forint.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!