Az elmúlt három évben nagyjából egymillió európai vásárló döntött a Ford kisautója mellett, s többségükben nem is bánták ezt meg. A gyártási minőség alapvetően jónak bizonyult, a futómű a kategória talán legkiválóbbja, s a modell megbízhatóságára sincs különösebb panasz. Kifogást leginkább a csomagtartó mérete, valamint az olcsó hatású, műanyagos enteriőr ellen emeltek a tulajdonosok. Az előbbire a műszakilag azonos Fusion személyében kínált azonnali orvoslatot a Ford, utóbbira pedig most kerítettek sort – s ha már úgyis hozzányúltak az autóhoz, más aspektusait is a kor elvárásaihoz igazították.
Békakirálylány
Valószínűleg a tervezők is csak a vállukat vonogatnák, ha a külső frissítés szükségességéről kérdeznénk őket, a Fiesta eredeti formatervét ugyanis hosszú életűvé tették a nem túlbonyolított idomok. Egyszerű designja ugyanolyan friss most, mint 2002-ben. Első ránézésre nem is változott más, mint a világítótestek – elöl a három fényforrást külön-külön csőbe ültető fényszóró, hátul a tolatólámpa és az index dupla körbetétje, illetve a mélyen elhelyezett macskaszemek. Az első lámpa „fülecskéje”, amely a helyzetjelzőt rejti, játékossá teszi a Fiesta profilját, a hűtőmaszk fejre állított trapéza pedig a modell maradék morcosságát is elveszi – nem csoda, hogy az ST verzióban megőrizték a teljes alsó lökhárítót, a régi, fémkeretes ködfényszórókkal egyetemben. Ha akarná, sem tagadhatná le eredetét az új műszerfal. A szárnyként széttáruló panelt puha műanyag borítja, a korábbi rideg plasztik csak a középkonzol betétjében él tovább. A szintén friss kárpitválasztékkal összehangolt, élénk színekben kivitelezett cockpit vadonatúj autó érzetét kelti, holott a kormányhoz épp csak hozzányúltak, a váltókar és az ajtók kialakítása pedig teljesen változatlan maradt. A műszerparkot is a Focusból cserélték be, csupán a grafikát bolondították meg egy kicsit, az analóg üzemanyagszint- és vízhőfokmérő informatívabb és felnőttesebb, mint az eddig használt folyadékkristályos grafikon. A mostantól akár automatikus vezérléssel is
kérhető klíma a korábbi forgógömbös szellőzők helyett lamellás befúvókon át temperálja az utasteret. Praktikumában is fejlődött valamelyest a Fiesta. A középkonzol tetején, valamint a kesztyűtartó felett apró polc szolgál pakolásra, lefaragva valamennyit a vele nem csupán műszakilag azonos, de egyazon gyártószalagon is készülő Mazda2 ötletelőnyéből. Érthetetlen viszont, hogy miért nem alakítottak ki legalább még egy pohártartót. Ha máshol nem, hát a kézifék mögött bőséggel lett volna erre hely – a Fiesta projektvezetője azonban fontosabbnak tartotta más területekre koncentrálni a fejlesztésre szánt összegeket.
Összjáték
Például az elektronikára. A teljes hálózatot multiplex rendszerre cserélték, ami nemcsak tömegmegtakarítást eredményez (hiszen kevesebb kábelt kell beépíteni az autóba), hanem a hagyományosan különálló alrendszerek közötti összeköttetés révén újszerű, fejlett szolgáltatásokat is lehetővé tesz. A fedélzeti számítógép műszerek között található kijelzője például testreszabható, többek között beállíthatjuk, hogy a rádió információi itt, a vezető közvetlen látóterében is megjelenjenek-e. Emellett felárért olyan, a kategóriában egyáltalán nem természetes megoldásokat is kérhetnek a vásárlók, mint a légkondi és az új audiocsalád tagjainak hangvezérlése.
Fusion-támadás?
A teljes európai piac eddig méltatlanul, bár nem teljesen érthetetlen módon mellőzte a tágas, de kissé tenyeres-talpas modellt. Ennek azonban most valószínűleg vége szakad, a Ford ugyanis “tudatosan felpozicionálta” négy méternél épp’ csak hosszabb maxi-minijét. A műszerfalra több jutott
a finom, habosított műanyagból, mint a Fiestában, a váltókart borító gumiharangot bőrhatású szoknya váltotta fel, mindemellett a típus eredendő praktikumát is tökéletesíteni tudták. A sajátos mintázatú hűtőmaszk és az első lökhárító gallytörő rácsot mintázó gumibetétje férfias fazont faragott a valaha volt testes kvázifurgonból. Vezetni ellenben ugyanolyan élvezetes, mint eddig: a magas karosszéria hátrányai csak a Fiestával összehasonlítva érezhetők, viszonylag kevéssé dől és célpontosan fordul, a futómű tudásszintje pedig továbbra is meghaladja a motorok teljesítményét. A műszaki paraméterek teljesen változatlanok, s az ár- és felszereltségi listák sem mutatnak érdemi eltérést, mindkét modell tagadhatatlanul nagyobb értéket képvisel
